Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kettő az egyhez adta szerda délután a Ladbrokes brit fogadóiroda, hogy Jean-Marie Gustave Le Clézio kapja az idén az irodalmi Nobel-díjat, s ezzel már a francia író vezette a toplistát, noha sokáig az olasz Claudio Magris látszott a legesélyesebbnek. Valamit már megsejthettek ekkorra a fogadók, hiszen a 68 éves Le Cléziót a legutóbbi időkig nem emlegették az esélyesek között - tegnap azonban mégis őt nevezte meg a 2008-as díjazottként a bizottság főtitkára, Horace Engdahl. A svéd királyi akadémia méltatása szerint Le Clézio "új kiindulási pontok, költői kalandok, az érzéki extázis szerzője, az uralkodó civilizáción túli emberség kutatója" - Engdahl azt is kiemelte, hogy igazi világpolgár, aki bár franciául ír, mégsem tipikus francia író. Ezzel együtt Franciaország számára nyilván dicsőség a valamikor a nouveau roman irányzathoz sorolt Le Clézio díjazása, hiszen utoljára 1985-ben kapott Nobel-díjat francia regényíró, Claude Simon személyében. Az első irodalmi Nobel-díjat egyébként a francia Sully-Prudhomme-nak ítélték oda 1901-ben, majd még 13 honfitársa nyerte el e kitüntetést.
A friss Nobel-díjas azonban csakugyan nem tipikus francia: Mauritiusra kivándorolt, a XIX. században brit fennhatóság alá került bretagne-i telepesek leszármazottja, s bár Nizzában született, gyerekkorát Afrikában töltötte. Diplomáját megint csak Nizzában szerezte, majd Mexikóban lett az indián kultúrák kutatója, később évekig Panamában élt az ottani törzsek között, jelenleg pedig az USA-ban tanít. Könyvei közül magyarul először A láz című regény jelent meg 1968-ban, ezt követte A háború, majd 1975-ben a Terra Amata, 1988-ban pedig az Aranyhalacska. Valamennyit az Európa Könyvkiadó adta ki, csakúgy, mint önéletrajzi munkáját, a Körforgást, amely 2006-ban jelent meg magyarul.
