Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Neelie Kroes, az Európai Bizottság versenypolitikáért felelős tagja magyarázatot kért a német kormánytól, miért kínált állami garanciát az Oroszország és Németország között a Balti-tenger alatt megépítendő gázvezeték létrehozásához. A 5 milliárd eurós projekthez Berlin 1 milliárd eurós garanciát vállalt, és az Európai Bizottság azt szeretné tudni, hogy ez állami támogatás-e, és ha igen, akkor megfelel-e az uniós jogszabályoknak. Egyebek között azt vizsgálják, hogy a német kormány hasonló garanciát adott volna-e egy magánbefektető által felvett kölcsönhöz is. Ez a legnagyobb állami garancia, amit Németország valaha nyújtott. A bomba a múlt hónapban robbant, amikor kiderült, hogy a megállapodást az orosz Gazprommal egy hónappal a Gerhard Schröder kancellár bukását jelentő választások után, és röviddel azelőtt kötötték, hogy a politikus elfogadott volna egy évi 250 ezer eurós állást a gázóriásnál. A Financial Times értesülései szerint a német válasz lényege az lesz, hogy elvi megállapodásról van csak szó, és maga a hitelgarancia nem létezik, amíg a Gazprom nem veszi fel az építkezéshez a bankkölcsönt. A Gazprom egyébként már közölte, hogy sem a német pénzintézetek felkínálta kölcsönre, sem az azokat segítő német kormánygaranciára nem tart igényt. Berlin egyébként igen ritkán nyújt kockázati garanciát külföldi cégeknek, és szinte kizárólag akkor, ha stratégiai jelentőségű ügyletről van szó. Ez pedig az. A gázvezeték megépítésére létrejött, 51 százalékban a Gazprom, 24,5–24,5 százalékban az E.On AG és a BASF AG gáztársaságainak tulajdonában levő vegyesvállalat a szibériai gázt egyebek között Lengyelország megkerülésével a Balti-tenger alatt juttatná el Németországba, a szárazföldi vezetéknél lényegesen magasabb költséggel.
