Minél magasabb a saját lakásban élők aránya egy társadalomban, annál kisebb a vagyoni különbségek mértéke. Kormányzati intézkedések, állami támogatási programok szükségesek a társadalmi egyenlőtlenségek mérsékléséhez, amelyek akkor a leghatékonyabbak, ha az alacsonyabb jövedelmű társadalmi csoportok számára is lehetőséget teremtenek a tulajdonszerzésre, írja az Oeconomus tanulmánya.

2014 és 2021 között több intézkedésből álló lakáspolitikai program valósult meg Magyarországon. Ennek hatására (az Eurostat adatai alapján) 4 százalékkal nőtt a saját lakásban élők aránya és (az ECB adatai alapján) 4,7 százalékkal csökkent a vagyoni egyenlőtlenségek mértéke Magyarországon.

A családok, háztartások többségénél a vagyon döntő hányadát a lakóingatlan, a családok otthona képezi. Az OECD 2025-ös tanulmánya szerint a fiatalok és alacsony jövedelemmel rendelkező háztartások lakáspiacra való belépésének nehézségei hozzájárulnak a vagyoni és társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez.

De vajon mérsékelhetőek-e a vagyoni egyenlőtlenségek társadalmi szinten, ha a háztartások egyre nagyobb hányada lesz képes lakástulajdont szerezni? Van-e számszerűsíthető kapcsolat a lakástulajdonos háztartások arányának változása és a vagyoni egyenlőtlenség mértéke között?

A lakhatás fogyasztási, vagyoni és hozzáférési dimenziója

A londoni székhelyű Gazdaságpolitikai Kutatóközpont (CEPR) 2025-ös tanulmánya szerint a lakhatás fogyasztási dimenziója kapcsán a rendszeresen felmerülő lakhatási kiadások (bérleti díjak, rezsi, karbantartási költségek, lakhatással összefüggésben felmerülő adók, stb.) mértékének alakulása a meghatározó tényező. A szegényebb háztartások a bevételeik nagyobb hányadát költik lakhatásra, mint a magasabb jövedelmi szinten élők, így még arányaiban is kevesebb jut számukra más alapvető szükségletekre, megtakarításra, egészséges életmódra.

A lakástulajdonnal rendelkezőknél lakásbérleti díj értelemszerűen nem merül fel, ami a rendszeres kiadások szempontjából jelentős előnyhöz juttatja őket a lakásbérlőkhöz képest. Ha a háztartás a lakását részben hitelre vásárolta és a lakáshitel havi törlesztőrészlete nem haladja meg érdemben az adekvát lakásbérleti díjat, akkor a háztartás nem kerül hátrányba a bérelt lakásban élő háztartásokhoz képest.

A tanulmány hangsúlyozza, hogy a lakhatási viszonyokban meglévő különbségek nemcsak tükrözik a vagyoni különbségeket, hanem fenntartják és hosszú távon növelhetik is azokat. A társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére irányuló állami beavatkozások körét ezért az adópolitikai eszközökön túl a lakáspolitikai eszközökre is szükséges kiterjeszteni.

A piac nem, a célzott állami támogatások igen

A China Economic Review-ban 2021-ben megjelent tanulmány a lakástulajdonosok arányának változása és a vagyoni egyenlőtlenségek változása közötti kapcsolatot tárja fel, Kína városiasodott területeit vizsgálva az 1995–2018 közötti időszakban. A szerzők megállapítása szerint 1995 és 2008 között a lakástulajdonosi arány gyorsan növekedett a kínai városokban, különösen az alacsony és közepes jövedelmű háztartások vásároltak jelentős számú ingatlant.

Ez a tulajdonszerzési trend kiegyenlítő hatást gyakorolt a vagyoneloszlásra, az alsó jövedelmi decilisekbe tartozók vagyoni helyzete abszolút és relatív értelemben is javult, a vagyoni egyenlőtlenségek mérséklődtek a társadalomban. Ezt a trendet a tanulmány szerint elsősorban az átfogó állami lakáspiaci intézkedések formálták.

