Az adásból kiderül, milyen gazdasági logika húzódhat Amerika lépései mögött, miért stratégiai kérdés a nehéz kőolaj, valamint, hogy hogyan változhat az OPEC mozgástere egy gyorsan átrendeződő, ugyanakkor törékeny világpiacon.
A beszélgetésben elhangzik, hogy Venezuela jelenlegi termelése a világkínálat körülbelül egy százalékát teszi ki, miközben az országban a becsült készletek nagyságrendje 300 milliárd hordó körül alakul, a világ összes olajtartalékának nagyjából a 17 százaléka.
Horváth Ágnes szerint ráadásul a venezuelai Orinoco-öv alatt döntően extra nehéz kőolaj található.
„Ez nem egy folyékony anyag, hanem inkább sűrű, kocsonyás, ragadós massza. Ahhoz, hogy egyáltalán ki lehessen termelni, először 4-5 napon keresztül gőzölni kell a rezervoárban. A felszínre hozatal után ezt az anyagot kondenzátummal és naftával kell hígítani ahhoz, hogy szállítható legyen. Ezért még a finomítás előtt minőségjavító, upgrading egységekre van szükség, amelyek jellemzően a mezők mellett, amerikai tulajdonban működnek” – mondta a podcastban a közgazdász.
Ugyanakkor Venezuela exportjának közel 80 százaléka jelen állás szerint Kínába irányul, ami napi 500-600 ezer hordót jelent, Irán pedig ennél is nagyobb mennyiséget, 1,8-2 millió hordót szállít a kínai piacra. Horváth Ágnes szerint ezek a volumenek érdemben hozzájárulnak ahhoz, hogy Kína stabilizálni tudja az ellátását, miközben a szankciók miatt jelentős árkedvezménnyel jut hozzá a kőolajhoz, az elmúlt időszakban ugyanakkor összességében növelte az importját. Mivel ezek a szállítások készleteket halmoznak fel, ezért a szakértő úgy véli, hogy ez akár egy jövőbeni blokádra vagy nagyobb geopolitikai sokkra való felkészülésként is értelmezhető.
Hangsúlyozta, a venezuelai hordók esetleges átirányítása az Egyesült Államok felé Kína számára kellemetlen lenne, de nem kritikus. Ugyanakkor globális szinten újraelosztaná a keresletet, és más piacokon – például Európában – is erősebb versenyt generálhatna bizonyos olajtípusokért.