Még mindig jelentős a magyar bérhátrány
Magyarországon az átlagbérből fele-, illetve harmadannyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni, mint a közepesen fejlett európai uniós országokban - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tanulmányából, amelyet 2000. évi adatok alapján készítettek. Az utóbbi két évben az EU-ban feljegyzettnél jóval dinamikusabban - több mint 25 százalékkal - nőtt a magyarországi reálbér, így a jövedelmi lemaradás valamelyest csökkent. Az idén feltehetően tovább emelkedik az átlagbér vásárlóereje, ám amennyiben a kormány komolyan gondolja a jövedelempolitika 2004-es szigorítását, úgy megtorpanhat a felzárkózás.
A KSH szakértői az árszínvonal-különbségek figyelembevételével végezték el az összehasonlítást, a torzítás kiszűrése érdekében a vásárlóerő-paritás alapján vetették össze a kereseteket. A magyar adatokat nagymértékben torzította volna az egyszerű devizakonvertálás, az Eurostat számításai szerint ugyanis a forint erőteljesen alulértékelt a devizapiacon. Az európai statisztikusok egy vásárlóerő-egységet (PPS) a magánfogyasztásban 103,819 forinttal tettek egyenlővé, miközben egy euró 2000-ben több mint 260 forintba került a piacon. A PPS gyakorlatilag a tényleges vásárlóerőre átszámított eurónak felel meg.
Az EU-n belül a legtöbbet a luxemburgiak keresik, de nem panaszkodhatnak a dánok, a belgák és a németek sem. A legkisebb havi átlagbérrel a portugáloknak kell beérniük és a spanyolok, illetve a görögök is viszonylag vékony borítékot visznek haza a fizetésnapon. Az utóbbi húsz évben valamelyest közeledtek egymáshoz az európai bérek, de a különbségek még most is jelentősek.
Az európai országokban a lakossági jövedelem összetevői közül a bér és a kereset a legnagyobb tétel, mivel a jövedelem döntő része munkából származik és a foglalkoztatottak túlnyomó hányadát az alkalmazásban állók teszik ki. A magyar lakosság jövedelmének szerkezete nagy vonalakban hasonlít a legtöbb uniós országéhoz, de a foglalkoztatottság alacsonyabb szintjéből következően a bérjövedelem aránya alacsonyabb. Az EU-n belül a jövedelemeloszlásban országonként nagy különbségek vannak, és az utóbbi évtizedekben nem vagy csak alig mérséklődtek. Az egyenlőtlenség a skandináv országokban a legmérsékeltebb, Magyarország pedig Olaszországhoz és Írországhoz hasonló helyezést ért el.
