A parajdi sóbánya évszázadok óta különleges helyzetben volt, ugyanis a hatalmas sódomb közepén keresztülfolyó Korond-patak alatt folyt a bányaművelés. Serfőző Antal, a GeoGold Kárpátia Kft. ügyvezetője és társalapítója az Indexnek elmondta, tavalyelőtt végeztek egy geológiai felmérést, pont a vízbetöréseknek a megelőzésére. Silye Lóránd egyetemi docens, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Geológiai Intézetének munkatársa szerint a katasztrófának voltak előjelei.

Az elmúlt időben volt a bányában vízbetörés, de amíg a szakemberek ezt tudják kezelni, addig ez csak egy megoldandó probléma, de amikor már kikerül a megoldható kategóriából, akkor válik az egész katasztrófává. A geológusok szerint a kőzetben lévő repedések mentén fokozatosan kioldódott egy üregrendszer, amely idővel egyre nagyobb lett, ugyanis a sót nagyon könnyen kioldja a víz. Az árvíz csak a végső lökést adta meg.

Silye Lóránd szerint a védőfóliát nem olyan esőre tervezték, amely „30 évenként csak egyszer van”, emiatt átszakadt a fólia, amely távol tartotta a patakot a bányarendszer tetejétől, így sókarsztok alakulhattak ki.

Egy ilyen katasztrófához legalább öt-hat-hét, egymástól független tényező együttállása kell.

Mondhatjuk, hogy minden rossz helyen, rossz időben történt – fogalmazta meg Serfőző Antal geológus, aki szerint elméletileg meg lehetett volna akadályozni a katasztrófát, de a földtani, árvízi, hidrológiai, emberi tényezők együttesével senki nem számolhatott. A szakember hangsúlyozta: a katasztrófa előbb-utóbb bekövetkezett volna az árvíztől függetlenül is, de az felgyorsította azt a folyamatot, amely már évtizedek óta zajlott.

Silye Lóránd szerint az valószínűsíthető, hogy a bánya nem telt meg teljesen a vízzel, a járatokban maradhattak légbuborékok és érintetlen alagutak, közben pedig a kioldódó só miatt folyamatosan növekedett az alagutakban lévő víz sűrűsége, így egy idő után lehetetlenné vált, hogy további friss víz kerüljön a bányarendszerbe.

A betörő víz nem egyszerűen elárasztotta a bányát, hanem alapvetően megváltoztatta annak szerkezetét, pilléreket mosott ki, új járatokat alakított ki, miközben más járatok beomolhattak.

Mind a két szakértő egyetért abban, hogy sürgősen monitoringrendszereket kell kiépíteni ahhoz, hogy legalább valamelyest nyomon követhessék a föld alatti változásokat, de ez most nemcsak költséges, hanem veszélyes is lenne.

A szakértők szerint több forgatókönyv is lehet, de adatok nélkül azonban nem lehet és nem is szabad jósolni.

  • A legpesszimistább forgatókönyv esetében beomlik a teljes bányarendszer, és egy bányatószerű képződmény alakul ki.
  • A legpozitívabb verzió sem túl biztató, de nem tudni, hogy a teljes üregrendszer megmenthető-e. Minden perccel és minden nappal rohamosan romlik a bánya állapota.

A bányának csak kis részét használták turisztikai célokra.

A turizmus szempontjából nem használták a bánya nagy részét. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor lehet, hogy rendben lesz, csak nem lesznek meg azok a nagy, klasszikus, régi bányarendszerek – adott némi reményt a geológus.

Silye Lóránd kifejtette, hogy 26 százalékos lehet a telített sóoldat, azaz 1 köbméternyi telitett sóoldatban nagyjából 260 kg só lehet feloldva. A legoptimistább helyzet az, hogy a beömlött víz telítődik sóval, ami leállítja az áramlást, így ki lehet azt szivattyúzni, és a felmérések után megállapítják, hogy a bánya biztonságos, és néhány hónap múlva folytatódhat minden, ahogy a katasztrófa előtt. Igaz, felvetődik a kérdés, hogy mennyire vékonyodtak el a bánya falai, és tartanak-e ezután a pillérek, ráadásul, előfordulhat, hogy már csak a víznyomás akadályozza meg a bánya beomlását, így a szivattyúzás hatására fog az egész terület beszakadni.

A víz kiszivattyúzása komoly környezetvédelmi kihívást jelent. Serfőző Antal felhívta a figyelmet arra, hogy a Korond-patak a Küküllőbe folyik, ami sok település ivóvízellátását biztosítja, ezért nem lehet egyszerűen kiszivattyúzni a bányában álló vizet.

A helyi gazdaságot igenis meg kell segíteni.

Meg kell nyitni a pénztárcákat, az állami kasszát. Nem beszédekkel kell őket segíteni, hanem pénzzel – fogalmazott Silye Lóránd. Az egyetemi docens szerint elsősorban a bányászokat kell megsegíteni, mert közvetlenül ők veszítették el a megélhetésüket, aztán azokat, akik közvetetten, vagyis a turizmuson keresztül éltek a bányából.

Mindkét szakértő hangsúlyozza, hogy a döntéshozóknak cselekedniük kell.

Bár a parajdi sóbánya jövője bizonytalan, nem minden elveszett. A térségben más sóbányák is működnek, és a turisztikai potenciál megmaradt, de amíg nem tudják pontosan felmérni a károkat és a lehetőségeket, addig csak találgatni lehet. A jövőben pedig a parajdi sóbánya katasztrófája tanulságul szolgál majd a jövő bányászati projektjei számára.

Mint egy katasztrófafilm: szerdán elnyelte a víz a parajdi sóbánya látogatott csarnokait - KÉPEK

A parajdi lakosok, akiknek 80 százaléka a turizmusból él, elkeseredettek, mert szerintük ezt a bajt meg lehetett volna előzni, ha az illetékesek időben beavatkoztak volna, hiszen évek óta tudni lehet a vízszivárgásról. Azt is kifogásolják, hogy a bányát működtető Országos Sóipari Társaság nem kommunikál kielégítően a helyzet súlyosságáról.