Új megvilágításba helyezi a jégesők és zivatarok jövőbeli alakulását Európában egy nemzetközi kutatás. A klímamodellek szerint a jégesők ritkábbak, de olykor hevesebbek, a zivatarok pedig gyakoribbak lehetnek – ami hazánkban is érezhető következményekkel járhat – írja cikkében a Másfélfok. A neves Nature Communications folyóiratban megjelent cikk eredményeit Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói elemezte, elsősorban a magyar vonatkozásokra figyelemmel.

Európa időjárása a század végére látványosan átalakulhat: a zivatarok száma nőni fog, miközben a jégesők gyakorisága összességében csökken.

A jelenség első hallásra ellentmondásos, de a válasz a légkör melegedésében és a felhők belső folyamataiban keresendő.

A jégeső kialakulásához erős feláramlásra van szükség, ami a zivatarfelhőben lévő vízcseppeket a jóval fagypont alatti hőmérsékletű jégképződési rétegbe emeli. Itt a túlhűlt cseppek jégmagokra fagynak, majd a fel- és leáramlások során egyre nagyobbak lesznek. Amikor a jégszemek már túl nehezek ahhoz, hogy a feláramlás tovább fenntartsa őket, kihullanak a felhőből. Attól függően, hogy milyen magasról és mekkora méretben esnek, jégként vagy esőként érik el a felszínt.

A hazai jégkármentesítési gyakorlat is ezen az elven alapul: ezüst-jodid részecskéket juttatnak a radar alapján beazonosított heves zivatarfelhőbe, hogy a nagyobb jégdarabok helyett sok apróbb jégszem képződjön, amelyek a földre érve már elolvadnak, így nem okoznak károkat. Ezzel nem befolyásolják a felhőkből hulló  csapadék mennyiségét.

A melegedő klíma új egyensúlya: több zivatar, kevesebb jégeső, de olykor nagyobb jégdarabokkal.

A szakcikk szerint a jövő Európájában a légkör melegedésével a jégképződési szint magasabbra kerül, vagyis a jégdaraboknak hosszabb útjuk lesz a felszínig, több idejük az elolvadásra — így a jégesők száma nagy valószínűséggel csökkenni fog. Ugyanakkor a zivatarok kialakulásához szükséges jégdara (a szakirodalomban graupel) mennyisége a jövőben egyértelműen tovább emelkedik, azaz nő a zivatarok gyakorisága.

A jégesős zivatarok éven belüli júniusi maximuma jelentősen csökken Európa szárazföldi része felett, és egy kettős, májusi és szeptemberi maximum veszi át a helyét.

A tanulmány szerzői felhívják a figyelmet arra is, hogy jóval ritkábban, de előfordulhatnak nagyon nagy jégdarabok is, amelyek súlyos károkat okozhatnak és megjelenhetnek a ma még a trópusokon jellemző, kifejezetten a meleg éghajlati viszonyok között kialakuló speciális, ún. meleg típusú konvektív zivatarok, amelyek részben Magyarországon is, de főként a Földközi- és Adriai-tenger térségében válnak majd gyakoribbá, és akár hatalmas jégszemeket is eredményezhetnek a felszínt elérve.

A hazánkra vonatkozó adatok elemzése alapján a szakemberek hasonló trendet látnak:

  • a május és szeptember közötti zivatarok száma növekedni fog Magyarországon, vagyis elegendő nedvesség esetén több lesz a heves esőzés, károkozó szél és villámtevékenység. Figyelembe véve az európai kutatási eredményeket is: összességében véve hazánkban a jövőben több zivatarra, de kevesebb jégesőre számíthatunk – viszont ritkán, amikor a jégeső mégis lesújt, a jég mérete és a károk nagysága is meghaladhatja a mostani szélsőséges eseteket.

Több mint egymilliárd ember halhat bele a klímaváltozásba

A szegények nagy része közvetlenebbül ki van téve az éghajlati kockázatoknak. A globális felmelegedés miatt sok helyen nem megfelelő a szennyvízkezelés, nem ehető az élelmiszer, nem jutnak fűtőanyaghoz, mert akár az aszályok, akár az árvizek lehetetlenné teszik a megfelelő életminőséget. Erről itt írtunk részletesebben >>>