Érdemes-e Brüsszelben tüntetni?

A brüsszeliek az elmúlt évtizedekben megszokták, hogy az uniós intézmények, legfőképp az Európai Bizottság és a minisztertanács székhelye közelében rendszeresen tüntetnek. Amikor például az olívaolaj termesztésének reformjáról tárgyalt a brüsszeli bizottság, akkor az európai agrár érdekképviseletek, szervezetek buszokkal szállították a belga fővárosba a mediterrán államokból a gazdákat, akik magukkal hozták termékeiket is. Ez alkalommal a bizottság épületét napokig csak olajbogyó-kupacokon át lehetett megközelíteni. Azt már nehéz volna megmondani, hogy a mérges gazdák tüntetése fékezte-e a számukra hátrányos reform lendületét, vagy amúgy is a fokozatosság elve érvényesült volna. Tény viszont, hogy amikor az agrártanács (tehát a miniszterek) legutóbb tárgyalt róla, már nem voltak jelen a termelők. Belefásultak? Vagy eleve reménytelennek ítélték, hogy hallgatnak rájuk?
Amikor az EU-külügyminiszterek napirendjén török vonatkozású téma van, azonnal megjelennek a kurd kisebbség képviselői és néhány tucatnyi aktivista tart békés felvonulást. Ezek a demonstrációk kevésbé szólnak a külvilágtól meglehetősen elzárt politikusoknak – ők gyakran legfeljebb utólag értesülnek a tüntetésről –, sokkal inkább a Brüsszelben állandóan jelentős létszámmal jelen lévő külföldi tudósítóknak. Főként a tévétársaságok kapnak az alkalmon, hiszen mennyivel beszédesebb a transzparensekkel felszerelt tüntetőket mutatni, mint teret adni a tárgyalóterembe húzódó, ritkán és óvatosan nyilatkozó politikusoknak.
A brüsszeli tüntetések csak elvétve befolyásolnak közvetlenül döntéseket, ám figyelemfelkeltésre alkalmasak. Előfordul az is, hogy a demonstrációt téves címre adresszálják. Amikor a Renault bezárta flandriai leányvállalatát, és sok ezren kerültek utcára, az európai szakszervezetek a bizottsághoz invitáltak tiltakozásra, jóllehet nem rajta múlt, hogy a francia autógyár fittyet hányt a kollektív elbocsátásra vonatkozó EU-szintű szabályozásnak. Brüsszel tehát egy kicsit jelkép is, és ez így lesz egyre inkább, ha a nemzeti kompetenciákat közösségiek váltják fel.