Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hitelpiaci válság kitörése óta másodszor vetette be a diszkontráta rendkívüli csökkentésének eszközét a Federal Reserve (Fed) a hét végén: 25 bázisponttal, 3,25 százalékra mérsékelték azt a kamatot, amelyen a bankok közvetlenül kölcsönözhetnek a Fedtől, az így felvett hitelek maximális lejárati idejét pedig 30 napról 90 napra növelték. Ezen túlmenően azt is lehetővé tették, hogy a húsz elsődleges értékpapír-forgalmazó is közvetlenül vehessen fel tőle hitelt, diszkontráta és befektetési fokozatba tartozó értékpapírok fedezete mellett. A közvetlen hitelfelvevők körének ilyen kiszélesítése példátlan a Fed 94 éves történetében; elnöke, Ben Bernanke a bejelentéskor azzal indokolta a legalább hat hónapig érvényben maradó intézkedést, hogy így a pénzügyi intézmények nagyobb biztonsággal férhetnek hozzá a forrásokhoz.
Tavaly augusztusban, a válság kirobbanásakor a Fed egyik első ellenlépése volt a diszkontráta 50 bázispontos csökkentése (Napi, 2007. augusztus 21.); az akkor 5,75 százalékra leszállított ráta 50 bázisponttal volt magasabb az alapkamatnál. Most a hétfőtől érvénybe lépő döntés már csupán 25 bázispontnyi különbséget hagyott - kérdés, miként alakul ez a Fed nyíltpiaci bizottságának (FOMC) feszülten várt mai ülése után. A múlt héten - amikor a Fed még csak likviditásbővítéssel juttatta rövid fellélegzéshez a piacokat (Napi, 2008. március 12.) - még mindenki arra számított, hogy a FOMC legfeljebb 75 bázisponttal szállítja lejjebb az alapkamatot. Tegnap viszont a szereplők zöme már a 100 bázispontos csökkentést sem zárta ki - erre nem volt példa az elmúlt két évtizedben, amióta a Fed a mostani alapkamatra támaszkodó monetáris politikát folytatja.
A csaknem három évtizede nem látott hétvégi műszakban a Fed arról is döntött, hogy áldása mellett segítséget is ad a JPMorgan Chase & Co.-nak a végveszélybe került Bear Stearns Cos. brókercég felvásárlásához (lásd írásunkat a 13. oldalon). A tőzsdék főleg erre reagáltak, amikor zuhanórepüléssel töltötték a tegnapi napot, hiszen a befektetők arra a következtetésre jutottak, hogy ha a Wall Street egyik csillaga ekkora bajba került, akkor valószínűleg nem egyedül tette. A konkrétumokról többet lehet majd tudni a következő napokban, amikor az USA nagy befektetési bankjai sorra teszik közzé negyedéves gyorsjelentéseiket, de sok elemző már így is ismét elővette a morális kockázat kérdését, vagyis hogy szabad-e megmenteni mohóságuk miatt (is) bajba került piaci szereplőket, most éppen a nagy pénzintézeteket.
Egyelőre azonban nincs az a pénzügyi hatóság vagy kormányzati szereplő, amely ne foglalkozna a beavatkozással; az már látszik, hogy a Bush-kormányzat nagy hirtelen összerakott, adókedvezményekre épülő 168 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagja kevés lehet a fellendüléshez. Robert Rubin, a Citigroup igazgatóságának elnöke, volt pénzügyminiszter egy pénteki beszédében úgy fogalmazott, hogy a kilátások a hitelpiacok és a gazdaság egésze számára is bizonytalanok, és a kormányzatnak határozott intézkedéseket kell tennie a lakástulajdonosok megmentésére. A Fed illetékesei viszont nyilatkozataikban azt hangsúlyozzák, hogy a helyzet sokkal rosszabb volna, ha nem csökkentették volna már a kamatokat és nem léptek volna a pénzügyi rendszer feszültségeinek enyhítése érdekében. A Bloomberg ugyanakkor számtalan olyan piaci szereplőt szólaltatott meg, akik azt állítják: egyelőre nem sok hatásuk volt ezeknek a lépéseknek. Amire most szükség volna, az a központi segítség - állítják sokan, emlékeztetve arra, hogy a Bush-kormányzat még nem vetette be olyan lehetséges eszközeit, mint például hogy kormányzati alapok vagy garanciák révén akadályozza meg a bedőlt lakáshitelek miatti foglalásokat.
