Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Évente 840 ezer ember hal meg világszerte olyan betegségek miatt, amelyek összefüggésbe hozhatók a munkahelyi pszichoszociális kockázatokkal, ez derül ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) jelentéséből. Jellemzően nem egy baleset, nem egy veszélyes gép vagy mérgező anyag okozza a tragédiát, hanem a hónapokon, éveken át tartó túlterhelés, a bizonytalanság és a folyamatos nyomás.
Az ILO szerint Európában pedig több mint 112,3 ezer haláleset, közel hatmillió elvesztett egészséges életév, valamint 1,43 százalékos GDP-kiesés köthető ezekhez a kockázatokhoz.
A szervezet számításai szerint a rosszul működő munkahelyek évente közel 45 millió egészséges életév elvesztéséhez vezetnek, miközben a világgazdaságnak is súlyos árat kell fizetnie: a veszteség eléri a globális GDP 1,37 százalékát.
Nem csak a gyárakban vannak veszélyek
Ha munkavédelemről esik szó, legtöbben építőmunkásokra vagy veszélyes gépekre gondolnak. Pedig ma már sok munkahelyen nem a fizikai, hanem a lelki megterhelés jelenti a legnagyobb kockázatot. A túl hosszú munkaidő, az állandó teljesítménykényszer, a kiszámíthatatlan foglalkoztatás, a folyamatos ellenőrzés vagy a munkahelyi zaklatás olyan stresszt okozhat, amely idővel komoly betegségekhez vezethet.
A kutatások szerint a tartós stressz nem csupán rossz közérzetet okoz. Emeli a vérnyomást, növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, gyengíti az immunrendszert, rontja az alvást, és jelentősen növeli a depresszió, a szorongás vagy akár az öngyilkosság esélyét is.
Nem mindegy, hogyan dolgozunk
Az ILO jelentésének egyik legfontosabb üzenete, hogy nem kizárólag az számít, mit dolgozunk, hanem legalább ennyire fontos az is, hogyan dolgozunk. Egy jól szervezett munkahelyen világosak az elvárások, reális a munkaterhelés, a dolgozó kap támogatást a vezetőjétől, és van beleszólása abba, hogyan végzi a feladatait. Ezzel szemben egy rosszul működő szervezetben gyakori a túlterhelés, bizonytalanok a szerepek, állandó a kapkodás, és a munkavállalók sokszor úgy érzik, semmilyen kontrolljuk nincs a saját munkájuk felett. Ez a fajta kiszolgáltatottság hosszú távon komoly egészségügyi kockázatot jelent. A jelentés arra is rámutat, hogy a szervezeti kultúra legalább olyan fontos, mint maga a munkakör. A méltányos bérezés, a kiszámítható foglalkoztatás, a zaklatás elleni fellépés vagy éppen a vezetők hozzáállása mind befolyásolja, hogy egy munkahely támogatja vagy éppen rombolja a dolgozók egészségét.
A technológia egyszerre segít és terhel
Az elmúlt években gyökeresen átalakult a munka világa. A digitalizáció, a mesterséges intelligencia (AI) és a hibrid munkavégzés sok tekintetben könnyebbé tette a mindennapokat, ugyanakkor új kihívásokat is hozott.
Ma már sok dolgozó számára megszűnt a hagyományos munkaidő. Az e-mailek este is érkeznek, az online megbeszélések otthonról is folytatódnak, a mobiltelefon pedig szinte folyamatos készenlétet jelent. A távmunka ugyan nagyobb rugalmasságot adhat, de könnyen elmoshatja a határt a munka és a magánélet között. Közben egyre több helyen algoritmusok mérik a teljesítményt, ami sokaknál fokozza a folyamatos megfelelési kényszert. Az ILO szerint ezek a változások önmagukban nem károsak, de csak akkor jelentenek valódi előnyt, ha megfelelő szabályok és tudatos szervezeti kultúra társul hozzájuk.
A kiégés ára már a gazdaságban is látszik
A munkavállalók mentális egészsége ma már nem csupán egészségügyi vagy HR-kérdés, hanem komoly gazdasági tényező is. A kiégés, a stressz okozta betegségek és a mentális problémák növelik a táppénzes napok számát, rontják a teljesítményt, fokozzák a fluktuációt, miközben a vállalatoknak egyre többet kell költeniük új dolgozók toborzására és betanítására. Nem véletlen, hogy egyre több cég kezd tudatosan foglalkozni a munkavállalók jóllétével. Az ILO szerint azonban a jógaórák vagy a stresszkezelő tréningek önmagukban nem oldják meg a problémát.
Nem a dolgozóknak kell alkalmazkodniuk – derül ki a jelentésből.
A valódi megoldás nem az, hogy a munkavállalók még több stresszkezelő technikát tanulnak meg, hanem az, hogy maguk a munkahelyek változzanak. Reális munkaterhelésre, kiszámítható foglalkoztatásra, támogató vezetőkre, átlátható működésre és olyan szervezeti kultúrára van szükség, ahol a mentális egészség ugyanúgy érték, mint a termelékenység.