A Magyar Bankszövetséghez Surányi György, a CIB vezetője, volt jegybankelnök már néhány héttel ezelőtt benyújtotta a lakossági devizahitelek kezelésére az fn.hu portálon most közzétett javaslatát − tudtuk meg több forrásból is. A szövetség azonban nem tartotta elég megalapozottnak és kivitelezhetőnek az elképzelést, ezért azt elutasította. A CIB vezérigazgatója, Thomas Spurny és Barta György vezető közgazdász által most jegyzett tanulmány gyakorlatilag megegyezik az eredeti felvetéssel.
A javaslat a svájcifrank-alapú hitelek forintra váltását szorgalmazza, amiben a jegybank venne tevékenyen részt (megállapodva például a svájci jegybankkal). A konverzió hatására ugyan az adós rögzítené veszteségét (ami a felvételi és az átváltási árfolyam különbözete), de ezt a javaslat készítői szerint ellensúlyozná a törlesztőrészletek 35-40 százalékos csökkenése, illetve az árfolyamkockázat végleges kivezetése. Az adósterhek mérséklését segítené, hogy a hitel összegének negyedét maradványértékként elkülönítenék, erre az állam a nem fizető hiteleknél garanciát is vállalna. A csökkentett, forintra átváltott hitelrész kamatát a jegybanki alapkamathoz kötnék, a kereskedelmi bankok erre kedvezményes, 2-2,5 százalékpontos marzsot számíthatnának, az állam pedig 2-2,5 százalékpontos kamattámogatást adna. A kamat így a jó adósoknál 5,5 százalék lenne.
Problémákat már az előterjesztés is jelez. Ilyen például, hogy a banki felár csökkentése a szektornak 50-70 milliárd forint veszteséget okozna. A devizatartalék 12 milliárd euróval esne, de az ország javuló megítélése (ami a lépések következménye lenne) a tartalékigényt 3-4 milliárd euróval csökkentené.
Szakemberek szerint a meglehetősen bonyolult és drága szisztéma összességében nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket. Főként azért, mert eleve sem vállalja fel, hogy az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került adósokon is segítsen. Ráadásul kizárólag a svájcifrank-gondokról szól, miközben a 90 napon túli késedelembe esettek többsége nem is ebbe a kategóriába tartozik. A "maradványhitel" visszafizetését 25 év − ez a jelenleg átlagosan 15 éves futamidő meghosszabbításával jön ki − után kellene megtenni, de az ügyfelek élhetnének az újrafinanszírozás lehetőségével is. Ez pedig családokat generációkra taszítana adósságspirálba. Emellett teljesen közismert tény, hogy a 15 éves futamidő hosszabbítása nem annyira jó üzlet az adósnak, törlesztőrészlete ugyanis sokkal kevésbé csökken, mint amennyire a teljes visszafizetendő összeg hízik. (Nem véletlenül nem emelkedett ütemesebben még a hitelek átstrukturálásakor sem az átlagos futamidő.)
A Magyar Bankszövetségnél − tudatta a szervezet − egységes álláspont alakult ki abban, hogy nem ez a megfelelő megoldás a devizahitelesek problémájára, az értelmetlenül hatalmas társadalmi áldozatok ellenére kevés pozitív hatást generálna. A devizahitelek forintra váltása során ugyanis az árfolyamveszteség haladéktalanul megjelenik a hitelfelvevők kárára, miközben a forint további erősödése − figyelembe véve a Széll Kálmán tervvel kapcsolatos várakozásokat − ezt az áldozatvállalást feleslegessé teheti.
Átlagos törlesztőrészlet | ||
(forint) | ||
Jó adósok | Hátralékban levők* | |
Jelenlegi | 72833 | 72833 |
Kamatszint-emelkedés | 1583 | 1583 |
Állami kamattámogatás | 7750 | 9083 |
Futamidő-hosszabbítás | 19167 | 19167 |
Maradvány | 3333 | 4167 |
Új részlet | 44167 | 42000 |
*90 napon túl | ||
Forrás:Radikális terv |