Az elemzők a fejüket fogják, elfogyott a türelem: a Karmelita mindent nyilvánosságra hozott

Fiatalok életkezdése.

Manapság van egy kis mellékzöngéje, amikor a kormányzat és a fiatalság viszonyáról tudósítanak a sajtótermékek, ugyanakkor ma mégis a magyar fiatalok otthonteremtési és munkaerőpiaci kihívásairól és lehetőségeiről tartott előadást a Miniszterelnökség államtitkára és helyettes államtitkára. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány arra vállalkozott, hogy körbejárja a fiatalokat leginkább aggasztó kérdéseket, és az ezekre adott kormányzati válaszokat.

Ugyanis az agytröszt arra jutott, hogy

a mai fiatalok nincsenek könnyű helyzetben.

Az Oeconomus szerint egy rendkívül gyorsan változó és elmagányosodó világban kell boldogulniuk, ahol meghatározó élményük volt a migrációs válság, a koronavírus-járvány, illetve az ezeket követő gazdasági és geopolitikai bizonytalanság.

- vezette fel a szakmai konferenciát az Oeconomus. 

Panyi Miklós miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára elmondta, hogy négy pontban foglalták össze a fiatalok jövőképének biztosítékait. 

1. Az első a biztonság kérdése. Ezt Gulyás Gergely kancelláriaminiszter miniszterhelyettese a bevándorlással, pontosabban annak visszaszorításával kötötte össze. Elmondta, hogy természetes adottságnak vesszük a biztonságot, azt gondoljuk, hogy az megváltoztathatatlan állapot, de ez nincs így. Szerinte, miközben ma Magyarország Európa legbiztonságosabb országa, és a bűncselekmények száma a harmadára esett vissza, köszönhetően a polgárosodásnak, a középosztály felemelkedésének, az egymillió új munkahelynek, illetve megújult és megerősödött a rendőrségnek, nyugaton a biztonságérzet csökken, főleg azokban nagyvárosi központokban, ahol a fiatalok kulturálisan, gazdaságilag érvényesülni szeretnének. 
2. A második pont Panyi Miklós szerint az ingyenesen hozzáférhető oktatási-nevelői rendszer, ami hazánkban a bölcsőtől egészen az egyetem kapujáig elkíséri a fiatalokat. Az államtitkár megjegyezte, a fiatalok életkezdése a születéskor kezdődik, ebben segít a széles családtámogatási rendszer. Példaként kiemelte az édesanyaák szja-mentességét, és az ingyenes felsőoktatást.
3. Ezután következik a stabilitás a munkaerőpiacon. Panyi Miklós rámutatott, a 2010 óta létrejött egymillió új munkahelyhez több gátló tényezőt kellett lebontani, a kormányzat csökkentette a munkáltatók adóterheit, és bevezették az egy kulcsos adórendszert.
4. A negyedik pont pedig az otthonteremtés. A stratégiai államtitkár szerint 2015-ig tartott, hogy családokat kiszabadítsák a devizahitel-csapdából, és ezután indíthatták el az otthonteremtési programokat, többek között a csok-ot, a babavárót, a falusi csok-ot, és most a fiatalok otthonteremtését célzó programot, a fix 3 százalékos lakáshitel programot. 

Csepeti Ádám, a Miniszterelnökség stratégiai ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkára pedig ezután leszögezte,

Magyarországon nincs általános lakhatási válság. 

Majd részleteiben mutatta be, hogy a kormányzat hogyan képzeli el a fiatalok életkezdését. 

Elmondása szerint az elmúlt 15 év lakhatási stratégiája négy jól elkülöníthető időszakra osztható, amelyek mögött mindig az adott gazdasági és társadalmi környezethez igazodó célkitűzések álltak.

1. Az első, 2010 és 2014 közötti időszakot „defenzív korszaknak” nevezte, amelynek középpontjában az otthonvédelem állt. A cél a devizahiteles válság következményeinek enyhítése volt, többek között az eszközkezelő létrehozásával, az adósságfék szabályokkal, a forintosítással és a végtörlesztés lehetőségének megteremtésével.
2. A 2015-től 2018-ig tartó időszakban már egy aktív otthonteremtési politika bontakozott ki. Csepeti Ádám kiemelte, hogy ebben a fázisban a családok lakástulajdonhoz jutásának támogatása került előtérbe. A legjelentősebb intézkedések között szerepelt a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (csok) bevezetése, valamint az új lakások áfájának 5 százalékra csökkentése.
3. A következő szakasz, 2018 és 2022 között az otthonteremtési eszközök kiterjesztését célozta. Ekkor bővült a támogatotti kör, és hangsúlyt kapott a hazai építőipar megerősítése is. A Babaváró támogatás, a falusi csok, a Zöld Otthon Hitel Program és az Otthonfelújítási Támogatás mind ebbe az időszakba sorolhatók.
4. A jelenlegi, 2022-től 2026-ig tartó ciklust a racionalizálás és az expanzió jellemzi. A helyettes államtitkár szerint a fő cél a költségvetési fenntarthatóság biztosítása mellett a saját tulajdonú lakhatás előtérbe helyezése, valamint az építőipar élénkítése. Ide tartozik a rezsitámogatás, a csok plusz, a falusi csok bővítése, a Lakhatási Tőkeprogram, valamint az újonnan elindított Otthon Start program is.

