Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Unió 2003. november 4-ei direktívája egyértelműen leszögezi, hogy a tagországoknak biztosítaniuk kell minden dolgozónak minimum évi egy hónap fizetett szabadságot. Azt is megállapítja, hogy ez a szabadság pénzzel nem váltható meg, csak a munkaviszony megszűnése esetén. Mégis külön perrel kellett megerősíteni az előírásnak ezt a részét. A holland szakszervezeti szövetség (FNV) fordult az Európai Bírósághoz, miután országukban elterjedt az a gyakorlat, hogy az elmúlt évről átvitt szabadságot a munkaadók „megváltották”, s ezt a szociális és munkaügyi minisztérium még támogatta is. A bíróság, amely már elítélte a hasonló angol gyakorlatot, 2006. április 6-i döntésében kimondta, hogy nem fizethető meg pénzzel a dolgozó pihenése, a regenerálódásához és egészségének védelméhez szükséges szabadság.
Azért az unió az alkalmazottak mellett a munkaadók érdekeire is igyekszik tekintettel lenni. Így például tavaly az Európában szokásos hosszú nyári szabadságok ellen emelt szót Neelie Kroes, az Európai Bizottság versenyügyekért felelős tagja. A holland biztos kifejtette: Európa nem engedheti meg magának azt, hogy a szabadságok miatt a gazdaság három hónapon át ne működjék normálisan, a szabadságokat inkább szét kellene osztani az év különböző időszakai között.
Az európai fizetett szabadságok terén a legújabb változás, hogy Tony Blair brit miniszterelnök bejelentette: 2009-ig fokozatosan a jelenlegi 20-ról 28 munkanapra emelik a fizetett szabadság időtartamát. Eddig is ennyi volt formálisan a szabadság, de a munkaadók beleszámították az évi nyolc bankszünnapot, amire a jövőben nem lesz módjuk. Az első négy napot jövő októberig visszakapják az alkalmazottak, a második négyet 2008-ban vagy 2009-ben. Nagy-Britanniában egyébként nincsenek nagy hagyományai ennek, csak 1998-ban szavazta meg a parlament az évi négyhetes szabadságminimumot – a kétmillió legrosszabbul fizetett dolgozó ettől kezdve mehetett először szabadságra.
