Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Felér egy terrortámadással az, ami az utóbbi napokban a világ pénzpiacain végbement - legalábbis ez következik a világ nagy jegybankjainak tegnapi, csaknem egységesen 50 bázispontos kamatcsökkentést hozó döntéséből. Utoljára ugyanis 2001. szeptember 11. után szánták rá magukat ilyen összehangolt vágásra. A szereplők is nagyjából azonosak: a Federal Reserve, az Európai Központi Bank (ECB), a brit, a kanadai, a svéd és a svájci jegybank (igaz, a britek hét évvel ezelőtt két nappal később szálltak be). Az akkoriak közül egyedül a japán központi bank nem lépett most - a döntést támogatták, de arra hivatkoztak, hogy náluk már így is csak 0,50 százalék az alapkamat -, helyette a 0,27 bázispontot vágó Kína csatlakozott a többiekhez.
A párhuzam itt véget is ér, hiszen akkor egy egyszeri akció mért csapást a befektetői bizalomra, a tegnapi döntések előtt viszont már több eszközzel is kísérleteztek a jegybankok, hogy lefékezzék a hitelválságból lett bizalmi válság miatti zuhanást. A hatalmas likviditásbővítés vagy az újfajta jegybanki eszközök létrehozása azonban kevésnek bizonyult, a megnyíló lehetőségek nem mozgatták meg a befagyott hitelszektort. A piacok a Fed-vágást már lényegében beárazták, a kérdés inkább az volt, megvárják-e a nyíltpiaci bizottság menetrend szerinti október 29-i ülését - erre válaszolt a kedd éjjel összeülő testület, amely egyhangú szavazással döntött a monetáris enyhítés mellett. Fél nappal korábban Ben Bernanke Fed-elnök még megpróbálkozott a verbális intervencióval, amikor közölte: fontolóra kell venniük a hitelköltségek mérséklését - a piacot ez nem hatotta meg: néhány órával később már ötéves mélypontjukon voltak a New York-i tőzsdeindexek, az éves esés pedig 1937 óta nem látott mértéket ért el.
Nem volt teljesen váratlan a brit jegybank döntése sem, az ECB-től azonban december előtt nem vártak vágást az elemzők, jóllehet ez már szóba került a kormányzótanács október 2-i, végül a tartás mellett szavazó ülésén. A tegnapi bejelentés után kiadott közös jegybanki nyilatkozathoz csatlakozva az ECB is jelezte, hogy már nem az inflációt tartja az első számú veszélynek. A bank szerint az árnyomás enyhülni kezdett számos országban, a pénzügyi válság felerősödése viszont növelte a növekedéssel kapcsolatos lefelé mutató kockázatokat és így tovább mérsékelte az árstabilitással kapcsolatos felfelé mutató kockázatokat.
Az első elemzői kommentárok zöme szükséges, de nem elégséges lépésként értékelte a jegybankok akcióját: önmagában és főleg közvetlenül rövid távon ugyanúgy nem oldja meg a piaci krízist, mint az USA 700 milliárd dolláros kormányzati mentőakciója, hiszen el kell telnie némi időnek, amíg érezteti hatását. Addig inkább csak arra ad erős jelzést, hogy látják, ma már a reálgazdaságot fenyegeti a pénzügyi szektorból kiinduló válság, a recesszió szinte elkerülhetetlen - azt azonban megpróbálhatják megakadályozni, hogy tartós depresszió legyen belőle. Abban szinte bizonyosak az elemzők, hogy a Fed idén még tovább csökkenti az alapkamatot; az ECB-re nézve kevesebben bocsátkoztak jóslatokba, bár volt, aki figyelmeztetett, hogy Európában drámai módon gyengül a makrogazdasági helyzet - derül ki a Bloomberg és a CNBC körképeiből.
