Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szabó Márta
„Tonino, legszívesebben most rögtön homlokon csókolnálak” – hangzott el egy július éjszakai telefonbeszélgetésben. A nyájas társalgásban nem az egyik szerető rokon „Tónikám”-ozta a másikat, hanem egy kisebb olasz bank, a Banca Popolare Italiana (BPI) vezére, Gianpiero Fiorani hálálkodott a Banca d’Italia kormányzójának, Antonio Faziónak. Volt miért: a jegybankvezér ugyanis arról tájékoztatta őt: engedélyezte, hogy a BPI ajánlatot tegyen nála 26-szor nagyobb belföldi riválisára, a Banca Antonvenetára (BA). A BPI nem sokkal azelőtt lépett színre ezzel, hogy lejárt volna a már addig is 30 százalékos részesedéssel bíró holland ABN Amro korábban megtett ajánlatának határideje. A történet azóta számos csavarral gazdagodott, beleértve, hogy a tőzsdefelügyelet felfüggesztette a BPI ajánlatát.
Ebben feltehetőleg nagy lélektani szerepet játszott az is, hogy nem sokkal korábban látott napvilágot a már említett beszélgetés szövege, amelyet a milánói ügyészség felhatalmazásával rögzítettek, más lehallgatásokkal együtt. A több olasz lapban is nyilvánosságra hozott jegyzőkönyvek tanúsága szerint a jegybank kormányzója és a törekvő bankár rendszeresen baráti hangnemben társalgott szakmai kérdésekről is. A jegyzőkönyvek napvilágra kerülése után azonnal megindult a hamar politikai síkra is terelődő szócsata, hogy a jegybank kormányzójának le kell-e ezek után mondania. Másképp ugyanis nem lehet lekerülni a Banca d’Italia éléről: a most 68 éves Faziót elődeihez hasonlóan élethossziglanra nevezték ki, még 1993-ban.
A széles spektrumú politikai kapcsolatokat ápoló jegybankár ráadásul nagyobb hatalommal bír európai kollégái egy részénél: Olaszországban ugyanis a jegybank látja el a pénzügyi szektor felügyeletét is. Fazio ebben a minőségében megúszott már néhány botrányt (például a sok olasz kisbefektetőt romba döntő Parmalat-kötvényekét), ám egyre többen teszik személy szerint őt felelőssé azért, hogy az olasz pénzintézetekben megállt az idő: szolgáltatásaik színvonala nem éri el a Nyugat-Európában megszokottat, díjaiké viszont messze afölött van. Megtehetik, hiszen a jegybank, illetve vezetője eddig megkímélte őket a versenytől, rendre visszaverve minden külföldi kísérletet az olasz bankszektorban való érdemi megjelenésre. Az euró bevezetése se tett jót Faziónak: korábban ünnepelték a csatlakozás vártnál simább levezényléséért, manapság azonban legfeljebb bűnbak lehet az életet megdrágító közös pénz miatt. Az is árthat a reputációjának, hogy a mértékadó Financial Times fényképes címlapsztoriban hozta a telefontörténetet – bár lehet, hogy épp ez fogja megvédeni, az olaszok ugyanis általában felsorakoznak amögött (lásd Berlusconi), akit külföldről nagyon támadnak.
