A színfalak előtt a sztárok pózolnak, majd izgatottan várják rendezőikkel együtt a cannes-i közönség reagálását a filmjeikre, miközben a színfalak mögött a szállodákban és luxusjachtokon keményen dolgoznak a filmipar pénzemberei – adják és veszik a filmeket. Több mint 4400 filmet hoztak el Cannes-ba, s ezek többsége valószínűleg sosem jut el a mozikba, mint a Küldetés: szexkontroll, A sétáló hulla vagy a vietnami Pao története, de felbukkanhatnak a televízió műsorában, dvd-n vagy videón – írta a Reuters.
A filmek iránt megnövekedett kereslet emelte az árakat is, de ez erősen függ a vevő piacától, a film típusától, minőségétől és főszereplői hírnevétől. Egy 6–12 millió dolláros költségvetéssel készült (olcsó) film franciaországi jogaiért 400–850 ezer dollárt kell fizetni, míg ugyanennek filmnek a chilei vetítési jogait 40–60 ezer dollárért meg lehet kapni. Az újdonságok azonban megkavarják a már jól bejáratott és a szakértők számára érthető piaci szabályokat: vajon mennyit kell kérni, illetve fizetni egy film internetes letöltésének a jogáért, mobiltelefonon vagy olyan készülékeken való megnézéséért, mint az Apple video iPodja. Ezen próbált segíteni az amerikai Független Film- és Televízió Szövetség (IFTA), az évente megrendezett amerikai filmvásár szponzora, amely brosúrájában tanácsokat ad az ilyen szerződések megkötéséhez. A kockázatkedvelő befektetők hatalmas haszonra tehetnek szert, ha jó lóra tesznek: példa rá a meleg cowboyok szerelmi románca, a Brokeback Mountain, amely mintegy 14 millióba került és 178 millió dollárt hozott.
