Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sikerült meglepnie a piacokat az Európai Központi Bank (ECB) elnökének, holott az eurózóna jegybankjának kormányzótanácsa azt tette, amit vártak tőle: 25 bázisponttal, 4,25 százalékra emelte az egy éve mozdulatlan irányadó kamatot. A meglepetést a bank elnöke, Jean-Claude Trichet szavai okozták: az általában inkább héjaként számon tartott bankvezér a döntést kommentáló sajtóértekezletén elég nyíltan arra utalt, hogy a szigorítás valószínűleg egyszeri volt. A piacok korábban arra számítottak - és a határidős kontraktusok alapján be is árazták -, hogy az év végéig 4,5 százalékra megy fel az eurózóna kamata, sőt sokan még egy jövő márciusi szigorítást is előrevetítettek.
A mostani lépést június 5-e óta vehette mindenki egészen biztosra, amikor Trichet a tartás mellett döntő kormányzótanácsi ülés után "lehetségesnek" nevezett egy minimális mértékű júliusi emelést (Napi, 2008. június 6.). Az ECB akkor az infláció felpörgése - és legalább annyira az önbeteljesítő jóslatként működő várakozások felerősödése - miatt aggódott, s aggályait azóta csak erősíthette az eurózóna legfrissebb adata, amely szerint júniusban 4 százalékra szökött fel az infláció az eurózónában a májusi 3,7 százalékról. Az eddig példátlan szint épp a kétszerese az ECB célszámának, ráadásul azóta ismertté vált a termelői árindex májusi 7,1 százalékos emelkedése is, így a kormányzótanács okkal dönthetett úgy - mint Trichet a Bloombergen közzétett beszédében kiemelte, egyhangúan -, hogy kamatemeléssel előzik meg a másodlagos inflációs hatásokat, illetve ellensúlyozzák az árstabilitást fenyegető kockázatokat. (A másodlagos hatásoknak különösen azok az országok vannak kitéve - figyelmeztetett -, ahol indexálós rendszereket alkalmaznak, illetve nem elég rugalmasak, utóbbi különösen a munkaerőpiacon lenne fontos.) A fogyasztói áremelkedések okai között elsősorban a nyersanyagok drágulását említette a jegybankár, ugyanakkor burkoltan a politikusok felelősségére is figyelmeztetett, mondván, tudtával az európai kormányok ellene vannak az olyan intézkedéseknek, amelyek bekalkulálnák az új árakat és ezért negatívan hatnának a fogyasztói magatartásra, hiszen arra ösztönöznék az érintetteket, hogy többet fogyasszanak, mint egyébként ilyen piaci feltételek mellett tennék. A fék nélkül száguldó olajárakra kitérve Trichet szükségesnek tartotta megjegyezni: nem olyan a helyzet, mint a hetvenes évek elején volt, bár vannak bizonyos hasonlóságok. Ám a hetvenes évek olajsokkja kínálatvezérelt volt, a mostani azonban sokkal inkább keresletvezérelt.
Az ECB elnöke többször is visszatért arra, mennyire fontosnak tartják, hogy az inflációs várakozásokat szilárdan lehorgonyozva tartsák, hangsúlyozta, tarthatatlan, hogy az infláció ilyen hosszú ideig az ECB által üdvösnek tartottnál jóval magasabban legyen - az elemzők és a piaci szereplők fülét mégis inkább más ütötte meg. Trichet ugyanis azt is közölte, hogy a friss mutatók alapján a gazdasági növekedés gyenge lesz 2008-ban, jóllehet az alapok szilárdak, legfontosabb kijelentése pedig talán az volt, hogy a következő időszakban nagyon szorosan fognak figyelni minden fejleményt. A "minden fejlemény" és a "nagyon szorosan" - vagyis nem "rendkívül" - a jegybanki közlemények desifrírozásában azt jelenti, hogy inkább tartás várható belátható időn belül, leszámítva persze a váratlan eseményeket, de Trichet ezt még ennél is világosabban jelezte, amikor úgy fogalmazott: mostantól kezdve nincs irányultság, a banknak nincs előzetes elkötelezettsége.
