Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) arra figyelmeztette a kormányokat, hogy az energiahordozókra és az energiaszolgáltatásra kivetett fogyasztási adók csökkentése nem jó módszer a szegények védelmére. Más IMF-tagországok mellett a Fülöp-szigetek kormánya áll erős nyomás alatt, hogy csökkentse az energiahordozók 12 százalékos áfáját az áremelkedések ellensúlyozására, ám egy holnap megjelenő IMF-tanulmány kiszivárogtatott ajánlásai szerint a szervezet számos érvet hoz fel ez ellen.
Az áfacsökkentés közismert hátránya, hogy ugyanolyan kedvező a magasabb keresetű rétegek számára, mint a szegényeknek. További gond, hogy az egyszer mérsékelt adót nagyon nehéz újra emelni, ha esetleg visszaesnek az olajárak, mivel nagyon sok ember élvezi az alacsonyabb közterhek előnyeit, akik képviselőiken, lobbistáikon keresztül nyomást gyakorolnak a kormányokra. E két érvnél is fontosabb azonban, hogy bizonyos országok büdzséjében olyan nagy súlyt képviselnek az ilyen adóbevételek, hogy kiesésük komoly lyukat üthet költségvetéseiken. Az IMF Guyana és Szaúd-Arábia kormányát hozza fel példának, amelyek csökkentették az energiahordozók áfáját, ám ezzel egy csapásra a GDP 1,2-1,2 százalékával vették vissza országuk költségvetését.
Az IMF nem tartja jó megoldásnak az úgynevezett Robin Hood-adót sem, amellyel az olajtársaságok extraprofitjának egy részét vonná el az állam. Ez ugyanis elbizonytalaníthatja a vállalatokat befektetéseik kezdeti szakaszában, mivel azt kell mérlegelniük, nem veszik-e el hasznukat akkor, amikor egy-egy beruházásuk éppen termőre fordulna.
