Adatszolgáltatási megállapodás Washingtonnal
Gordon Tamás, Brüsszel
Washington eredetileg a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre hivatkozva ragaszkodott ahhoz, hogy a légitársaságok az Egyesült Államokba utazó minden emberről adják át a személyes adatokat, a születési adatoktól kezdve a hitelkártya számáig. Ez ellentétes az EU szigorú adatvédelmi szabályaival, amelyek elvileg lehetetlenné tették a légitársaságoknak az ilyen adatszolgáltatást. Az amerikai hatóságok azonban pénzbüntetéssel fenyegették meg a vonakodókat, így azok beadták a derekukat, amit az EU brüsszeli bizottsága hallgatólagosan tudomásul vett. Az Európai Parlament viszont ragaszkodott ahhoz, hogy az EU kössön keretmegállapodást Washingtonnal, és sikerült is némileg korlátozni az amerikaiak követelését. Összesen 34-féle adatot adhatnak át az USA határőrségének, amely megszűri azokat és csak egy részüket továbbítja más szervekhez, így például a szövetségi nyomozó hivatal, az FBI nem juthat mindenhez hozzá.
Bár Washington lényegében elérte, amit akart, azért fontos, hogy például az adatokat nem őrizhetik a végtelenségig - az USA eredetileg 50 évig akarta tárolni azokat, ebből három és fél év lett. Ha valakit az adatok alapján nem engednek be az országba, az fellebbezhet és saját országa képviseli majd az ügyét. Olyan kényes adatok, mint például az utas vallása vagy az erre utaló szokásai (például a repülőn fogyasztott ételek) vagy politikai meggyőződése sem szerepelhetnek. Az EU ahhoz sem járult hozzá, hogy belföldi bűntények kivizsgálásában is felhasználhassák az adatokat. Abban is megegyeztek, hogy a megállapodás 2005-ig marad érvényben, akkor felülvizsgálják, hogy szükséges-e továbbra is fenntartani. Továbbá évente legalább egyszer az Európai Bizottság „leltárt” készít - közösen az amerikaiakkal -, hogy hozzájárult-e az adatszolgáltatás a terrorizmus elleni küzdelemhez, tehát fennakadt-e bárki is a hálóban, illetve voltak-e vitatott esetek, amikor valakit igazságtalanság, méltánytalanság ért.
