Az anekdota szerint Orbán Viktor miniszterelnök egy lecsóvacsora alatt ismertette álláspontját Donald Trumppal. A kérdés ettől függetlenül adott: vajon tényleg csak Oroszország felől biztosítható a magyar energiaellátás, és valóban ennyire kiszolgáltatott hazánk az árellátási sokkoknak?
Mit akart valójában Donald Trump?
Magyarországnak joga van eldönteni, hogy kitől, mennyi energiát vásárol. Abba sem Ursula von der Leyennek, sem Donald Trumpnak nincs beleszólása
- szögezte le az Economx kérdésre Hortay Olivér, a Századvég kutatóintézeti igazgatója.
Az Energia-és Klímapolitika Üzletágvezető szerint azonban az elmúlt időszak eseményei kapcsán több dolgot is célszerű tisztázni. Úgy látja, Donald Trump legutóbbi, hazánkkal kapcsolatos nyilatkozata a korábbiaknál is világosabbá tette, hogy az amerikai adminisztrációnak elsősorban nem Magyarország és Szlovákia orosz beszerzéseivel van problémája, hiszen azok igen kis volument jelentenek. „Az Egyesült Államok érdekeit azoknak a nyugat-európai országoknak a magatartása sérti, amelyek papíron leváltak ugyan az orosz olajról, de a gyakorlatban közvetítőkön (Indián, Kazahsztánon, vagy Törökországon keresztül) továbbra is nagy mennyiségben vásárolnak abból a forrásból” – magyarázta.
Másrészt Hortay Olivér szerint azzal is tisztában kell lenni, hogy Ursula von der Leyen sugallta azt, hogy az amerikai felhívás hazánkra vonatkozott, az Európai Bizottság vezetője ezzel igyekezett ráhúzni a két érintett országra a vizes lepedőt.
Trump meghallgatta és megértette a magyar álláspontot, majd jóval méltányosabb álláspontot vett föl, mint Brüsszel, vagy az uniós tagállamok vezetőinek többsége
- fogalmazott a szakértő.
Szintén hangsúlyos szempont, hogy nagy különbség van a kommunikáció és a tényleges jogi aktusok között. Azzal ugyanis, vélekedett Hortay Olivér, hogy Trump felszólította a NATO-tagokat, hogy váljanak le az orosz energiáról vagy, hogy az energiaügyi minisztere azt javasolta az európai országoknak, hogy vegyenek amerikai gázt, az Egyesült Államok mindössze ajánlásokat fogalmazott meg, amelyek legfeljebb politikai nyomásgyakorlási kísérletnek tekinthetők, de jogilag nem sértette más országok szuverenitását.
A szankciók, az orosz energia tiltását célzó kereskedelempolitikai intézkedések, vagy az amerikai beszerzésekre vonatkozó kötelezettségvállalás azonban jogi aktusok, amelyekkel Brüsszel túlterjeszkedik a hatáskörén és sérti az uniós tagállamok szuverenitását
- figyelmeztetett Hortay Olivér.
Hazánk kiszolgáltatottságát illetően a Századvég üzletágvezetője hangsúlyozta, a magyar olaj- és gázellátást célszerű külön kezelni:
- „Olajat jelenleg két fő útvonalon vásárolunk. Az Ukrajnán keresztül érkező Barátság és a Horvátországon keresztül érkező Adria vezetéken. Az orosz olaj tiltása két szinten is rendkívüli kihívást okozna. Egyfelől, ha a Barátság kőolajvezeték kiesne, Magyarország és Szlovákia csak az Adria vezetéken jutna olajhoz. Energiabiztonsági és gazdasági szempontból két vezeték jobb, mint egy, ráadásul az Adria maximumkapacitása nem elegendő a regionális igények fedezésére. Másfelől, a két érintett finomító (a pozsonyi és a százhalombattai) adott arányú orosz és nemorosz olaj bekeverése mellett működtethető optimálisan. Ha a jelenleg több, mint kétharmados arányt jelentő orosz olaj kiesne, a létesítmények teljesítménye romlana. A két kihívás együttesen szűkítené a rendelkezésre álló üzemanyag mennyiségét, amely rövidtávon üzemanyaghiányhoz vezetne és indokolná a stratégiai tartalékok egy részének felhasználását, középtávon pedig a kereslet alkalmazkodása révén drasztikusan megemelné az árakat: a Századvég becslése alapján a benzin új egyensúlyi árszintje literenként 1026 forintra, a gázolajé pedig 1051 forintra növekedne a régióban”.
