A hatályos jogszabályok előírása szerint a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény így rendelkezik:

  • A polgárt természetes személyazonosító adataival, a természetes személyazonosító adatokból kiválasztott, az adatkezelés célja szerint szükséges és megfelelő mértékű adattal vagy törvényben meghatározott esetben családi és utónevével, valamint az e törvényben meghatározott azonosító kóddal (a továbbiakban együtt: azonosítási módok) kell azonosítani.
  • A polgárt saját maga azonosítása céljából csak egy azonosítási mód alkalmazására lehet kötelezni.
  • Törvény eltérő rendelkezése hiányában a polgár az (1) bekezdés szerinti adatok igazolásának módját szabadon megválaszthatja.
  • Természetes személyazonosító adat a polgár családi és utóneve, születési családi és utóneve, születési helye, születési ideje és anyja születési családi és utóneve.

Emellett – a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény előírja, hogy a polgár a személyazonosságát a  személyazonosító igazolványon túl az érvényes útlevéllel vagy kártyaformátumú vezetői engedéllyel igazolhatja. Személyazonosítás céljából – jogszabályban meghatározott kivételekkel – a polgár nem kötelezhető más okmány bemutatására – írja az Adózóna. 

Továbbá a 2016/679. számú általános adatvédelmi rendelet előírja az adatpontosság elvét, melyet az adatkezelő munkáltatónak kell biztosítani.

A fentiek alapján elegendő a vezetői engedély a munkaviszony létesítéséhez.

Maga a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) semmiféle követelményt nem ír elő. A háttérjogszabályok azonban az érintett azonosítását és az adatpontosság biztosítását szükségessé teszik.