Tatár Mihály szerint „sajnálatos módon az európai energiapolitikát, és különösen az orosz energia kérdéskörét mostanra teljes mértékben az ideológiai dominálja az EU-ban”.
A szakértő elmondta, hogy „a most regnáló európai politikai elit fel sem engedi vetni azt a kérdést, hogy valójában mik a hosszú távú előnyei és hátrányai az orosz energia teljes – és kimondottan véglegesnek szánt – kitiltásának a kontinensről. A kötelező teljes leválás az orosz energiáról ugyanis nem egy légüres térben történik, hanem történelmi léptékű globális trendek közepette”.
Kíméletlen energiaverseny zajlik világszerte
A vezető elemző rámutatott, hogy „kíméletlen gazdasági vetélkedés zajlik a nagy gazdaságok között a versenyképességi előny megszerzéséért, a lehető legjobb termelési és high tech környezet biztosítása érdekében”.
„A versenyképesség egyik legfontosabb összetevője a bőségesen és mindenkor rendelkezésre álló olcsó energia”
– világított rá Tatár Mihály. Az elemző kiemelte, hogy „nem véletlen, hogy Kínában mai európai ésszel felfoghatatlan ütemben építik fel az energiatermelési kapacitásokat: májusban Kína naponta egy atomerőműnek megfelelő új zöld energia kapacitást állított üzembe, miközben – erről persze kevésbé szívesen írnak Európában – évi 10 új atomreaktor és 100 új szénerőmű is felépítésre kerül”.
A szakértő megjegyezte, hogy „az Egyesült Államok sem akar lemaradni ebben az energiaversenyben: a Trump adminisztráció minden erejével támogatja az olaj- és gázkitermelés növelését, az új atomerőművek építését, sőt, visszahozzák és bevetik a szénenergiát is”.
Az európai ipar második bezárási hulláma
A vezető elemző szerint
„az erőltetett, tehát az energia mesterséges megdrágításával és a tiltásokkal, határidőkkel operáló zöldátállás miatt idén szép csendben megkezdődött az európai energiaintenzív gyárak, üzemek második bezárási hulláma”.
Tatár Mihály elmondta, hogy „csak az elmúlt egy hónapban tucatnyi vegyipari üzem, üveggyártó és fémipari vállalat jelentette be telephelyének felszámolását vagy a termelés drasztikus csökkentését, Németországtól Hollandiáig”.
A szakértő hozzátette: „még ennél is nagyobb a száma azoknak az alkalmaknak, amiről nem olvasunk az újságokban: amikor globális vállalatok nem hajlandók Európában beruházni a magas energiaárak és a bénító (túl)szabályozás miatt, inkább kikerülik az egész kontinenst”. Az elemző szerint „az európai ipar nemzetközi versenyképessége tehát összeomlott, és a fogadkozások ellenére nem történik semmi ezzel kapcsolatban”.
Brüsszel a zöld álom gyorsítására használja a tilalmat
A vezető elemző szerint „sokatmondó, hogy az orosz energia betiltásának részeként Brüsszel megköveteli a tagállamoktól, hogy titkos tervben részletezzék: milyen módon tervezik azt végrehajtani”.
Tatár Mihály szerint a három kifejtendő pont mindent elárul:
- Hogyan biztosítják az energiaimportot más forrásból?
- Hogyan csökkentik az energiafogyasztást?
- Hogyan biztosítják a megújuló energia termelés növelését?
„E három pont együtt mindent elárul: Brüsszel az európai zöld álom gyorsított elérésére használja fel az orosz energia betiltását, és úgy gondolja, hogy a hátralévő „pár évre” kell csak biztosítani a megdrágult olaj- és gázimportot". A szakértő kérdésként tette fel: „biztos, hogy az EU gazdagsága fenntartható csak turizmusból és az egymás közötti fegyverkereskedelemből?”
Európai túlbecsülte a gazdasági súlyát
Az EU 2024-ben összesen mintegy 22 milliárd euró értékben importált orosz olajat és gázt. Az elemző elmondta, hogy ezt általában úgy keretezik az európai közvélemény számára, mint valami rémesen nagy összeget: azonban ennek éppen az ellenkezője az igaz, „ez egy – világgazdasági léptékekben – jelentéktelen összeg”.
Összehasonlításként megjegyezte: „csak Kína 80 milliárd euró, és csak India 50 milliárd euró értékben vásárolt orosz energiát egy év alatt – de még olyan országok is mint Törökország, vagy Pakisztán, 15 illetve 5 milliárd euró értékben importálták azt”.
„Szándékosan megtévesztő tehát az az érvelés, mely szerint Oroszország hadviselő képessége gyengülne, vagy Ukrajna védelmi esélyei bármit javulnának az orosz energia kitiltásától”
– véli Tatár. „Az európai vezetők messze túlbecsülik az EU gazdasági súlyát, nem érdekelte őket, hogy a Globális Dél országai nem voltak hajlandóak részt venni az Oroszország elleni energia blokádban. Ezért vallott olyan látványos kudarcot az összes eddigi szankciós csomag”.
Az energiaköltségek nőttek a fogyasztáscsökkenés ellenére
2019-ben – a háború és a Covid előtt – az EU nagyjából 360 milliárd eurót költött el a gáz- és olajimportjára.
„Az azóta eltelt 5 évben a megújuló energia termelésének dinamikus kiépítése, és az ipar mélyrepülésének együttes hatására az európai gáz- és olajfogyasztás is nagyot zuhant”
– világított rá Tatár. Az elemző szerint a gázfogyasztás például nagyjából 20 százalékkal csökkent. Hangsúlyozta azonban, hogy ennek ellenére 2024-ben az EU energiaimport költsége nem hogy drasztikusan csökkent volna, hanem még növekedett is, 376 milliárd euróra, az európai energiapolitika következményeként. Megjegyezte: „ez az összeg több mint kétszerese az EU teljes újrafelfegyverkezési hitelprogramjának”.
Az elemző szerint miközben az európai ipari vállalatok és munkavállalóik súlyos áldozatokat hoztak 2022 óta, az európai gazdaságoktól egyre nagyobb erőforrásokat követel meg a nélkülözhetetlen energia külföldi importja. „Ez az ideológia által vezérelt energiapolitika igazi következménye”
– összegezte.
Ha az Európai Unió valóban megtiltja az új orosz gázszerződéseket, az évente 2 milliárd euróval növelné meg Magyarország energiaköltségeit – mondta Lantos Csaba energiaügyi miniszter, aki szerint a tervezett intézkedés nem szakpolitikai vita, hanem tudatos politikai támadás Magyarország ellen. Erről szóló cikkünket ide kattintva olvashatja el.