„Juventus-részvényekbe fogok befektetni, mert nagyon bízom ebben a társaságban” - Alessandro Del Piero, a torinói klub egyik játékosa nyilatkozott így a Juventus internetes honlapjának, jóllehet ha ezt valamelyik Rothschild báró mondaná, valószínűleg nagyobb hatással lenne a kisbefektetőkre. Egyelőre azonban a december 20-ai tőzsdei bevezetésre készülő olasz futballcsapat kizárólag az itáliai rajongókat bombázza ilyen érdekes információkkal, saját honlapján, az angol nyelvű hírek között ugyanis nem szerepeltek Del Piero biztató szavai... Mindez jól illusztrálja a focirészvények európai megítélését. Sokak szerint inkább érzelmi kérdés egy-egy rajongó számára, hogy tulajdonosa is lehessen annak az együttesnek, amelynek drukkol, befektetésként ugyanis például a Financial Times (FT) inkább egy zebracsíkos pólót ajánl, ha már mindenképpen valami Juventushoz kapcsolódó dologra vágyik valaki. Az FT persze nem érzelmi alapon közelíti meg a problémát: az elmúlt hónapok és évek ugyanis azt mutatják, hogy nem éri meg focirészvényekbe fektetni a pénzt, hiszen a tőzsdén jegyzett angol futballklubok papírjai az utóbbi két évben - tehát befektetői szemmel nézve korántsem rövid távon - 30 százalékkal múlták alul a FTSE All Share, vagyis a londoni tőzsde átlagát jelző index teljesítményét. A világban egyébként két országban „divat” a labdarúgócsapatok tőzsdére vitele: a britek voltak az úttörők, hiszen a Tottenham Hotspur 1983-ban vezette be részvényeit a börzére, vagyis hajtott végre IPO-t. A Tottenham az utóbbi időben nem halmozza a futballsikereket, de a Nottingham Forest sem dicsekedhet: részvényeit nemrégiben felfüggesztették, mert a klub képtelen volt időben nyilvánosságra hozni a számviteli adatait. Ami a tőzsdén jegyzett itáliai klubokat illeti (Olaszország ugyanis a másik ország, amelynek több klubja is a börzén szerepel), a Lazio jelenlegi részvényárfolyama körülbelül ugyanannyi, mint az 1998-as kibocsátáskor volt, az AS Roma kurzusa pedig feleannyi, mint a tavaly májusi IPO után. Igaz, a két olasz klub - az említett angol csapatokkal ellentétben - legalább szép sportsikereket tudhat maga mögött: mindkét egyesület feltöltötte a részvényeladásból származó bevételekkel a kasszát, a befolyt pénzt játékosok vásárlására költötte, és így mindkettejüknek sikerült egy-egy alkalommal megnyerni az elmúlt időben a világ legrangosabb bajnokságainak egyikét, az olasz scudettót. Talán a Juventus is a tőzsdei bevezetéstől várja a sportsikereket. Abban bízhatnak, hogy az utóbbi évek ezüstérmei után ismét a dobogó tetejére állhatnak a zebracsíkos játékosok. A torinói klub egyébként a FIAT autógyárral összefonódott Agnelli család, illetve Giovanni (Gianni) Agnelli szinte kizárólagos tulajdonában van. Az IPO után a többségi irányítás továbbra is az iparmágnás kezében marad, mert csupán a részvények 35 százalékát kínálják fel a (kis)befektetőknek. Ha a tervek szerint alakul a kibocsátás, akkor a Juventus értéke 437 millió euróig emelkedne, amivel azonban még mindig jócskán elmaradna attól, amennyit a szintén tőzsdén forgó angol Manchester United, a világ legértékesebb klubja képvisel (600 millió euróval). A tőzsdére lépés előtt komoly nyilatkozatdömping indult a Juventus részéről: Antonio Giraudo, a nyilvános részvénytársasággá alakuló cég vezérigazgatója például kijelentette, hogy a torinói klub eltér a többi focicsapattól, amely a börzén szerepel. Nem kizárólag a sportteljesítményre koncentrálnak ugyanis majd, hanem a Stadio delle Alpi stadion hasznosításából, illetve a Mondo Juve márkanevű termékek forgalmazásából is komoly bevételeket remélnek. (A Manchester hasonló tevékenységeket folytat már jelenleg is.) Annyi bizonyos, hogy a stadiont újabb 99 évre bérli a focicsapat, amiről nemrégiben megállapodás született. A Juventus nemrégiben megvásárolt egy nagyobb földterületet Torino közelében, ahol edzőközpontot létesítene, s üzleteknek, szórakoztatóipari és szabadidős tevékenységeknek is helyet adnának. A Juventus tőzsdei szereplését erősítheti a csapat óriási tradíciója: az 1897-ben alapított egyesület 25-ször nyert olasz bajnokságot, kilencszer olasz kupát, és a legrangosabb nemzetközi sikerei közé tartozik a két Bajnokok Ligája, a két Interkontinentális Kupa, valamint a két európai Szuper Kupa és a három UEFA-kupagyőzelem. A torinói csapat azonban nem csak a múltjából és nem is csak a sportsikerekből él: játékosvásárlásai és -eladásai szintén komoly haszonnal kecsegtetnek. Zinedine Zidane-t, a világ- és Európa-bajnok francia középpályást nemrégiben 64,5 millió dollárért értékesítették a Real Madridnak, és csak ezen az ügyleten több mint 50 millió dollárt kerestek. Giraudo ehhez még hozzátette egy másik nyilatkozatában, hogy az elmúlt két évben a Juventus bevételnövekedése 2:1 arányban felülmúlta a többi klub hasonló mutatóit. Jelenleg a társaság jövedelmének 56 százaléka származik televíziós forrásból, míg az 1993-1994-es szezonban ez még csak 30 százalék volt. A Juventus tévés bevételei azért magasak, mert a klub külön tárgyal a közvetítési jogokról. Mindez francia lapok szerint hozzájárult ahhoz, hogy az olasz csapat immár öt éve folyamatosan nyereséges, és amiben teljesen eltér versenytársaitól: egyedül ez a társaság volt képes osztalékot fizetni tulajdonosának. Ami a részletes számadatokat illeti: a klub 173 millió eurós bevétel mellett 5,8 millió eurós nyereséget ért el a 2000/2001-es szezonban. A forgalmat tekintve ez 24 százalékos bővülés, a profit pedig 5 százalékkal növekedett az előző üzleti évhez képest. Sz. I. M.