Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem lebecsülendő eredményekkel zárult a G20-csoport szombati washingtoni tanácskozása, noha kevés konkrétumban sikerült megállapodni és sok gyakorlati lépést halasztottak későbbre. Akik komolyan arra számítottak, hogy majd a "második Bretton Woodsnak" megelőlegezett találkozón néhány óra alatt lerakják egy új pénzügyi világrendszer alapjait, azok persze csalódhattak, de még ők is találhattak fogódzókat az ötoldalas záróközleményben. A részt vevő állam- és kormányfők a globális válságkezelés általános elvei mellett egyet tudtak érteni például abban, hogy meg kell erősíteni a bankok és a hitelminősítők felügyeletét, tüzetes vizsgálat alá kell venni a pénzügyi szektorban a vezetői javadalmazásokat, szorosabb ellenőrzés alá kell vonni azokat a bonyolult derivatív eszközöket, amelyek nagyban hozzájárultak a pénzpiaci felforduláshoz.
A húszak márciusra adtak határidőt maguknak - jórészt pénzügyminisztereiknek - arra, hogy az egységesítés céljával áttekintsék a globális számviteli szabványokat, kidolgozzák a hitelminősítőknek ajánlott új standardokat, eldöntsék, milyen módon hangolják össze világméretűen a pénzintézetek felügyeletét. Utóbbit illetően nem lesz könnyű dolguk, mert a közlemény leszögezte, hogy a szabályozás mindenekelőtt nemzeti hatáskörbe tartozik, miközben ezzel egy időben sürgette az intenzívebb nemzetközi együttműködést az országhatárokon átnyúlóan működő pénzügyi szolgáltatók felügyeletében - tükrözve ezzel a házigazda Egyesült Államok és a meghívottak egy része, mindenekelőtt az Európai Unió (illetve egyes európai országok) közti ellentéteket. A két hónap múlva távozó elnök, George W. Bush ugyanis az USA részéről azt az álláspontot képviselte, hogy az országos szintű felügyeleté az elsőbbség, a másik oldal viszont azok összehangolásának fontosságát hangsúlyozta. Nicolas Sarkozy francia államfő annyira fontosnak tartotta ezt, hogy a találkozó után a The New York Times szerint kiemelte: az amerikaiak már azzal is engedményt tettek, hogy egyáltalán hajlandóak voltak ezt megvitatni. Ezen a téren az első előrelépés az lehet, hogy a pénzügyminiszteri és jegybanki vezetői elitet összefogó Financial Stability Forum (FSF) nagyobb szerepet kap majd a globálisan működő bankokról való információcserében, emellett kibővül olyan feltörekvő országok pénzügyi vezetőivel is, mint Brazília és Kína.
Az első kommentárok szerint egyébként is az a washingtoni G20 egyik fő eredménye, hogy az 1999-ben létrehozott, ma a világgazdaság 85-90 százalékát adó országcsoport nagyobb szerepet kaphat a globális problémák felvetésében és a megoldásukra tett kísérletekben, mint a régi fejlett nagyhatalmakat tömörítő G8. (A G20 jelenlegi elnök országának, Brazíliának az elnöke Luiz Inacio Lula da Silva egyenesen úgy fogalmazott a BBC szerint, hogy nincs már értelme a G8 fennmaradásának.) A feltörekvőknek, illetve a fejlődőknek tett gesztusként értékelhető az is, hogy a csúcs résztvevői egyetértettek abban: az év végéig áttörést kell elérni a júliusban megfeneklett globális kereskedelmi tárgyalásokon, és kifejezetten elkötelezték magukat amellett, hogy nem próbálkoznak jövőre újabb kereskedelmi akadályok felállításával. Nagyobb szerephez juthatnak az eddig a külső körön rekedt országok az IMF-ben és a Világbankban is: a kormányok áttekintik ezek forrásait és megoldásokat keresnek a növelésükre - erősítették meg a washingtoni tanácskozáson. Az elemzők ezt úgy fordították le, hogy a hatalmas valutakészleteken ülő feltörekvők több beleszólásban reménykedhetnek, ha hajlandók több pénzt adni a bajba kerülteket támogató, a fejlődőket hitelező nemzetközi szervezeteknek.
Sok elemző hiányolta a G20 közleményéből, hogy a résztvevők nem álltak ki egységesen a növekedést ösztönző programok mellett - az ilyesmit most leginkább Bush ellenezte, jóllehet kormányzata nemrégiben élt ezzel az eszközzel, igaz, korlátozott sikerrel. A megválasztott elnökről, Barack Obamáról tudni lehet, hogy pártolná a fiskális élénkítést, ő azonban csak január 20. után lát munkához - nem is vett részt a mostani csúcson, bár álláspontját képviselték a jelenlevőkkel magántárgyalásokat folytató tanácsadói, köztük Madeleine Albright volt külügyminiszter. A hivatalos folytatáson azonban már ott lehet Obama: a mostani elképzelések szerint erre április 30-án, épp 101 nappal az új elnök eskütétele után kerül majd sor Londonban.
