Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője az Economx-nak elmondta, hogy az iráni háború megindulását követő napon a nyugati média váratlanul ébredt rá egy régóta ismert tényre.
„Az EU energiapolitikája mellett egyébként mindig kiálló Politico megállapította, hogy az EU szinte minden fosszilis üzemanyagát importálja, ami sebezhetővé teszi geopolitikai konfliktusok esetén”.
A Financial Times a krízist „ébresztőnek” nevezte „az elbizakodott gázfogyasztók számára”, célozva ezzel az EU-ra, vagyis ránk – tette hozzá az elemző.
A német média eközben azt a kínzó kérdést tette fel, hogy „jön az energiaársokk?”, miután 2022 óta folyamatosan azt kommunikálta olvasóinak, hogy az energiaválságot Oroszország okozta, tehát a kérdés az orosz energia betiltásával úgymond meg is lett oldva.
„A háború megindulását követő 24 óra alatt a piacok leszámoltak azzal a szellemi buborékkal, amelyben a nyugat-európai elitek éltek”
– mutatott rá az elemző.
Az olaj és a dízel ára a pár héttel korábbi állapothoz képest 25 százalékkal ugrott meg. Miután támadások értek hajókat a Hormuzi-szorosban és leállt a világ gázexportjában meghatározó katari kitermelés, az európai gázárjegyzések egyetlen nap alatt 50 százalékkal emelkedtek.
Felrobbantak a költségek, tartalékok alig vannak
A vezető elemző kifejtette, hogy a közel-keleti régiót – tehát közvetve szinte minden globális vásárlót – érintő tengeri biztosítási díjak és szállítási költségek is az egekbe szöktek.
A bizonytalan beszerzés miatt még az olyan nélkülözhetetlen nyersanyagok árai is megugrottak, mint az alumínium és a vegyipari termékek, amelyekből Európa szintén egyre inkább importőr.
Németországban vészhelyzeti „energia munkacsoport” felállítását jelentették be, hiszen egész Európában, de különösen Németországban, eleve kritikusan alacsony volt a gáztartalékok szintje – és a feltöltésük most még nehezebbé vált.
Az atomüldözéstől a gáztilalomig
Tatár Mihály szerint tulajdonképpen most „értek be a hosszú éve tartó doktríner európai energiapolitika gyümölcsei”.
Mi baj lehet abból, ha üldözzük az atomenergiát, ahogy az EU tette 2024-ig, és ledózeroljuk a világ egyik legjobb atomerőműparkját Németországban?
– vetette fel. Hozzátette: a klímapolitika szándékosan megdrágította az európai energia árát, hogy kikényszerítse a zöldátállást, miközben betiltották vagy ellehetetlenítették az egyébként bőségesen rendelkezésre álló európai gázkészletek kitermelését, mint például Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság esetében.
Mindezek tetejébe pedig betiltották a gazdaságok számára addig meghatározó orosz energiahordozók importját is, amelyeket a fő versenytársak – például Kína – így diszkontáron tudnak bármilyen mennyiségben megvásárolni. „Ebből tényleg csak jó dolgok származhatnak” – mondta ironikusan az elemző.
Amerika nyer, Európa fizet
Az Oeconomus szakértője elmondta, hogy amíg tart a háború, Európának ismét Ázsiával kell versenyeznie az olaj- és gázszállítmányokért. Szerinte ezek meg is fognak érkezni, de a legnagyobb cehet ismét Európa állja majd: a nagy ázsiai gazdaságok ugyanis jelentős részben ellensúlyozni tudják sebezhetőségüket a szénenergia-termelés és az orosz import felpörgetésével – ami Európában már nem lehetséges.
Gazdasági szempontból a nyertes ismét az Egyesült Államok lesz, hiszen ott még nincs zöldszocializmus
– fogalmazott Tatár Mihály. Az amerikai LNG-vállalatok részvényei 10-20 százalékkal emelkedtek az európai gázárak elszállását látva, mivel a befektetők arra számítanak, hogy fel tudják futtatni a termelést a kétségbeesett kereslet kielégítésére.
Cikkünk írásának pillanatában az amerikai gáz ára egyébként is mindössze 6 százalékkal drágult, ami messze van az európai 50 százaléktól – és már az iráni légicsapások megindulása előtt is csaknem háromszor annyiba került a benzin Németországban, mint az Egyesült Államokban.
Az elemző szerint az EU-nak a versenyképességi ötletelgetések helyett először „a világ legönkárosítóbb energiapolitikájával kellene kezdenie valamit”.
Az MBH Bank elemzésében megvizsgálta, hogy az iráni háború milyen hatással lehet a magyar gazdaságra. Erről ide kattintva olvashat bővebben.