A digitális eszközök, televíziók, tabletek, mobiltelefonok mindennapi jelenléte már a gyermekek életében is jelen van. Bár a technológia számos előnnyel járhat a tanulás és a szórakozás terén, a korai életkorban történő, túlzott képernyőhasználat komoly kérdéseket vet fel a gyermekek pszichoszociális fejlődésével kapcsolatban.
Az Orvosi Hetilapban publikált tanulmány a Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat adataira támaszkodva arra kereste a választ, hogy a másfél éves gyermekek napi képernyőidője milyen hatással van hároméves kori mentális egészségi állapotukra.
A kutatás kiindulópontja az volt, hogy a digitális eszközök korai bevezetése potenciálisan kockázatot jelenthet a gyermekek szociális, érzelmi és kognitív fejlődésére.
A szakmai szervezetek, mint az American Academy of Pediatrics (AAP) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már régóta hangsúlyozzák, hogy a képernyőidőt a kétéves kor alatti gyermekeknél minimálisra kell csökkenteni, és a 2–5 éves korosztály esetében sem haladhatja meg a napi egy órát. A hangsúly nem csupán az időtartamon, hanem a digitális tartalom minőségén, a használat kontextusán és a szülői jelenlét fontosságán is van.
Komoly veszélyben a kicsik
Magyarországon 2025 májusában a Bethesda Gyermekkórház keretében kidolgozott hazai ajánlás hároméves kor alatt teljesen elutasítja a digitális eszközök használatát. Az ajánlások ellenére a nemzetközi és a hazai felmérések is a korai képernyőhasználat elterjedtségét mutatják.
A gyermekek első találkozása a digitális eszközökkel akár hat hónapos korban megtörténhet, és kétéves koruk előtt a gyermekek már átlag napi egy órát, míg a 2–4 évesek átlag 2 órát töltenek képernyők előtt.
Hazai reprezentatív felmérés szerint a képernyőhasználatot tudatosan korlátozó szülők aránya meglehetősen alacsony, a másfél éves gyermekeknek csupán a 14 százaléka nem tölt időt képernyők előtt egy átlagos napon.
A gyermekek alvási szokásai az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltoztak. A digitális eszközök használata, a megváltozott napi ritmus, valamint a megnövekedett környezeti ingerek mind hatással vannak az alvás minőségére és időtartamára – mondta Benedek Pálma, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben működő Magyar Gyermekalvás Innovációs és Kutatóközpont vezetője.
A XXI. század életmódja sok szempontból kibillentette a gyerekek természetes alvási ritmusát – tette hozzá.
A képernyőhasználat, különösen elalvás előtt, a késői lefekvési időpontok és a rendszertelen napirend egyre több gyermeknél vezet alvási problémákhoz. A szakember ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az alvászavarok hátterében nem kizárólag életmódbeli tényezők állhatnak. A gyermekek alvászavarai rendkívül sokfélék lehetnek, ezért a kivizsgálás mindig komplex szemléletet igényel. A háttérben az életmódbeli tényezőkön kívül anatómiai vagy neurológiai ok is állhat, ezért fontos a multidiszciplináris megközelítés.
Az alvás az egészség egyik alapköve
– fogalmazott Benedek Pálma.
Ha a gyermek alvása nem megfelelő, az hosszú távon a fejlődés számos területére hatással lehet. Ezért kiemelten fontos, hogy az alvásproblémák okait és következményeit időben felismerjük és kezeljük.
A Kohorsz tanulmány során 2 547 másfél éves gyermek adatait elemezték, akik közül 2 103 gyermek esetében álltak rendelkezésre hároméves kori adatok is. A kutatás során a szülők önkitöltős kérdőíveken adtak számot gyermekeik digitális médiahasználatáról, beleértve a televízió- és mobileszköz-használatot. A képernyőidő kategóriák szerint alakult: 0 perc, 1–30 perc, 31–60 perc, 61–120 perc és több mint 120 perc.
A vizsgálat legfontosabb eredményei a következők: a másfél éves gyermekek átlagos napi képernyőideje 85,7 perc volt. Érdekes módon a gyermekek 14 százaléka egyáltalán nem töltött időt képernyő előtt egy átlagos napon.
