Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hét hónap kisebbségi kormányzás után a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) pártnak sikerült többségi koalíciót létrehoznia – de ezért súlyos árat fizetett. Bár a PiS egyik jelszava az olcsó kormányzás volt, most a miniszterek száma 16-ról 19-re, a miniszterelnök-helyetteseké kettőről négyre emelkedett, pedig az eddigi struktúra idei költségvetése is közel 1,7 milliárd zlotyba került volna – 300 millióval többe, mint az előző, baloldali kormányé. Miniszterelnök-helyettes lett az emellett az agrártárcát is vezető Andrzej Lepper, a populista Önvédelem paraszti szervezet vezére, és a szélsőjobboldali, ultrakatolikus Lengyel Családok Ligája (LPR) élén álló Roman Giertych is, aki ráadásként a külön minisztériumra bízott közoktatást kapta meg. A szövetséges alvezéreknek létrehozott további tárcák az építésügyi és a tengergazdasági. Kazimierz Marcinkiewicz, aki maradt a kormány élén, igyekszik meggyőzni a közvéleményt, hogy az eredetileg kitűzött célokat követik, és csak kisebb változások várhatóak a koalíció létrejöttével.
Az új helyzetben a rendszerváltás óta először közös felhívással fordult a társadalomhoz a baloldal és a jobboldali liberálisok, a Polgári Platform (PO), felemelve szavukat az ellen, hogy „politikai kalandorok” kezébe adják a hatalmat.
A nyugati lapok többsége bírálta, hogy a radikálisok bekerültek a hatalomba. Bár a Washington Post kifejezésre juttatta reményét, hogy a többségi kormány stabilizálhatja a politikai helyzetet, és elismerte, hogy mindkét radikális párt enyhített unióellenes politikáján, azonban rámutatott: gazdaságpolitikai terveik veszélyeztethetik az EU-ban legmagasabb szintű munkanélküliség csökkentését és az euró bevezetését. Francia és német vélemények szerint az Európai Unióban ilyen jobbratolódásra Jörg Haider ausztriai Szabadságpártjának a kormányba kerülése óta nem volt példa.