Csepeti Ádám tíz stratégiai célt ismertetett, amelyek a magyar lakáspolitika hosszú távú kereteit adják, és a jövő évi választáson messze túlmutatva, egészen a 2035-ig tartó időszakra vonatkoznak. 

1. Elsőként a GDP-arányos lakásberuházási ráta emelését emelte ki. Az elvárás, hogy Magyarország lakásberuházási volumene érje el legalább a V4 országok 3 százalékos átlagát, majd 2035-re fokozatosan megközelítse az EU-27-ek 5 százalékos szintjét.
2. Második fő cél az új lakásépítések ösztönzése. Évi mintegy 25 ezer új lakás felépítésével számolnak, ami egy évtized alatt legalább 250 ezerrel növelné a lakásállományt. A lakásmegújulási ráta éves szinten érje el a 0,4–0,5 százalékot.
3. Harmadik irány a lakásfelújítások gyorsítása, amelynek során évente legalább a teljes lakásállomány 1,2 százalékát kitevő volumenű beruházásokra van szükség.
4. Negyedik cél az energetikai korszerűsítések előmozdítása. A nem megfelelő (II vagy JJ kategóriás) energetikai besorolású ingatlanok arányát 10 százalék alá kívánják csökkenteni, évente legalább 50 ezer korszerűsítési projekttel.
5. Ötödikként a komfort nélküli háztartások korszerűsítését említette. A jelenlegi mintegy 80 ezer komfort nélküli lakásból évente legalább 5000 ingatlant szükséges megfelelő felszereltségűvé tenni. Emellett évente legalább 3000 új, korszerű bérlakás építése is cél.
6. A hatodik terület a fiatalok önállósodásának elősegítése. A cél, hogy évente legalább 10 ezer, 18–40 év közötti fiatal lakhatási helyzete javuljon. A szülőktől való függőség arányát a jelenlegi 52 százalékról 40 százalékra kell leszorítani 2035-ig.
7. Hetedik cél az állami alkalmazottak lakhatásának támogatása. A lakáscélokat elősegítő pénzügyi ösztönzők igénybevételére és kezelésére irányuló programokkal kívánják támogatni az állami életpályákon dolgozókat.
8. Nyolcadik prioritás a munkáltatók bevonása a lakhatási támogatásokba. Béren kívüli juttatások lakáscélú megnyitását és szélesebb körű alkalmazását irányozzák elő, évi legalább 10 ezer igénybevevővel számolva.
9. Kilencedik cél a magyar beszállítói arány növelése a lakásépítési és -felújítási ágazatban. A hazai építőanyag-gyártók integráltabb szerepvállalását és a magyar termékek arányának emelését szorgalmazzák az ellátási láncban.
10. Tizedikként a speciális célcsoportok – hajléktalanok, nehéz szociális helyzetűek, nagycsaládosok, fogyatékossággal élők – lakhatásának támogatása szerepel. A cél az évente legalább 15 ezer rászoruló elhelyezése, a lakhatási válság kockázatának csökkentése.

Kitért a lakhatási formák megoszlására is. Ismertetése szerint Magyarországon a lakosság 90,5 százaléka saját tulajdonú ingatlanban él, míg a bérlakásban élők aránya mindössze 9,5 százalék. Ez az érték európai összehasonlításban is rendkívül alacsonynak számít.

Példaként említette Belgiumot, ahol a bérlők aránya 28,1 százalék, míg a tulajdonosoké 71,9 százalék. Ausztriában a bérlakásban élők aránya 45,7 százalék, a tulajdonosoké 54,3 százalék. Németországban pedig éppen fordított a helyzet Magyarországhoz képest: ott a bérlők aránya 52,4 százalék, míg saját tulajdonban mindössze a lakosság 47,6 százaléka él.

Az adatok szerinte jól érzékeltetik, hogy Magyarországon rendkívül magas a saját tulajdonú lakásban élők aránya, ami a kormányzat szerint a hazai lakáspolitika egyik alapvető meghatározója és célkitűzése is.

A kormányzati politika alátámasztásaként Csepeti Ádám részletes összehasonlítást mutatott be a régiós fővárosok lakáspiacairól, külön vizsgálva a vásárlási és a bérleti költségeket. Az összehasonlítás szerint Budapest használt társasházi lakásainak átlagos négyzetméterára 2024 negyedik negyedévében elérte az 1 030 000 forintot. Ez az érték Pozsonyhoz (1 357 670 forint) és Varsóhoz (1 499 869 forint) képest mérsékeltebb, ugyanakkor jelentősen meghaladja Bukarest szintjét (849 567 forint). A legmagasabb árszintet Prágában mérték, ahol az átlagos négyzetméterár 2 200 500 forint.

