A kormány által bejelentett, a lakhatást segítő új program célja a lakhatási költségek csökkentése és a bérlakásállomány bővítése.

Az Index azt írja, hogy ennek keretében felvetődött

Kapcsolódó

egy olyan állami program lehetősége, amelyben a hazai 3-4 ingatlanalapokon keresztül akár 20–30 milliárd forintnyi forráshoz jutnának az ingatlanpiaci szereplők, akik megfizethető árú lakásokat, bérlakásokat, kollégiumot fejleszthetnének.

Az iparági szereplők azonban arra figyelmeztetnek, hogy bár az iparág tűkön ülve várja, hogy beinduljanak az említett beruházások, kapacitás is van bőven 

a rendelkezésre álló keret nem elegendő, évente csak néhány ezer új lakás építését teszi lehetővé, ami jelentősen elmarad a kitűzött céloktól.

A Nemzetgazdasági Minisztérium 1 millió forintos négyzetméterárban határozta meg a megfizethető fővárosi lakhatás mértékét, és feltételezve, hogy lakásonkénti nem túl nagy, 30–50 négyzetméter az átlagos területet, akkor a 20–30 milliárd forintos lakásalapkeretből nagyjából 600-1000 új lakással lehet számolni. 3-4 ingatlanalappal számolva ez 1800-4000 lakást jelent, ami jelentősen elmarad a Nemzeti Lakásstratégiában szereplő évi 25-30 ezer új lakás felépülésétől.

A program fő akadálya a költségek csökkentése, az állam  által meghatározott 1 millió forint per négyzetméteres célárat a jelenlegi piaci körülmények között számos fejlesztő nem tartja reálisnak.

A lap forrásai szerint a lakásalapok „végtermékei” a piaci árnál alacsonyabb bérleti díj mellett kiadásra kínált lakások lennének, de szintén a piaci árnál alacsonyabb szint mellett történő értékesítés sem kizárt cél. Az azonban nem tisztázott, hogy mindez milyen tulajdonosi struktúra mellett valósulna meg:

  • állami,
  • vagy a projektbe bevont ingatlanfejlesztő, -kivitelező cégek tulajdonlása,
  • esetleg valamilyen hibrid megoldás mellett.

Az ingatlanpiaci szakértők szerint a fejlesztések többsége a külső kerületekbe szorulhat, ahol az alacsonyabb telekárak segíthetnek a költségek kordában tartásában, de a megvalósítás továbbra is számos kihívással jár.

A lap ír arról is, hogy

az iparági szereplők között konszenzus alakult ki a bérlőből tulajdonos koncepció mellett, a kormány ezt például lakás-előtakarékossági konstrukciók bevezetésével támogatná.

Az elképzelés szerint a kedvezőbb bérleti díjak mellett a megtakarítások önrészként szolgálhatnának egy későbbi lakásvásárláshoz. Azonban a kínálat folyamatos bővítése nélkül ezek az intézkedések nem hoznák meg a kívánt eredményt.

A piaci szereplők összességében üdvözlik a lakhatás könnyítését célzó kormányzati ösztönző elemeket, ami nemcsak az ingatlanpiac, valamint az építőipar, hanem azok számára is jó hír, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy a közeljövőben saját lakáshoz jussanak.

De rossz tapasztalat, hogy amikor az állam az elmúlt 20 évben hasonló intézkedéseket eszközölt, annak haszna valójában nem a vevőknél csapódott le.

A különféle támogatásokat és kedvezményeket az eladók gyorsan beépítették az ingatlanok árába, illetve a bérleti díjakba.

Bár a program jó irányba tett lépés, az eddigi források és intézkedések még mindig nem elegendőek ahhoz, hogy érdemben csökkentsék az ingatlan- és bérleti árakat, és valóban kezeljék a lakhatási válságot.

A gyökeresen megváltozó kormányzati lakáspolitikáról ITT, ITT és ITT olvashat bővebben.