- „A gázpiacon Magyarország – Szlovénia kivételével – minden szomszédos országgal össze van kötve (és az európai piacra általánosságban is jellemző, hogy szorosan integrált), így a tiltás elsősorban nem ellátási, hanem árproblémát okozna. Ma a régióban rendelkezésre álló gázmolekulák nagy része orosz eredetű: nemcsak hazánkba, de Szlovákiába, Ausztriába, sőt, még Ukrajnába is nagy mennyiségű energia áramlik Oroszországból (igaz a legtöbb szereplőhöz közvetítőkön keresztül). Ha ezek a volumenek kiesnének, az olyan kínálati sokkot okozna, amelyhez hasonlóra utoljára 2022-ben volt példa. A tiltás tehát árrobbanást, majd azt követően a jelenleginél jóval magasabb piaci árszinteket eredményezne (a gáz és árampiacon egyaránt), ami fenntarthatatlanná tenné a rezsicsökkentési programot és a lakossági áram- és gázszámlák a jelenlegi három és félszeresére emelkednének, ami évi 510 ezer forint többletköltséget okozna egy átlagos magyar háztartásnak. Az energiaárak emelkedése ráadásul a gazdaság egészébe begyűrűzne: a Századvég becslése szerint 9,7 százalékos többletinflációt eredményezne a következő három évben”.
Észszerűtlen leválni az oroszokról?
Ezek szerint a magyar érdek az, hogy ne váljunk le az orosz energiáról?
Intenzív szakmai vita folyik arról, hogy évek alatt, óriási költségen teljesen le lehet-e válni az orosz energiáról, vagy sem. Az elsődleges kérdés azonban nem ez hanem, hogy a teljes tiltás vajon észszerű-e - vágott vissza Hortay Olivér.
A szakértő szerint az orosz energia teljes tiltására egyértelműen az a válasz, hogy nem.
Felidézte, Ursula von der Leyen és az energiaügyi biztosa, Dan Jorgensen szó szerint elmondta, hogy
„örökös szankcióval sújtanák Oroszországot”,
függetlenül a háború alakulásától,
„soha többé, egyetlen molekula orosz olajat, vagy gázt sem akarnak az európai piacon látni”.
Az energetikai szakértő szerint nem nehéz belátni, hogy ez a törekvés tisztán politikai természetű, ideológia- és érzelemvezérelt, ugyanakkor semmilyen szakmai, vagy gazdasági észérvvel nem indokolható. Hangsúlyozta, az unió orosz függését inkább diverzifikációval célszerű csökkenteni, azaz lehetővé kell tenni, hogy minél több beszállító, minél több útvonalon keresztül a piacra juttathassa a termékeit, mert így a közösség súlyos károk és újabb függőségi viszonyok nélkül javíthatja ellátását. „Magyarország régóta ezen dolgozik: kiépítette a határkeresztező kapacitásait, új szereplőkkel alakít ki jó kapcsolatot és köt szerződéseket. A MOL fokozatosan módosította a bekeverési arányokat a finomítóiban (azok tizenöt éve még teljes egészében orosz olajjal működtek). A teljes tiltás tehát észszerűtlen, rossz cél, a helyes törekvés hazánk energiapolitikai mozgásterének növelése és Magyarország ezen is dolgozott az elmúlt tizenöt évben” - magyarázta Hortay Olivér.
Ez egy 3200 milliárd forintos kérdés
A megfelelő döntéshez a kormányzat a magyar társadalom támogatását is kéri, legalábbis az októberben elkezdődött Nemzeti Konzultáció egyik kérdése is így szól:
egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarország az olcsóbb orosz energia helyett drágább forrásokból szerezzen be olajat és gázt akkor is, ha emiatt nő a családok rezsiszámlája, és megszűnik a rezsicsökkentés?
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter korábban arról tájékoztatta a portálunkat, hogy készültek háttértanulmányok a leválással kapcsolatban. Még 2022-ben számolták ki azt, ahhoz hogy a rezsicsökkentés fenntartható legyen, nélkülözhetetlen az orosz energia. A kormányzat egy friss IMF-tanulmányra is hivatkozik, amely arra jutott, hogy a magyar GDP 4 százalékába kerülne az átállás, így az szerintük nem érné meg. Hortay Olivér szerint
ez a 4 százalékos kiesés óriási költség, több, mint 3200 milliárd forint.
Ez a rezsicsökkentési program kiadásainak négyszerese, a teljes nyugdíjkiadás fele, nagyságrendileg akkora összeg, amekkorát Magyarország a családokra költ.
Az IMF mást is mondott
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) által szeptember 9-én publikált tanulmány valóban Magyarország energiasérülékenységét és az ezzel kapcsolatos szakpolitikai lehetőségeket értékeli az orosz–ukrán háború, valamint az orosz energiaimport 2027-ig tervezett uniós kivezetése fényében. S igazából egyáltalán nem fest valami pozitív képet hazákról.
Ugyanis az IMF például azt állapította meg, hogy az Oroszország ukrajnai háborúja rávilágított Magyarország sérülékenységére. A 2022 közepi áremelkedés – amelyet az ellátási zavarok és az európai gázvezeték-hálózat leállásával kapcsolatos aggodalmak fokoztak – a folyó fizetési mérleg hiányát a GDP arányában megduplázta (–8,5 százalék), miközben a lakossági gáz-, villamosenergia- és üzemanyag-támogatások 2022-ben a GDP 0,1 százalékáról 1,1 százalékra, majd 2023-ban pedig 1,9 százalékra nőttek.
