Világosan látszik, hogy a magyar fejlődés legnagyobb akadálya a tudás társadalmi és politikai alulértékelése – vélekedett Pogátsa Zoltán közgazdász az Indexnek, annak apropóján, hogy a Pogi Podcast beszélgetéseit írásba rendezte. A műsor rendszeresen foglalkozik a világgazdaság, a geopolitika, a magyar gazdaság és társadalompolitika kérdéseivel.

A könyvben most azonban sem az Egyesült Államok, sem Kína, sem Oroszország nem kapott önálló fejezetet, de a közgazdász a Trump–Orbán-találkozóval és az amerikai–magyar megállapodásokkal kapcsolatban azt mondta: Magyarország gyakorlatilag vállalta a diverzifikációt.  A tárgyalások legfontosabb eredménye mégis az, hogy Orbán Viktor tovább folytathatja azt a politikát, amely „nem szolgálja Magyarország érdekeit” – fogalmazott.

Pogátsa Zoltán rámutatott,

a rendelkezésre álló adatok nem igazolják azt az állítást, hogy az orosz gáz olcsóbb lenne a nyugati beszerzéseknél. Az orosz gáz ára az európai TTF-hez kötődik, amely jóval drágább, mint az amerikai Henry Hub

– tette hozzá. Szerinte az sem állja meg a helyét, hogy ne léteznének alternatívák. Bár a megállapodások a diverzifikáció irányába mutatnak, azok tartalmának jelentős részét azonban „fiktívnek” nevezte. 

„Veszünk LNG-t, igen, de nem sokat, nem egy nagy tétel. Veszünk minireaktorokat, de egyelőre a technológia fejlesztés alatt áll” – mutatott rá. Ez olyan, mintha azt mondanám: ha majd egyszer megnyered az irodalmi Nobel-díjat, meghívlak a vendéglőmbe, amely jelenleg még nem is létezik – érzékeltette egy példával.

Oroszország működése „elképesztően egyszerű képlet”

Egy hatalmas területű, ám viszonylag kis népességű ország, amely döntően fosszilis energiahordozók exportjára épít, és elképesztő mértékben ki van téve az olaj- és gázárak alakulásának: amikor magasak az árak, jól megy, amikor alacsonyak, nem.

Oroszország térképen a Mercator-vetület miatt jóval nagyobbnak tűnik, mint amekkora súlyt valójában képvisel

– fogalmazott.

Népességét tekintve kicsi, gazdasági ereje pedig nagyjából a spanyol–portugál gazdasági térség méretével egyenlő. Nem jelentős gazdasági hatalom. A Szovjetunió az volt, de a mai Oroszország már egy harmadik szintű ország – mondta a közgazdász, aki szerint a világrendben az első szintet az Egyesült Államok és Kína alkotja, a másodikat például Japán, az Európai Unió és bizonyos értelemben India. A harmadik szintre sorolhatók a nagy BRICS-országok, mint Brazília vagy Oroszország is.

Az EU messzebbre jutott, mint bármely más regionális integráció a világon.

Pogtsa Zoltán szerint ahhoz, hogy Európa valódi gazdasági egységként működjön, sokkal több területet kellene egységesíteni. Nem tartja véletlennek, hogy Friedrich Merz közös tőzsdét szorgalmaz, hogy kialakulóban van a közös energiapolitika, és azt sem, hogy a Covid után közös egészségügyi politika ötlete is felmerült. De egy olyan rendszer nem működik, ahol a tagállamok egyik felét integrálod, a másikat pedig nem – tette hozzá.

Az EU-t már nem lehet szétszedni – a kisebb államok, Magyarország vagy Szlovákia önállóan nem is tudnának versenyképesek lenni a globális gazdaságban.

A tagállamok mégsem akarnak továbblépni az integráció mélyítése felé, Pogátsa Zoltán szerint a „nemzetek Európája” koncepciója – amelyet legmarkánsabban Orbán Viktor képvisel – éppen azokat a szükséges méretgazdasági lépéseket akadályozza meg, amelyek nélkül Európa nem lehet versenyképes. Pont ezek a nacionalizmusok tartják félkész állapotban az EU-t – tette hozzá. Olyan ez, mintha egy lábad vagy egy kezed lenne: minden nap érzed, hogy jó lenne a másik is, de ragaszkodsz hozzá – érzékeltette ismét egy példával.

