Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Egyesült Államokban 17 éve van hatályban a tisztességes lakhatási törvény (Fair Housing Act), amely tiltja a faj, bőrszín, nem, fogyatékosság, nemzetiség és családi állapot (gyermekek) alapján történő megkülönböztetést az ingatlanok értékesítésénél és bérbeadásánál. Ennek ellenére az ennek a témának szentelt honlapon hemzsegnek az ilyen esetek. A leggyakoribb a feketék és a latin-amerikaiak hátrányos megkülönböztetése, de például egy arab származású férfi is indított pert társasház ellen, mert nem voltak hajlandók eladni neki egy közel 900 ezer dolláros szövetkezeti lakást. (Ezek a lakások egyre drágábbak – Manhattanben az átlagos áruk 2005-ben 6 százalékkal, 649 ezer dollárra ment fel.) A következő „nem szeretem” kategória a fogyatékkal élők; az egyik ház intézőbizottsága például ki akart költöztetni egy mozgássérültet arra hivatkozva, hogy kerekes széke rongálja a szőnyegpadlót. A Fair Housing Resource Center Inc. felmérése szerint háromszor erősebb a fogyatékosokkal, mint a nemzeti kisebbségekkel szembeni diszkrimináció.
A bíróságok elfogadják, hogy a lakóközösségeknek joguk van megtiltani a háziállatok tartását: több helyen viszont erre hivatkozva nem engedtek be maguk közé vakvezető kutyával élő gyengén látót. Ugyancsak a törvénnyel szemben, gyakran az adott szövetségi állam bíróságainak értelmezésére hivatkozva utasítják el a lakásszövetkezetek a 18 éven aluli gyermekekkel beköltözni kívánókat vagy a házasság nélkül együtt élő párokat. A feltételeket persze pozitívan is meg lehet fogalmazni. A New Hudson Valley Housing Co-Op például ilyeneket szab meg – ezek között az egészséges életmódtól kezdve a másokkal való aktív szolidaritáson és a környezet védelmén át még a világjobbító szándék is szerepel.
