A nyugati világ évszázadokig uralta a világgazdaságot, nem véletlenül a technológiai fejlődésben is az élen haladt. Elég csak a Szilícium-völgyre gondolni, ahol a világ vezető techvállalati rendezkedtek be. Európa nem igazán tud az uborka görbületének bűvös szabályozásai mentén beleszólni a világversenybe, azonban Kínát más fából faragták. Ennek a feltörekvő folyamatnak egyik emblematikus vállalata a Huawei, amely1987-ben alakult Sencsenben, eleinte telefonközpontok és hálózati berendezések fejlesztésére fókuszálva.
A szürke hétköznapok után azonban űrsebességbe kapcsolt a vállalat a kínai gazdasági stratégia mentén, és a 2000-es évektől kezdve globális szereplővé nőtte ki magát a telekommunikációs infrastruktúrában. Majd fokozatosan belépett az okostelefonok piacára is, ahol villámgyorsan meghatározó márkává vált, miközben széles termék- és technológiai portfóliót épített ki.
De emlékezzünk meg Sencsenről is, amely bámulatos fejlődésen ment keresztül az elmúlt 50 évben. A Hongkong mellett található közel 20 milliós metropolisz a külföldi befektetések egyik központja Kínában, illetve az ország legforgalmasabb kikötője. Sencsen az 1970-es években még egy 30 ezer fős városka volt, majd a világ egyik leggyorsabban növekvő településévé vált az 1990-es és 2000-es években.
Veri a Szilícium-völgyet
A Huawei nagyságrendjét pedig az jelzi szemléletesen, hogy előzetesen 2025-ben több mint 126 milliárd dolláros bevétellel kalkulált, miközben hihetetlen összegeket fordít kutatás-fejlesztésre tízmilliárd dolláros nagyságrendben. Nem véletlen, hogy amikor a Huawei kinőtte sencseni központját, akkor Zsen Cseng-fej alapító-vezérigazgató – aki maga és építészként végzett – olyat kutatás-fejlesztési központot álmodott meg, amely felveszi a versenyt a nagy amerikai céges kampuszokkal.
A Huawei felismerte ugyanis, hogy a kutatás-fejlesztés – különösen az 5G, a mesterséges intelligencia és a felhőalapú számítástechnika területén – egy olyan inspiratív közeget kíván, ahol a mérnökök és tudósok nyugalomban, feltöltődve dolgozhatnak. Ez ugye nem újdonság, hiszen a Szilícium-völgyben már régen rájöttek erre. Azonban Zsen Cseng-fej duplacsavarral élt, hiszen mivel rajongott az európai épített örökségért, ezért gondolt egyet, és elvitte Európát Kínába.
A koncepció alapján Európa legszebb, leginspirálóbb városrészeinek mását építették fel. Vagyis miközben az öreg kontinens jelenleg az ideológiai belháborúk közepette versenyképességi problémákkal küzd, Kína az európai örökség megbecsülése jeléül Sencsen közelébe hozta a vén kontinens épített örökségének legjavát.
Vagyis néhány kilométerre a gigantikus gyártási központtól a Songshan-tó partján egy gigantikus európai Disney-parkot fejlesztettek. Ez a Huawei kutatás-fejlesztési központja, a Xi Liu Bei Po, közismertebb nevén az Ox Horn (Ökörszarv) kampusz. Ez a létesítmény nemcsak a Huawei gazdasági erejének szimbóluma, hanem egy hihetetlen kísérlet a munkahelyi környezet és a kreativitás összekapcsolására, ahol a 21. századi munkahelyi jóllét minden vívmánya egyesül.
Hogyan épült fel?
A 2015-ben indult építkezés mintegy 10 milliárd jüanba (kb. 1,5 milliárd dollár) került, és a célja az volt, hogy otthont adjon 25-30 ezer kutatónak. A gigaprojekt átadására pedig 2018-tól kezdve szakaszosan került sor. A kampusz szimbolizálja a Huawei erejét, tőkéjét, szellemi kapacitását és versenyképességét, valamint azt, hogy képes egy saját világot megálmodni, majd meg is valósítani azt. Nem szorulnak rá a Szilícium-völgyre.
A kampusz mintegy 9 négyzetkilométernyi területre terjed ki, és négy fő részre oszlik, amelyeket összesen 12 különböző európai városról vagy régióról mintáztak. Nem egyszerűen homlokzatokat másoltak; az épületek belső terei, az utcakövek, a szobrok és a kertek is az eredeti hangulatot hivatottak visszaadni. A hatalmas kampuszon különféle létesítmények találhatók, így gyárak, vállalkozási központok és alkalmazotti lakások.