A többi képernyőidő használat a következőképpen alakult:
- a gyermekek 24,3 százaléka napi 1–30 percet;
- 24,2 százaléka 31–60 percet;
- 18,8 százaléka 61–120 percet;
- míg 18,7 százaléka több mint 120 percet töltött képernyő előtt;
Az eszközhasználatot tekintve a televízió volt a leggyakrabban használt médium: a gyermekek 43,6 százaléka nézett naponta tévét, míg 25,1 százalékuk használt naponta mobileszközt, akár passzívan, akár aktívan. Összességében a napi rendszerességű képernyőhasználat a gyermekek 49,2 százalékára volt jellemző.
A kutatás célja nem csupán a képernyőidő leírása volt, hanem annak vizsgálata, hogy a másfél éves kori expozíció hogyan befolyásolja a hároméves kori mentális egészséget.
Minden ötödik gyermeknél mentális problémákat találtak
Ehhez a Strengths and Difficulties Questionnaire (SDQ) kérdőívet alkalmazták, amely öt alskálán mérte a gyermekek érzelmi tüneteit, viselkedési problémáit, hiperaktivitását, kortárskapcsolati nehézségeit és proszociális viselkedését.
A kérdőív alapján a problémás pontszám 0–40 között mozoghatott, a vizsgálatban a hároméves gyermekek 19,3 százalékánál jeleztek mentális egészségi problémákat.
A statisztikai elemzések szerint a napi egy óránál hosszabb képernyőhasználat már önmagában is szignifikánsan növelte a pszichés problémák kockázatát hároméves korban. Az eredmények azt mutatták, hogy az egy óránál hosszabb napi képernyőidő a korai szociális és érzelmi sérülékenység, valamint az anyai és szocio-demográfiai tényezők figyelembevételével is számottevően hozzájárult a pszichológiai nehézségek kialakulásához.
A kutatás arra is rámutatott, hogy a gyermekek mentális állapotát nemcsak a képernyőidő befolyásolja. A családi háttér számos eleme önmagában is kockázati tényező lehet: például az anya depressziós tünetei vagy feszültséggel teli viselkedése, az anyagi nehézségek, illetve a család társadalmi-gazdasági helyzete.
Az elemzésből az is kiderült, hogy a korai képernyőhasználat hatása nem önmagában érvényesül. Inkább a gyermek környezetével, a családi viszonyokkal és az egyéni jellemzőkkel együtt alakítja a pszichoszociális fejlődést.
A vizsgálat például azt mutatta, hogy a fiúknál a hosszabb képernyőidő gyakrabban járt együtt kifelé irányuló viselkedési problémákkal, míg a lányoknál inkább belső feszültségben, érzelmi nehézségekben jelentkezett.
Azoknál a gyerekeknél pedig, akik eleve impulzívabbak és nehezebben szabályozzák a viselkedésüket, a sok képernyőidő különösen gyakran társult viselkedési problémákkal. Ez arra utal, hogy a digitális eszközök hatását mindig a gyermek személyes és családi hátterével együtt érdemes értelmezni.
A korai médiahasználat hatásainak értékelésénél fontos figyelembe venni a családi és szocioökonómiai környezetet is. Az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú családok gyermekei több időt töltenek a képernyők előtt, miközben az alacsonyabb iskolai végzettség, a nagyobb pszichoszociális stressz és a kevésbé támogató nevelési gyakorlatok szintén hozzájárulhatnak a mentális problémák kialakulásához.
A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy a szülői jelenlét és a tudatos szabályozás kulcsfontosságú.
Azok a gyermekek, akiknél a szülők korlátozzák a képernyőidőt, és aktívan részt vesznek a digitális tartalom fogyasztásában, kisebb valószínűséggel alakulnak ki pszichológiai nehézségek. Ez alátámasztja a szakmai ajánlásokat, amelyek a szülők tudatosságát és a képernyőhasználat mérsékelt szabályozását hangsúlyozzák.
A Kohorsz ’18 vizsgálat világosan megmutatta, hogy a másfél éves korban mért képernyőidő előre jelezheti, milyen lesz a gyermek mentális állapota hároméves korára. Különösen a napi egy óránál hosszabb képernyőhasználat növeli a pszichológiai problémák kialakulásának esélyét, ám ez a hatás mindig a család, a társadalmi környezet és a gyermek egyéni jellemzői mellett érvényesül.