„Abban a pillanatban, hogy Magyarországnak előnyösebb, hogy kívül van, mint belül, akkor ki kell lépni”

– fogalmazott a napokban Orbán Viktor miniszterelnök egy pilisvörösvári fórumon Szijjártó Péter és Menczer Tamás társaságában. Ez kézzel fogható, egyenes beszéd:

amíg megéri, addig leszünk uniós tagok.

A kormányfő szerint egyelőre kilépésről nincs szó, még nem ez a helyzet, de szerinte „el fog jönni az idő”, amikor ezt a kérdést újra kell értékelni. Orbán Viktor bírálta Ukrajna uniós csatlakozási törekvéseit, és a magyar gazdasági érdekekre hivatkozva azt mondta: „Ha Ukrajna belép, mindent újra kell számolni.” Az ukránok uniós csatlakozásáról egyébként szavazást is indított a kormány, amelyet úton-útfélen népszerűsítenek is.

Hogyan vélekedett Orbán korábban az uniós tagságunkról?

Ha csak az elmúlt néhány évet nézzük, sok pozitívumot nem lehet kiemelni az EU és Magyarország kapcsolatából: Orbán Viktor miniszterelnök retorikája az EU-val kapcsolatban az elmúlt években fokozatosan egyre kritikusabbá vált. Míg 

korábban az uniós tagságot nemzeti érdeknek nevezte, addig mostanra feltételesen beszél róla, és már nyíltan is felveti a kilépés lehetőségét, 

amennyiben az előnyösebb lenne Magyarország számára. Itt még azonban nem tartunk, mert az EU-tagság jelenlegi előnye szerinte, hogy „minden termékünket el tudjuk adni, amit termelünk”, ezért most nem lenne előnyösebb kívül lenni.

Az EU-tagság nem kívánságműsor, hanem Magyarország nemzeti érdeke

– reagált 2023 januárjában egy megkeresésre sajtófőnökén, Havasi Bertalanon keresztül. Egy évvel később, tavaly februárban pedig azt mondta, hogy meg kell reformálni az EU-t:

meg kell próbálni megreformálni az Európai Uniót. Ha nem sikerül, akkor egy másik stratégiát kell választani


- utalt itt is a kilépés lehetőségére.

Hol mérgesedett el a viszony az EU és Magyarország között?

Valahol a 2015-16-os migrációs válság idején Orbán már egyértelműen szembement az EU menekültpolitikájával: sőt, a kvótanépszavazás kampányában már azt hangsúlyozta, hogy 

Brüsszel nem veheti el a magyar emberek jogát, hogy eldöntsék, kikkel akarnak együtt élni.


Azóta lényegében harcban állunk annak a szövetségi rendszernek a vezetésével, melynek mi is részesei vagyunk – sőt, a tavalyi év második felében Magyarország volt a soros elnöke az uniónak.

Orbán Viktor 2015-ben az Európai Parlament egyik plenáris ülésén
Orbán Viktor 2015-ben az Európai Parlament egyik plenáris ülésén
Kép: Európai Unió, Fred Marvaux
Nem pénzügyi, hanem politikai hadviselés folyik ellenünk


– fogalmazott korábban az uniós pénzek zárolásáról a miniszterelnök, miután az EU 2022-ben felfüggesztette több milliárd eurónyi támogatás kifizetését Magyarországnak.

Ez a narratíva maradt a felszínen, például Veszprémben 2023 végén már ezt mondta:

Az Európai Unió ma olyan, mint egy új birodalom, amely meg akarja mondani, hogyan éljünk, mit gondoljunk, és milyen értékeket valljunk.
„Tájékoztató kampány” 2019-ből
(Fotó: Getty Images / Balogh László)

Illiberális Orbán

Ha még egy kicsit visszaugrunk az időben, a 2010-es évek elejére, a második Orbán-kormány idejére, amikor még mondhatni harmonikus volt a kapcsolat az EU és Magyarország között – tehát érkeztek az uniós források –, Orbán Viktor még az EU-s együttműködés híveként mutatkozott, különösen a 2011-es magyar EU-elnökség idején, bár már ekkor is oda-odaszúrt Brüsszelnek a „nemzeti szuverenitás” jegyében. Majd 2014-ben Tusnádfürdőn elhangzott a híres mondat, amit fordulatként is értékelhetünk:

Az új állam, amit Magyarország épít, nem liberális természetű.


Ez az „illiberális demokrácia” koncepciója volt, amely szembehelyezkedett a nyugati értékrenddel – és vele együtt az EU fősodrával is.

Orbán Viktor, tusványos, tusnádfürdő, 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor MTI Fotó: Veres Nándor
Orbán Viktor 2017-ben a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor alkalmából Tusnádfürdőn 
(Fotó: MTI / Veres Nándor)
Pedig a 2000-es években, a csatlakozás idején még határozottan uniópárti volt a miniszterelnök – de egyébként akkor sem kritikátlanul. Egy 2002-es beszédében például így fogalmazott: „Ők mindenáron csatlakozni akarnak, mi pedig nem. Az EU-csatlakozás önmagában nem jelent megváltást.”

Ami 2006-ban „belefért”, ma már kampánytéma – az ellenzékkel szemben

Nem jelentéktelen mellékszál, hogy miért is került most a fókuszba Magyarország uniós tagsága – hogy egy picit összébb rántsuk a mozaikokat, közel 20 évet kell visszaugranunk az időben: 

Orbán Viktor a 2006-os kampányban – még ellenzékből – Strasbourgban az uniós pénzek felfüggesztését kérte a baloldali kormány miatt, amit itthon még saját szövetségesei is túlzásnak tartottak. 

Most – majdnem – ugyanezt kérte a Tisza Párt egyik EP-képviselője is, Kollár Kinga néhány hete az Európai Parlamentben egy bizottsági ülésen kijelentette, hogy a jogállamisági mechanizmus hatékony, mivel az uniós források visszatartása súlyos hatással van a magyar gazdaságra, például elmaradnak beruházások és kórházfelújítások. Hozzátette, hogy ennek „pozitív oldala”, hogy a romló életszínvonal erősíti az ellenzéket, ezért „nagyon pozitívan” tekint a 2026-os választásra. 

A kormányzati kommunikáció és a kormánypárti sajtó Kollár Kinga brüsszeli felszólalását úgy értelmezi, hogy ő és pártja örülnek annak, hogy az uniós források visszatartása miatt romlik a magyarok életminősége, mivel ez erősíti az ellenzéket. 

Ezt a kijelentést a kormányoldal „hazaárulásként” értelmezi, és a 2006-os őszödi beszédhez hasonlította. 

Összességében azt a narratívát erősítik ezzel, hogy az ellenzék a magyar nemzeti érdekek ellen dolgozik, és Brüsszellel együttműködve próbálja gyengíteni a magyar gazdaságot és kormányt.

Orbán Viktor EU-hoz való viszonya tehát egyszerre volt pragmatikus és konfliktuskereső is az elmúlt években, ahogy euroszkeptikus és uniópárti is egyszerre. A pilisvörösvári kijelentés most viszont világossá tette, hogy a miniszterelnök nem zárja ki a kilépést sem – ha szerinte már nem éri meg bent maradni. Addig viszont kihasználja még, amit lehet.

Kapcsolódó