A 12 város közül az egyik Veronát jelképezi, amely a kampusz egyik bejárati pontja és legikonikusabb része. A híres veronai tornyok és terek másolatai dominálják a látképet. De olyan emblematikus városok is megjelennek itt, mint Heidelberg, a német precizitás és a történelmi romantika találkozása. A vörös homokkő épületek a híres német egyetemi várost idézik, ahol egy hatalmas kastély is magasodik. De megjött Oxford is, ahol az épületek a klasszikus angol egyetemi kampuszokat idézik.
Brugge – a belga világörökség részét képező középkori város – csatornái és téglaépületei szintén fantasztikus hangulatot képviselnek. Český Krumlovot mi is jól ismerjük, amely kanyargós utcáiról és reneszánsz/barokk építészetéről híres. Az itteni Párizsban pedig a Versailles-i stílusjegyek jelennek meg. Granada az iszlám és a spanyol építészet találkozása az Alhambra inspirációjával. A mór stílus, a szökőkutas udvarok és a részletgazdag csempék a geometriai tökéletességet hirdetik.
De van itt Bologna is, az árkádok városa. A bolognai stílusú oszlopcsarnokok árnyékot kínálnak az arra a sétálóknak az épületek között. Windermere pedig az angol tóvidék hangulatát prezentálja. Luxemburg erődítmény-jellegű, masszív kőépületei a biztonságot és a stabilitást sugallják. Freiburg a környezettudatosság és a fenntarthatóság jegyében sok fával és parkosított területtel rendelkezik. Végül Burgundia a francia borvidék falusi, rusztikus, mégis elegáns kőépületeit szimbolizálja.
Közlekedési megoldások
A kampusz méretei miatt a gyalogos közlekedés a zónák között időigényes lenne, ezért egy 7,8 kilométer hosszú, saját vasúthálózatot építettek ki. A piros, klasszikus, régimódi villamosokra vagy alpesi vonatokra emlékeztető járművek faburkolatú belsővel rendelkeznek.
A vonat körbejárja mind a 12 zónát, és a 12 város főterein kialakított állomásokon áll meg. A menetidő a teljes kampusz területén nagyjából 20-25 perc. Az út egyik látványos eleme a Songshan-tó átívelő híd, amely a budapesti Szabadság híd másolata, vagyis a magyar épített örökség is megjelenik a hatalmas kutatás-fejlesztési központban.
A dolgozók számára ingyenes a vasút, különösen délben növekszik meg a forgalom a munkába érkezés, illetve a hazamenet mellett, amikor a dolgozók egy része az egyik településről utazik egy másikra ebédelni, ahol más-más konyhakultúrák remekeit fogyaszthatják el kínai ízlésre hangolva.
Itt dolgoznak az elit katonák
De azért ide nem kerülhet be akárki. A kampusz a Huawei „agya”, nem véletlenül dolgoznak itt azok a kutatók, akik az 5G szabadalmakat, az operációs rendszert és a legújabb chip-architektúrákat fejlesztik. A vállalat gyakran közvetlenül a legjobb kínai egyetemekről toborozza a kutatókat, akik ide is költöznek.
Minden zónának saját kantinja van, amely mint említettük, nemcsak kínai ételeket prezentál, hanem különböző nemzetek konyháiból is kínál menüt. Emellett a kampuszon számtalan kávézó található, hiszen különösen hangsúlyos itt a kávékultúra. Zhengfei szerint a kávé a kreativitás üzemanyaga, a kávézás pedig nem időpazarlás, hanem a szocializáció és az ötletcsere helye.
Természetesen szolgáltatásokból sincs hiány, hiszen üzletek, konditermek, könyvtárak és pihenőszobák is találhatók. Sőt, a Huawei lakhatást is biztosít a közelben, bár sok dolgozó még mindig Sencsenben él. Őket minden reggel és este buszok százai szállítják a két lokáció között – kb. 1 órás út –, ami logisztikai szempontból is hatalmas teljesítmény.
Itt nem álltak meg
De nehogy azt higgyük, hogy a Huawei ezzel a gigantikus kampusszal megelégedett, hiszen tavaly fejezte be új, 1,4 milliárd dollár értékű kutatás-fejlesztési központjának építését Sanghajban is, amely a Lianqiu-tó K+F Központ nevet viseli. Zsen Cseng-fej arra számít, hogy a külföldi tudósokat nagy számban vonzzák majd az olyan lehetőségek, mint például a helyszínen található több mint 100 kávézó.
A 160 hektáros területen nyolc tömbből és 104 épületből álló kampusz a Huawei globális K+F központjaként fog szolgálni, és szinte ugyanazok az analógiák jelennek meg, mint a sencseni kampuszon, azaz a kávézók mellett idilli tó és belső kisvasút teszi kényelmessé a dolgozók mindennapjait.