Az automatizáció és a mesterséges intelligencia forradalma alapjaiban alakítja át a munka világát: a robotok és algoritmusok egyre több feladatot vesznek át az emberektől, így kérdésessé válik, miből élhetünk majd meg a jövőben. Pogátsa Zoltán közgazdász az Economxnak arról beszélt, hogy ebben az új korszakban a feltétel nélküli alapjövedelem nem pusztán szociálpolitikai kísérlet, hanem a gazdaság működőképességének záloga lehet. Tehát, ha a gépek átveszik a munkát, az embereknek másból kell megélniük – és itt jön a képbe az alapjövedelem.
Mit tesz az AI a munkaerőpiaccal?
A közgazdász szerint az automatizáció három hullámban alakítja át a munkaerőpiacot:
- a robotok veszik át a fizikai, rutinszerű feladatokat,
- az algoritmusok a rutinizálható fehérgalléros munkákat,
- a mesterséges intelligencia pedig végül a bonyolultabb, nem rutinizálható szellemi munkaköröket is.
„Ha nincsen foglalkoztatott, akkor nincsen vásárló sem – a robot nem eszik túrórudit, az AI sem fog fogyasztani”
– fogalmazott Pogátsa Zoltán, rámutatva, hogy a munka és a fogyasztás kiesése az egész gazdaság működését fenyegeti.
Rövid távon elsősorban az alacsonyabb hozzáadott értékű munkák tűnnek el, hosszabb távon azonban már gyakorlatilag minden társadalmi csoport érintett lehet. Az AI ugyanis exponenciális gyorsasággal sajátítja el az emberi kompetenciákat: egyre rövidebb idő alatt éri el, majd haladja meg az átlagember képességeit a matematikától a nyelvfelismerésig és így tovább.
Hogy jön a képbe az alapjövedelem?
Pogátsa Zoltán szerint a jelenlegi jóléti rendszerek logikája addig működik, amíg a társadalom többségének van piaci jövedelme, és a szociális támogatások csak a rászorulóknak járnak. „Ha azonban senkinek nincs munkája, akkor nincs mit kiegészíteni, onnantól az egész társadalmat kell megcélozni” – magyarázta. Ezért
a közgazdász szerint elkerülhetetlen a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése, amely minden állampolgár számára biztosítja a megélhetés minimumát, függetlenül attól, hogy van-e munkája vagy sem.
A logikát egy egyszerű példával illusztrálta: ha egy robot süti meg a kenyeret, de a fogyasztók közül senkinek sincs fizetése, akkor nincs, aki megvegye azt – vagyis a gazdaság egész rendszere összeomlik. Az alapjövedelem nem luxus, hanem a kereslet fenntartásának és a társadalom működőképességének záloga lehet.
Nincs rá pénz. Vagy mégis?
Az alapjövedelem leggyakoribb kritikája, hogy „nincs rá pénz”. Pogátsa Zoltán szerint azonban ez téves felvetés: az állam nem csupán az adófizetők pénzéből gazdálkodik, hanem maga is pénzkibocsátó. „Az államnak van saját pénze. Ha értelmes feladatokat talál, akkor képes ezeket finanszírozni” – hangsúlyozta.
A másik visszatérő érv az infláció réme. Pogátsa szerint ez is félreértés: önmagában a pénzmennyiség bővülése nem okoz inflációt, csak akkor, ha gyorsabban nő, mint a gazdaság kibocsátása. „Ha a pénz mellé új szolgáltatások és termékek is megjelennek, akkor nincs ok inflációtól tartani” – tette hozzá.
Példaként azt hozta fel, hogy ma csak a gyerekek egy része járhat nyelvórára, sportra vagy rajzszakkörre – egy alapjövedelem-alapú társadalomban viszont mindenki hozzáférhetne ezekhez. Ugyanez igaz az idősgondozásra, a pszichológusra, a szociális munkásra vagy akár a fák gondozására. „Rengeteg feladat van, a kérdés csak az, hogy hajlandóak vagyunk-e társadalomként ezeket finanszírozni” – fogalmazott.
Mikor jön el ez a világ?
A közgazdász szerint nehéz pontos menetrendet adni a fentiekhez, mert két tényezőn múlik:
- milyen gyorsan éri el az AI az emberi kompetenciákat,
- és mikor dönt úgy egy menedzser, hogy már nem éri meg embert foglalkoztatnia.
Pogátsa úgy véli, hogy az AI egyre gyorsabban sajátítja el az emberi készségeket.
„Ami régen évtizedekbe telt, ma néhány év, sőt egyes területeken már csak hónapok kérdése, hogy a gép elérje vagy meghaladja az átlagember szintjét”
– fogalmazott a közgazdász. A folyamat már most is zajlik a mindennapokban. Az önkiszolgáló kasszák, az online ügyintézés vagy a rendelőpanelek a gyorséttermekben mind olyan megoldások, amelyek emberek ezreit váltják ki anélkül, hogy a fogyasztó ezt különösebben észrevenné. „Már most is egyre több diszpécser, pénztáros vagy ügyintéző munkáját végezzük el magunk helyett gépekkel” – tette hozzá.
Mi lesz a „feleslegessé” váló emberekkel?
A technológiai forradalom önmagában nem határozza meg a jövőt – a társadalmi és politikai döntések lesznek a döntőek. Pogátsa Zoltán szerint a nagy kérdés az, hogy a felszabaduló emberi munkaerőt értékes közösségi feladatokra irányítják-e, vagy egyszerűen „a szemétdombra dobják”. A közgazdász úgy látja, hogy azokban az országokban, ahol erős a humanista hagyomány – például a skandináv államokban vagy bizonyos távol-keleti országokban, mint Szingapúr –, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az emberek nem maradnak ellátatlanul. „Ott kevésbé fordul elő, hogy a fölöslegessé vált embereket magukra hagyják” – jegyezte meg.
Ezzel szemben olyan országokban, mint az Egyesült Államok vagy Magyarország, ahol gyengébb a szociális érzékenység, nagyobb a veszély, hogy tömegek kerülnek kilátástalan helyzetbe. A jövő tehát nem pusztán technológiai, hanem mélyen politikai és társadalmi kérdés is.
Pogátsa szerint az AI nemcsak technológiai, hanem társadalmi kihívás is, amelyre új gazdasági modellekkel kell és lehet választ adni.
A feltétel nélküli alapjövedelem szerinte nem utópia, hanem elkerülhetetlen következménye annak, hogy a munkaerőpiac radikálisan átalakul.
„Én jobban szeretném, ha a jövőben inkább zumbaoktatók, rajztanárok és fák gondozói lennének, mintsem tömegek a szemétdombon” – fogalmazott a közgazdász, hozzátéve: a kérdés végső soron az, hogy a társadalmak milyen jövőt választanak maguknak.
Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom az ITBN közreműködésével jött létre.