Az Egyesült Államok és India kapcsolata negyed évszázada nem látott mélyponton van. A helyzet annyira rossz, hogy alig egy hete a Frankfurter Allgemeine arról számolt be, hogy Narendra Modi indiai miniszterelnök állítólag több mint két hónapja nem fogadja Trump hívását.
Meddig tartható fenn ez a kölcsönös és látványos hátat fordítás egymásnak?
Csicsmann László, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) vezető kutatója szerint ez átmeneti diplomáciai mosolyszünet, ugyanakkor mindkét államnak szükséges van a másikra politikailag és gazdaságilag.
Az Egyesült Államok és India hasonlóképpen Kínát tartják a legjelentősebb biztonságpolitikai kihívásnak, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) csúcstalálkozója önmagában nem orvosolja az indiai-kínai feszültségeket sem. India az elmúlt években – számos kérdésben – különleges bánásmódot vívott ki magának, ugyanakkor Washington úgy érezte, hogy ezzel Újdelhi visszaél, és nem mindenben az amerikai elképzelések szerint döntött.
A szakértő úgy látja, hogy két ilyen téma van:
- az orosz-ukrán háború megítélésének a kérdése, illetve a Moszkvához fűződő gazdasági, katonai és politikai kapcsolatok;
- valamint az Iránhoz fűződő kapcsolatok (Csabahár kikötő építése és korábban olajvásárlás Irántól).
Washington jelenleg mindkettőt szankcionálja, amely az augusztus 27-én életbe lépő 50 százalékos vámok kivetéséhez vezetett.
Trump személyesen nehezményezte, hogy Modi Tiencsinbe látogatott, és kifejezte ellenérzését, hogy India nem az Egyesült Államokkal, hanem Kínával és Oroszországgal van.
„Valójában India a stratégiai autonómia koncepciója jegyében egy több irányú elköteleződés (multialignment) stratégiát folytat, amely azt jelenti, hogy egyszerre próbál az amerikai multilaterális platformokhoz tartozni (Quad, avagy Négyes partnerek: India, Egyesült Államok, Ausztrália és Japán) és a Kína-által domináltakhoz (például BRICS) is. Kérdéses, hogy ez mennyiben fenntartható”
– fogalmazott kérdésünkre Csicsmann László.
Kinek van jobban szüksége a másikra?
Indiának az Egyesült Államok a legnagyobb kereskedelmi partnere, csak a büntetővámok várhatóan 0,8 százalékponttal csökkentik idén a 6,5 százalékra tervezett gazdasági növekedést.
Az elmúlt hetekben Modi számos kérdésben úgy érezhette, hogy az indiai nemzeti szuverenitás szempontjából kulcsfontosságú területeken (például az energiabiztonság) próbálja az Egyesült Államok befolyásolni az indiai külpolitikát, így azt egy vörös vonalnak tekintették.
Különösen, hogy a finomított orosz kőolaj Indián keresztül eljut az Európai Unió területére is, és emiatt India Brüsszeltől is szankciókat kapott. Kínát ellenben nem büntetik azért, hogy az orosz olaj felvásárlója
– fogalmazott a szakértő, aki egyben hozzátette, hogy
Washingtonnak kulcsfontosságú lenne a Quad keretében az indiai haditengerészet az Indiai-óceán térségében Kína ellensúlyozása érdekében.
Miközben India és Kína jelenleg éppen normalizálja kapcsolatait, azonban a szakértő szerint ez nem azt jelenti, hogy Újdelhi végleg szembefordulna Washingtonnal, és azt sem hogy az egykori riválisok között nem maradnak fenn vitás kérdések.
„India számára azonban a jelenlegi diplomáciai csörte egyik tanulsága, hogy az amerikai külpolitika kiszámíthatatlan, és enélkül kell boldogulni az ázsiai erőviszonyok vonatkozásában“
– közölte az MKI vezető kutatója.
Úgy látja, hogy India számára a lehetőséget az ázsiai minilaterális együttműködések jelentik, ennek fényében Modi Japánba utazott, amely állam hasonló cipőben jár a vámok és az amerikai külpolitika kiszámíthatatlansága kapcsán.
Mindent patikamérlegre téve, véleménye szerint
átmeneti a mosolyszünet, rövid távon India számára jelentősebbek a veszteségek, ugyanakkor középtávon az Egyesült Államoknak nagyobb szüksége van Indiára mint valaha. Különösen az indiai technológiai fejlődés és annak támogatása például jelentős szerepet tölthet be a kínai törekvésekkel szembeni ellenállásban.
A szakértő kifejtette nekünk, hogy India nem szeretett volna választani az orosz olaj és fegyver, valamint az amerikai export között, hanem független külpolitikát kíván folytatni, és elutasítja, hogy Washington meg mondja neki, hogy kivel lehet kereskedni és kivel nem. India egyszerre szeretne Oroszországgal, az Egyesült Államokkal és végső soron Kínával is gyümölcsöző kereskedelmi kapcsotokat fenntartani.
Itt van ráadásul az a kérdés, hogy hogyan képzeli el a versenyt az Egyesült Államok, ha például az amerikai műszaki felsőoktatásban a diákok túlnyomó része indiai és kínai származású, vagy jelentős részben indiai származásúak vezetik a legnagyobb amerikai techcégeket?
Ráadásul az elmúlt években korlátozták a kínai diákok és technológiai szakembereknek az Egyesült Államokban való tartózkodását, amely versenyhátrányt okozott.
Jelenleg az indiaiak dominálják a multinacionális vállalatok jelentős hányadának a felső vezetését is, és nem utolsó sorban az indiai diaszpóra stratégiai fontosságú szerepet tölt be.
Kína számos területen – ritka földfémek, innováció, humán tőke – versenyelőnybe került az Egyesült Államokhoz képest, amelynek javításában India és az indiai közösség kulcsszerepet kaphatna – fűzte hozzá a szakértő.