Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A parajdi sóbánya tavalyi katasztrófája után egy évvel továbbra is a bizonytalanság, ugyanakkor a remény határozza meg a helyiek és a bányászok mindennapjait – derül ki a Hargita Népe helyszíni riportjából. A lap szerint a bánya jövőjéről szóló elképzelések középpontjában jelenleg az áll, hogy részben újra megnyithatóvá válhat-e a nyolcvan éve lezárt Erzsébet-táró, illetve létrejöhet-e egy teljesen új kitermelési részleg.
A parajdi bányászok tavaly ősszel már megkezdték az Erzsébet-táró feltárását és állag megóvását. A cél az volt, hogy a sóhegy északkeleti részén található, mintegy ezer négyzetméteres föld alatti galériát a jövőben látogatók számára is megnyithassák. Ez részben pótolhatná a Korond-patak betörése miatt használhatatlanná vált turisztikai és bányászati tereket.
Moldován István, a bánya kitermelési részlegének vezetője műszaki szempontból nem lát akadályt a terv megvalósítása előtt. A szakember szerint a feltárt járatok megfelelő megerősítéssel biztonságosan látogathatóvá tehetők. A projektet azonban nem műszaki, hanem elsősorban jogi és adminisztratív akadályok hátráltatják. Az Erzsébet-táró ugyanis hivatalosan lezárt bányarésznek minősül, amely a Conversmin állami vállalat kezelésébe tartozik, így a Salrom jelenleg nem rendelkezik jogosultsággal a szükséges munkálatok elvégzésére. A bányászok már benyújtották az engedélykérelmeket, és minisztériumi döntésre várnak.
A Hargita Népe arra is kitér, hogy közben egy új bánya megnyitásának lehetőségét is vizsgálják. A szakemberek szerint ehhez részletes geológiai kutatásokra és jelentős beruházásokra lesz szükség. A legfontosabb szempont az, hogy az új kitermelési terület olyan helyen létesüljön, ahol kizárható a tavalyihoz hasonló vízbetörés veszélye.
A bánya jövőjével kapcsolatos viták továbbra sem csillapodnak. Egy geológus a közösségi médiában azt állította, hogy a vízzel elárasztott régi bánya egy részének kiszivattyúzásával akár két turisztikai szint is újra megnyitható lenne, szerinte ehhez elsősorban politikai döntésre lenne szükség.
Mindeközben a dolgozók helyzete egyre bizonytalanabb, tömeges elbocsátások várhatók, a munkavállalók pedig szolgálati idejüktől függően akár 8–12 havi átlagbérnek megfelelő végkielégítést is igényelhetnek.
A vezetés abban bízik, hogy az új beruházások esetén a most távozó dolgozók egy része később visszatérhet, egyelőre senki sem tudja megmondani, mikor indulhat újra érdemi bányászati tevékenység Parajdon. A helyreállítást ráadásul a Korond-patak mederbetonozásának elhúzódó közbeszerzése is lassítja, mivel a kivitelezésre kiírt tender eddig nem hozott eredményt.