A lakásvásárlás elérhetőségét jelző mutató, azaz hány év nettó átlagkereset szükséges egy átlagos lakás megvásárlásához, Budapesten 7,8 év. Ez kedvezőbb, mint Prága (11,7 év) vagy Pozsony (9,9 év), de elmarad Bukarest 6,5 éves mutatójától.

Az albérletpiaci adatok szintén jelentős terhelést mutatnak. Egy 50 négyzetméteres lakás havi bérleti díja Budapesten átlagosan 246 900 forint, ami a nettó átlagfizetés 44,64 százalékát teszi ki. Ez az arány Pozsonyban 57,14 százalék, Varsóban 52,81 százalék, míg Prágában és Bukarestben egyaránt 44 százalék körül alakul (44,27 százalék és 45,78 százalék).

Az összehasonlítás rámutat arra, hogy Budapest mind az árak, mind a jövedelmi terhelés tekintetében a középmezőnybe tartozik a régiós fővárosok között. A lakáspolitikai célok meghatározásánál ez a helyzetkép fontos referenciaként szolgál a versenyképességi szempontok értékeléséhez.

Elrettentés gyanánt néhány nyugat-európai nagyváros példáit is felhozta.

A legmagasabb bérleti díjakat Londonban mérték: egy belvárosi egyszobás lakásért havonta átlagosan 982 125 forintot, míg egy belvárosi szobáért 549 990 forintot kell fizetni.

Amszterdamban az egyszobás lakás bérleti díja 826 949 forint, a szobák esetében pedig 392 850 forint az átlag. Párizsban egy hasonló lakásért 577 490 forintot, míg egy belvárosi szobáért 358 565 forintot kérnek. Brüsszelben az egyszobás lakások bérleti díja 443 921 forint, a szobáké 294 638 forint. Berlin esetében az egyszobás belvárosi lakások havi átlagdíja 494 991 forint, míg egy szoba 278 924 forintba kerül.

Budapesten a belvárosi egyszobás lakások havi bérleti díja jelentősen alacsonyabb: 261 245 forint, a belvárosi szobáké pedig 128 429 forint. Az összehasonlítás egyértelműen jelzi, hogy a magyar főváros bérleti költségei számottevően elmaradnak a nyugat-európai árszintektől, ami különösen a fiatalok és a nemzetközi mobilitás szempontjából releváns tényezőként jelenik meg.

Otthonteremtési támogatások volumene és igénybevételi adatai (2015–2025):

• csok és falusi csok (2015–2023): 784 milliárd forint – 244 000 szerződés
• csok-kölcsön (2015–2023): 936 milliárd forint – 93 000 szerződés
• csok Plusz (2024–): 521 milliárd forint – 20 000 szerződés
• falusi csok (2024–): 63 milliárd forint – 9 400 szerződés
• áfa-visszaigénylés (2015–2023): 169 milliárd forint – 60 000 szerződés
• áfa-visszaigénylés (2024): 8,5 milliárd forint – 500 000 szerződés
• Otthonfelújítási Támogatás: 770 milliárd forint – 370 000 szerződés
• Babaváró kölcsön: 2700 milliárd forint – 261 000 szerződés.

Végül a fix kamatozású lakáshitel legfrissebb eredményeit mutatta be. A program bevezetését követően látványosan emelkedett a fiatal lakásvásárlók aránya. Budapesten a 20–30 éves korosztály részesedése a vásárlásokon belül 10 százalékról 19 százalékra, vidéken pedig 13 százalékról szintén 19 százalékra emelkedett. A 30–40 évesek aránya a fővárosban 20 százalékról 32 százalékra nőtt, vidéken ugyanakkor ez a korcsoport csak kis mértékben módosult, 28-ról 29 százalékra.

Jelentősen bővült az első lakásukat vásárlók köre is:

Budapesten 12 százalékról 41 százalékra, vidéken pedig 27 százalékról 43 százalékra nőtt az arányuk.

Ezzel párhuzamosan visszaszorult a befektetési célú vásárlás: a fővárosban a befektetési vásárlások aránya 41 százalékról 36 százalékra, vidéken pedig 29 százalékról 17 százalékra csökkent.

A hitelfelvevők demográfiai összetétele alapján elmondható, hogy a támogatás erőteljesen fiatalorientált. Az igénylők több mint 80 százaléka 40 év alatti, a hiteligénylők átlagéletkora 34 év.

A támogatási struktúrára jellemző, hogy az igénylők jelentős része házaspár. Továbbá az Otthon Start igénylők körülbelül 25 százaléka más otthonteremtési támogatással együtt – például csok Plusz vagy Babaváró hitel – kombinálja a konstrukciót.

Az önerő tekintetében az igénylők 16 százaléka élt a 10 százalékos önerő lehetőségével. Az igénylők 20 százaléka adóstársat is bevont, legtöbb esetben a szülők személyében.