A tanulmány szerint a közelmúltbeli diverzifikáció ellenére Magyarország továbbra is jelentős mértékben támaszkodik orosz energiára. Tavaly a gáz- és olajfogyasztás mintegy háromnegyede importból származott; a gáz 74 százaléka, az olaj 86 százaléka Oroszországból érkezett (2018-ban ez 64 és 66 százalék volt). A beáramlás néhány kritikus tranzitútvonalon (pl. Török Áramlat Szerbián át; Adria-vezeték Horvátországon át) keresztül valósul meg, növelve a zavarok kockázatát. A diverzifikációs törekvések – például Azerbajdzsánból és Törökországból – jelenleg korlátozott léptékűek. Az áramtermelés döntően hazai (nukleáris és növekvő napenergia), ugyanakkor az orosz energia továbbra is domináns a teljes energiamixben.
Az IMF úgy látja, hogy Magyarország az unió egyik legenergiaintenzívebb gazdasága. Egységnyi GDP-re vetítve lényegesen több energiát használ, mint az uniós átlag. Bulgária van a legrosszabb helyzetben, Írország pedig a legjobb, Magyarország hét tagállamot előz meg, köztük Lengyelországot, Szlovákiát, Csehországot és Lettországot. Ennek okai a szerkezeti hatékonysági hiányosságok és az energiaigényes termelési örökség. Az ipar nagy arányt képvisel a végső energiaigényben, különösen a vegyipar, az alapfém- és az autóipar, ahol az energiaköltségek meghatározók a kibocsátásra és beruházásra - magyarázták.
Majd megállapítják, amire a kormányzat is hivatkozik, hogy
az orosz import 2027 végéig tervezett uniós kivezetése súlyos gazdasági terhet róna Magyarországra, sürgetővé téve a makrokritikus reformokat. Az IMF korábbi kutatása szerint egy teljes orosz gázleállás esetén Magyarország szenvedheti el a legnagyobb veszteséget az Európai Unióban.
A Nemzetközi Valutalap 4 százalék feletti GDP-visszaeséssel számol.
Azonban az IMF arról is ír, hogy pont ez a kitettség az, ami a diverzifikáció, hatékonyságjavítás és a regionális áramintegráció felgyorsítását indokolja.
Ugyanis Magyarország jelenlegi ellátási sérülékenységi indexe közel kétszerese a négy legnagyobb uniós gazdaság átlagának, és több mint duplája Európa többi részének. Az energiakiadások GDP-aránya is magas, körülbelül kétszerese a nyugat-európai szintnek.
Arra jutottak a tanulmány készítői, hogy
átfogó hazai reformok szükségesek.
Az uniós szintű kezdeményezések (mélyebb villamosenergia-integráció, magasabb ETS-árak: 2030-ra 110 euró per tonna) csak hazai intézkedésekkel kiegészítve aknázhatók ki teljes mértékben. A célzott lépések – energiahatékonyság erősítése, megújuló engedélyezés gyorsítása (szél és napenergia: a 40 százalékkal gyorsabb ütem 2030-ra 10-os termeléstöbbletet eredményez), fosszilis támogatások megszüntetése 2030-ig, épületstandardok szigorítása – együttesen csökkentik a kockázatokat és az energiakiadásokat, miközben támogatják a dekarbonizációt és a hosszú távú versenyképességet.
Az IMF becslése szerint a teljes politikai csomag akár 30 százalékkal mérsékelheti az energiasérülékenységet és 10 százalékkal csökkentheti az energiakiadások GDP-arányát öt éven belül. A háztartási energiahatékonyság (különösen a hőszivattyú-beruházások) adja a legnagyobb hozadékot a gázfüggőség mérséklésében; a fosszilis támogatások kivezetése javítja az ellenállást; az engedélyezés gyorsítása növeli a biztonságos hazai termelés súlyát. Emellett pedig az uniós hálózat- és piac-integráció akár 7 százalékponttal is csökkenti a kínálati kockázatot és akár 3 százalékponttal a GDP-arányos energiakiadásokat 2030-ig. Változatlan politika mellett a sérülékenység jelentősen romlik, a teljes csomag mellett viszont az orosz energia-leállás jelentette sokk kezelhetővé válik – a hatékonyság, a diverzifikáció és az uniós integráció együttes védőhatásán keresztül, állítja az IMF.
A legnagyobb növekedési nyereség a fosszilis támogatások kivezetéséből adódik (erőforrás-allokáció javul, deficit csökken). Sőt, végül arra jutnak, hogy többek között a fosszilis támogatás-kivezetés és az ETS-bevételek körülbelül nettó 1,7 százalékos GDP egyenlegjavulást eredményezhet 2030-ra, még a hőszivattyú-beruházások közkiadásait is figyelembe véve.