Az olaszok Európa nagy tűzijátékosai közé tartoznak: legnagyobb nyári ünnepük, az egyházi gyökerű, augusztus 15-i Ferragosto idején alig akad település, ahol ne lenne kisebb-nagyobb „spettacolo pirotecnico”. Az igazi tűzijátékos esemény azonban a velencei Redentore. A minden július harmadik hétvégéjén megrendezett ünnepségsorozattal a város az 1575–1577-es, ötvenezer áldozatot követelő pestisjárványra emlékezik. Ilyenkor pontonhidat vernek a széles Giudecca-csatornán a járvány után fogadalmi templomként megépült Redentore és a szemben lévő rakpart, a Zattere között, szombat estére pedig a közeli Szent Márk tér előtti parttól a pontonhídig megtelik a tenger vízi járművekkel.
A tehetősebb velenceiek (és a turisták) gondolától motoros jachtig mindennel felvonulnak, családok, baráti társaságok eszik együtt a kötelező hagyományos velencei fogásokból álló végtelen vacsorát. A szárazföldön rekedtek a rakpartokon terítve teszik ugyanezt, de mindenki igyekszik olyan pozíciót elfoglalni, ahonnan élvezheti az éjjel fél 12-kor kezdődő és bő háromnegyed óráig tartó tűzijátékot. Ádáz viták tárgya, hogy honnan szebb a látvány: magáról a Szent Márk térről, a vele szomszédos rakpartokról vagy szemből, a Giudecca-szigetről – de ez valószínűleg eldönthetetlen, a zömmel uszályokról ezerszám fellőtt rakéták minden irányból fantasztikus látványosságot produkálnak.