A közgazdász egyetért azzal a felvetéssel, hogy az Európai Unió „kiteljesületlen struktúra”, egyfajta „béna kacsa”. Túl integrált ahhoz, hogy szét lehessen szedni, ugyanakkor túl széttartó ahhoz, hogy tovább lehessen mélyíteni, de harminc–negyven éve ebben a bizarr köztes állapotban vagyunk: se előre, se hátra  – jelentette ki.

A közgazdász Izraelről is szót ejtett annak tükrében, hogy Magyarország mit tanulhat tőle.

Szerinte a nagy ugrást az elmúlt harminc év jelentette, amikor Izrael tudatos kormányzati politikával high-tech központtá vált azzal, hogy az ország a GDP-jének akár 5 százalékát is kutatás-fejlesztésre fordította, kiváló oktatási rendszert épített ki, és társadalmi szinten becsülte meg a tudást. Ez az, amit Magyarország a leginkább tanulhatna: nálunk épp az ellenkező tendencia látszik, a tudás folyamatos elértéktelenedése – fogalmazott.

Ami Izrael modelljéből szerinte nem követendő, az a hadiipar szerepe.

Úgy gondolom, ez mára túlpörgött. Ha sok fegyvert gyártasz, előbb-utóbb sok fegyvert is fogsz használni

 – mondta.

Az a véleménye, hogy Magyarországnak nem lenne célszerű a hadiipari modell irányába elmozdulnia. Mint mondta, nincs meggyőződve arról, hogy Oroszország akkora fenyegetést jelentene, hogy Európának jelentős haderőfejlesztésbe kellene kezdenie. Sokkal jobban tennénk, ha ezeket a forrásokat békés, civil célokra fordítanánk, nem pedig fegyverkezésre – jegyezte meg.

A közgazdász szerint Magyarország megrekedt a közepes fejlettségi szinten, és ahhoz, hogy innen kitörjön, elsősorban az oktatásba és az egészségügybe kellene jelentős forrásokat irányítani.

A fejlett országok globális versenye arról szól, hogy egészséges, jól képzett, több nyelvet beszélő emberek élnek a társadalomban. Magyarország ebben gyenge: az unióban nálunk beszélnek a legkevesebben idegen nyelveket – mondta.

Az alacsony korrupció, az erős digitális készségek, a szakmai kompetenciák és az együttműködési képességek („soft skill-ek”) ma különösen nagy értéket jelentenek a munkaerőpiacon, ezekben azonban Magyarország szintén jelentős lemaradásban van. A közgazdász szerint

az egészségügy elmaradott, és bírálta, hogy a kormányzat nem ösztönöz olyan életmódszokásokat, amelyek a lakosság egészségét szolgálnák. 

Pogátsa úgy véli, olyan motivációs rendszert kellene kialakítani, amely dinamizálja a társadalmat, és lebontja azt a gondolkodásmódot, hogy Magyarország sorsa valamiféle „történelmi fátum” miatt eleve elrendelt. Szerinte Magyarországnak oda kellene eljutni, hogy teljesen mindegy, hány gólt rúg Szoboszlai Dominik, mert a kérdés az, hogyan élnek az emberek Makón vagy Hajdúnánáson.

Ha Magyarország csak annyit költene humán tőkére, mint egy átlagos EU-tagállam GDP-arányosan, akkor ma egy sokkal fejlettebb társadalomban élnénk, de a közgazdász szerint a politikusok nincsenek nyomás alatt és a hétköznapi választó gyakran nincs tisztában azzal, hogy a politika mindig arra megy, ahol a legkisebb az ellenállás, így ha az oktatás, az egészségügy vagy a vasút nem válik buktató üggyé, akkor nem ez lesz a prioritás – foglalta össze Pogátsa Zoltán.