A lakáspiaci reform és az állami támogatási programok 2008-as kifutását követően a lakástulajdonosi arány növekedése megállt, illetve egyes városokban csökkenni is kezdett. A piaci folyamatok (például a lakásárak növekedése, az ingatlan-befektetések felértékelődése) azoknak kedveztek, akik már rendelkeztek lakástulajdonnal. A saját lakásukban élő és a bérelt lakásban élő háztartások közötti szakadék vagyoni értelemben és a társadalmi kohézió vonatkozásában is növekedett.

Lakástulajdonosi aránnyal korreláló vagyoni egyenlőtlenség

A német jegybank weboldalán megjelent 2020-as lakáspiaci kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a saját lakásukban élők aránya a társadalomban szoros negatív kapcsolatban áll a vagyoni egyenlőtlenséggel. Vagyis minél alacsonyabb a lakástulajdonosok aránya, annál nagyobb a vagyoni egyenlőtlenség. Illetve minél nagyobb a lakástulajdonosok aránya, annál kisebb a vagyoni egyenlőtlenség mértéke.

A tanulmány megállapításának érvényességét frissebb, 2021-es adatokkal is tesztelte az Oeconomus, több mint kétszer annyi EU-s országot vizsgálva. A saját lakásban élők arányára vonatkozó adatokat az Eurostat adatbázisából, a vagyoni egyenlőtlenségre vonatkozó Gini együttható értékeket pedig az Európai Központi Bank Household Finance and Consumption Survey (HFCS) táblázataiból vette.

A lakástulajdonosi arányok és a vagyoni egyenlőtlenség mérőszámai közötti korrelációs együttható ezen az adatbázison -0,61-nek adódik, ami közepes erősségű kapcsolatra utal és részben megerősíti a tanulmány megállapítását.

A lakástulajdonosi arány és a vagyoni egyenlőtlenség alakulása Magyarországon

A HFCS felmérés keretében Magyarországra vonatkozóan elérhető legkorábbi, vagyoni egyenlőtlenségre vonatkozó Gini együttható érték a 2014-es mérési hullámból származik. A mutató értéke ebben az évben 0,64 volt Magyarországon. A saját lakásban élők aránya ugyanekkor az Eurostat már hivatkozott adatbázisa alapján 88,2 százalék. 2014-től 2021-ig a saját lakásban élők aránya 88,2 százalékról 91,7 százalékra nőtt. Ugyanebben az időszakban a vagyoni egyenlőtlenség mutatója 0,64-ről 0,61-re csökkent.

Vagyis amíg a saját lakásban élők aránya 4 százalékkal (3,5 százalékponttal) növekedett Magyarországon, addig a vagyoni egyenlőtlenség 4,7 százalékkal csökkent. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2014-ben a magyar háztartások lakóingatlan-vagyonának értéke 40 ezer milliárd forint volt, 2021-ben pedig 100 ezer milliárd forint. Vagyis a hétéves időszakban mintegy 150 százalékos vagyonnövekedést realizáltak a háztartások a tulajdonukban lévő lakások értéknövekedése révén.

A 2014 és 2021 között a magyar kormány több lakástámogatási programot is indított. A 2015-ben rajtoló Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) a gyermeket vállaló családokat segítette hozzá a saját tulajdonú ingatlanhoz. A 2019-ben induló falusi CSOK a kistelepüléseken élőket, az ugyanebben az évben bevezetett Babaváró a családalapítás előtt álló fiatalokat hozta helyzetbe. Az új lakások vásárlására vonatkozó kedvezményes, 5 százalékos ÁFA bevezetése a lakáspiac kínálati oldalának bővítéséhez is hozzájárult. Az intézkedések összességében számos olyan magyar családot segítettek hozzá a saját ingatlan megszerzéséhez, akiknek a célzott állami támogatások nélkül erre nem lett volna esélyük.

Kapcsolódó