Álom 155 millió dollárért
Amerikai gyűjtő még soha nem fizetett annyi pénzt egy műtárgyért, amennyit Steven A. Cohen, a SAC Capital Advisors LP hedge fund vállalkozás tulajdonosa adott Pablo Picasso \"Le Rêve\" (Álom) című munkájáért.
Álom 155 millió dollárért
Amerikai gyűjtő még soha nem fizetett annyi pénzt egy műtárgyért, amennyit Steven A. Cohen, a SAC Capital Advisors LP hedge fund vállalkozás tulajdonosa adott Pablo Picasso \"Le Rêve\" (Álom) című munkájáért.
A papírformát hozta a Nagyházi-aukció
Nem történt semmi rendkívüli a Nagyházi Galéria kétnapos múlt heti \"bemelegítő\" árverésén, a papírformának megfelelően inkább a néprajzi anyag iránt érdeklődött a közönség. A festmények közt a legmagasabb áron − 280 ezer forintért − Szász Endre Öreg király című férfiportréja kelt el. Jan Grotowsky Tátrai táj napsütésben című téli tájképe 220 ezer forintért cserélt gazdát, ez a duplája volt kikiáltási árának. Dinnyés Ferenc 1937-es Varrogatójának árát 60 ezerről tornázták fel 200 ezerig, Czene Béla 1960-as, Sétálók című, farostra festett olajképét pedig 48 ezerről 140 ezerig. Mácsai István 1998-as lányportréja 110 ezer forint lett, ugyancsak megduplázva kezdő árát.
Magyar művész a bécsi Albertinában
Négy önarcképet, négy rajzot a Ganz Gyár-sorozatból és négy cím nélküli munkát, összesen tizenkét rajzot adományoztak Gedő Ilka (1921−1985) hagyatékából a művész fiai a bécsi Albertina múzeumnak. (Ezzel szinte egy időben, március 22-én Budapesten, a Nemzeti Színház előcsarnokában nyílt kiállítás Gedő műveiből.) A rajzok között van, amelyik még sosem szerepelt nyilvános kiállításon, de olyan is akad, amely látható volt a Magyar Nemzeti Galéria életmű-kiállításán.
Nem járt nagyon rosszul a Sotheby\'s vezére
Tíz százalékkal, összesen mintegy 6,3 millió dollárra csökkent tavaly a Sotheby\'s aukciósház elnök-vezérigazgatójának javadalmazása − derül ki az USA értékpapír- és tőzsdefelügyeletéhez eljuttatott közleményből.
Elkapkodták az olcsó Zsolnaykat a Belvederénél
Jól startolt a Belvedere Galéria március 23-i műtárgyárverése, amikor az elején aukcionált húsz korai Zsolnay dísztárgy kisebb-nagyobb licittel csaknem kivétel nélkül elkelt. Igaz, az 1880−1890-es évekből való vázáknak, kancsóknak nagyon kedvező, 20−50 ezer forintos kezdő árakat adtak. Az egyetlen drága, 850 ezer forintos, szecessziós eozinmázas vázára viszont nem volt licit. A nemzetközi mezőny fajansz-, illetve porcelántárgyai közül kelendő volt a Victor Vasarely tervezte teáskanna (képünkön), egy XIX. századi olasz fajanszváza meg egy sevres-i kínáló (60, 70, illetve 18 ezer forintos árakon). A harmincas évekbeli német WMF vázát kikiáltási ára csaknem kétszeresén, 55 ezer forinton ütötték le, a másik hasonló darab alapáron, 24 ezer forintért talált gazdára. A magyar, német, cseh, francia ezüsttárgyakat jellemzően induló árakon vitték el vagy néhány licitlépcsővel jutottak csak feljebb, a kelet-ázsiai tárgyakra szórványos érdeklődés mutatkozott. Összességében azonban jó eredmény, hogy a 108 tétel több mint felét megvásárolták.