Védelmi ipari szakértők és a kormányzat képviselői is megerősítették, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök azután döntött hazánk (újra)felfegyverzéséről, hogy Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet. Azóta három jelentős esemény is erősítette a kormányzat robosztus védelmi fejlesztési szándékát. A walesi NATO-csúcson 2014 szeptemberében például arról döntöttek a tagországok, hogy a GDP-jük 2 százalékát védelemre költik, majd a következő állomás Donald Trump első beiktatása 2016 januárjában, ugyanis amerikai elnökként azt sürgette, hogy Európának nagyobb részt kell vállalnia és többet kell fizetnie saját védelméért. Miután Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, azt a kormányzat is végső alátámasztásként határozta meg.
De mennyibe kerül egy ország, esetünkben hazánk felfegyverzése?
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány közép-európai és amerikai védelmi ipart bemutató jelentése alapján össze tudunk állítani egy mérleget a védelmi fejlesztésekre szánt forrásokról. A NATO adatai szerint 2014 és 2025 között 30576 millió amerikai dollárnyi közpénz ment a magyar védelmi iparra. Ez a 30,5 milliárd dollár jelenlegi árfolyamon számolva, nehezen felfogható módon,
több mint 10 ezer milliárd forintot tesz ki.
S ezzel egyébként nem is Magyarország fordítja a legtöbb pénzt a nemzeti hadsereg ütőképességére.
Egyes országok védelmi kiadásai 2025-ben:
- Lengyelország: 48700 millió amerikai dollár
- Románia: 8644 millió amerikai dollár,
- Csehország: 6834 millió amerikai dollár,
- Ausztria: 5259 millió amerikai dollár,
- Magyarország: 4740 millió amerikai dollár,
- Szlovákia: 2841 millió amerikai dollár,
- Szerbia: 2500 millió amerikai dollár
- Horvátország: 1980 millió amerikai dollár.
Természetesen nem lehet egy lapon említeni, de az Egyesült Államok 2025-ben 962 milliárd dollárt költött a saját védelmi kiadására. Összehasonlításképpen, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb, 2025 októberében publikált előrejelzése alapján Oroszország teljes idei GDP-jének értéke az 2541 milliárd amerikai dollárt tesz ki, ami alig több mint a kétszerese az amerikai védelmi költésnek.
Egyébként az Oeconomus jelentéséből az is kiderül, hogy a hazai védelmi ipar térképe a Dunántúlon jelentős nehéztechnikai és járműipari kapacitásokat mutat. Zalaegerszegen a Rheinmetall partnerségében zajlik a Lynx KF41 gyalogsági harcjárművek és egyéb páncélozott eszközök gyártása, kiegészülve a ZalaZone tesztpályával és az izraeli partnerségű robotrepülőgép-fejlesztéssel. Győrben a Rába és a török Nurol Makina együttműködése révén készülnek a futóművek és az Ejder Yalcin (Gidrán) járművek, míg Várpalotán – szintén a Rheinmetall égisze alatt – közepes és nagy kaliberű lőszerek, valamint robbanóanyagok gyártása valósul meg. A régió technológiai portfólióját Martonvásár egészíti ki, ahol a 4iG érdekeltségébe tartozó REMTECH műholdgyártással foglalkozik.
A központi régióban a digitalizáció, a karbantartás és a kézifegyverek dominálnak. Budapesten a HM EI Zrt. és a Pro Patria Electronics révén szoftveres megoldások, radarrendszerek és C4I integráció fejlesztése zajlik, míg Gödöllőn a Leopard harcjárművek karbantartására szakosodott bázis működik. Kiskunfélegyházán a cseh Colt CZ csoporttal együttműködésben folyik a kézi lőfegyverek gyártása. A hálózat részeként a térkép megjelöli Vecsést, valamint Kecskemétet is, ahol német ipari partnerség és az N7 Zrt. jelenléte kapcsolódik a védelmi ökoszisztémához.
Az ország keleti és déli felén a légiipar és a speciális gyártástechnológia kapott szerepet. Gyulán az Airbus Helicopters üzeme helikopteralkatrészeket állít elő, Nyírtelken pedig a Rheinmetall Canada bevonásával radar- és rakétatechnikai tevékenység folyik. A lőszergyártás másik kiemelt helyszíne Sirok, ahol az olasz Beretta tulajdonában lévő MFS Defense Zrt. készít lőszereket. A fejlesztési vonalat erősíti Csongrád is, ahol a Gestamen Kutatás Fejlesztés Zrt. fegyverfejlesztéssel járul hozzá a magyar védelmi ipar újjászületéséhez.