Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mai nap már csak az ünnepé kellett volna legyen az Európai Unió történetében, hiszen ma írják alá Rómában az EU első alkotmányát a huszonöt tagország vezetői, s az egykor az alapító szerződésnek is otthont adó házigazdák nagy ceremóniákkal készültek az eseményre. Valószínű azonban, hogy a reprezentáció helyett a munkamegbeszélések dominálnak majd, mindenekelőtt az Európai Bizottság megválasztott elnöke, José Manuel Barroso és a tagországok kormányfői között. Miután az Európai Parlamentben (EP) Barroso kérésére elhalasztották a szavazást az elvben november 1-jén hivatalba lépő új bizottságról, egyelőre csak az biztos, hogy a Romano Prodi vezette eddigi testület tagjai kicsomagolhatnak. A vezető brüsszeli szóvivő már bejelentette, hogy ez év végéig meghosszabbíthatják a szerződésüket – azzal a megkötéssel, hogy ha a Barroso-bizottság előbb fel tud állni, akkor természetesen előbb megszűnik a megbízatásuk.
Ez azonban nem látszik biztosnak, egyre valószínűbb, hogy elhúzódik a politikai alkufolyamat. Feltehető, hogy az egész botrány kirobbantó oka, az olasz biztosjelölt Rocco Buttiglione nem kaphatja meg a neki szánt igazságügyi és emberi jogi tárcát a homoszexualitásról, illetve a nőkről mondott véleménye miatt. A helyzetet valószínűleg az se oldaná meg, ha Buttiglione visszalépne – amire nem is hajlandó –, mert az EP-képviselők zöme már ragaszkodik a többi vitatott biztos felülvizsgálatához is.
Barroso tegnap úgy fogalmazott a BBC-nek nyilatkozva, hogy ha nem indul is újra az egész csapat rajtvonalról, számos változást tervez benne. Reményei szerint a feladattal egy hónapon belül végezhet; megfigyelők úgy vélik, minél később sikerül megoldania, annál jobban meggyengül az egész bizottsággal együtt, s annál jobban megerősödik a királycsináló EP. A legalábbis tárcaváltásra javasolt biztosok listáján ugyanazok szerepelnek, mint eddig: a magyar Kovács László (energia), a holland Neelie Kroes (versenyügyek), a dán Mariann Fischer Boel (mezőgazdaság) és a lett Ingrida Udre (adóügyek). Arról még csak találgatások se nagyon vannak, hogy Barroso az említettek visszahívását próbálja-e meg elérni, vagy ha a tárcák átrendezését választja, akkor kinek mi jutna.
