Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ezt lengette be a Tisza
Melléthei-Barna Márton, a Tisza Párt jogi vezetője a napokban azt ígérte, a magyar választójogi törvényt úgy alakítják át, hogy kvázi ellehetetlenítenék, „jó eséllyel kizárnák” a kétharmados győzelem lehetőségét a jövőben.
A pártok közti jövőbeli egyeztetések elősegítése is szándékuk. A tiszás frakcióvezető-helyettes szerint a tisztességes politikai verseny feltételeit teremtenék meg, erre is kaptak felhatalmazást a választókról, majd a választási rendszert illetően aláhúzta, biztos benne, hogy ez másfél-két éven belül meg fog történni.
Ebből egyenesen következik, hogy várhatóan
a ciklus közepére kristályosodhat majd ki az eddigit felváltó, új választási szisztéma Magyarországon.
Változtatásaik érvelése nyomán azt a célt szolgálják, hogy Magyarországot „egy demokratikusabb útra” tereljék vissza.
A jelenlegi törvény a képviselő szavai szerint „a győzteskompenzációval és a levélszavazatok működésével gátat szabott az egyenlő versenynek”.
Ennek fényében joggal vélelmezhetjük, hogy előbbi elemet eltörlik, és utóbbit is valószínűleg elengedik – noha a határon túli magyarság (csak listára adható) szavazati jogának elvétele szerzett jogtól való megfosztás lenne – ennélfogva talán politikai megfontolásból is tanácsosabb, ha azt átformálják: például úgy, hogy területenként, Erdélytől Felvidékig olyan rendszert vezetnek be, hogy delegáltakat vagy szószólókat küldhetnek a hazai parlamentbe a külhoni magyar választópolgárok, úgy ezáltal sem az itteni pártversenybe nem szólnának bele klasszikus módon, sem extra mandátumokat nem eredményeznének voksaik, miközben saját ügyeiket elvileg közvetlen módon volnának képesek képviselni.
De ilyen részletességű polémia még közel sem aktuális a kérdésben.
Mit mond a miniszterelnök?
Magyar Pétert is kérdezték a csütörtöki miniszterelnöki/kormányzati tájékoztatón, amikor is kissé finomított az előzőeken. Azt mondta, választási rendszer újraírásakor az aranyközéputat keresik, így törekedve az arányosabb rendszer kialakítására, ám teljesen arányos szisztémát sem szeretnének majd.
Azért is, hogy ne legyen kormányozhatatlan az ország, ha mondjuk a parlamenti bejutási küszöböt is lejjebb vinnék. De leszögezte azt is, előbb a hosszabb alkotmányozási folyamat vár az országra, konzultációval és részletes kidolgozással, ez előfeltételnek látja.
Jelezte, előbbi kérdéssel kapcsolatban még tartanak az egyeztetések a kormány és a párt között is. A kormányfő kijelentette, a Tisza elsöprő választási győzelmét nem csupán a győzteskompenzáció okozta, mivel anélkül is rendelkeztek kétharmados szavazataránnyal.
Ugyanakkor elismerte, valóban „visszább kell venni” ennek hatásából.
De nincs olyan kimondva, hogy az cél, hogy valakinek ne lehessen kétharmada
– húzta alá a miniszterelnök, aki hozzáfűzte, ez a választókon múlik. A jelenlegi népszerűségi felmérésekre emlékeztetve, megjegyezte, most a Tiszának jóval több, akár 175-180 mandátuma is lehetne, ha most tartanák a választásokat.
Arról is szólt, például a francia nemzetgyűlési választás olyan rendszerben működik, hogy nálunk is ilyen szisztéma lenne, akkor még áprilisban is 180 képviselői helyet szereztek volna. Az Egyesült Királyságot is felhozta, ahol csupán egyéni körzetek vannak, és szerinte ott 100 százalékra is feltornázhatták volna a szavazatok arányát. Mindenesetre rögzítette, társadalmi és szakmai véleményezésnek is meg kell előznie, mielőtt döntés születne a kérdéskörben.
Választási rendszerek típusai, nemzetállami példákkal
Ezen a ponton pedig felmerül a kérdés, alapvetően milyen nemzetközi, jelesül EU-s példák, típusok léteznek választási rendszerek terén.
Először is érdemes szétszálazni, milyen főbb típusok működnek:
| Többségi rendszer | Arányos rendszer | Vegyes rendszer | |
|---|---|---|---|
| Kormányozhatóság | Stabil, egypárti kormányok | Koalíciós kényszer | Változó, de gyakran stabil |
| Képviselet | Kisebb pártok kiszorulhatnak | Széles körű és igazságos | Kiegyensúlyozott |
| Választó kapcsolata | Erős a helyi képviselővel | Inkább a párttal van kapcsolat | Mindkét szint megjelenik |
| Töredékszavazatok | Nagy számban elvesznek | Minimális az elveszett szavazat | Részben hasznosulnak |
- A többségi választási rendszerekben a „győztes mindent visz” elve alapján a legtöbb szavazatot kapó jelölt szerez mandátumot. Ezen belül ott van jelesül a brit és amerikai szisztéma, mely relatív többségi: azaz győzelemhez elég a legtöbb szavazat, nem szükséges az abszolút többség. Ezzel szemben áll az abszolút többségi: vagyis a győzelemhez a szavazatok több mint 50 százaléka szükséges. Enélkül kétfordulós választást vagy alternatív szavazást alkalmaznak, mint például Franciaországban.
- Az arányos választási rendszerekben a mandátumok eloszlása hűen tükrözi a pártokra leadott szavazatok arányát, ezáltal a kisebb pártok is könnyebben bejuthatnak. Ezen belül például a holland és izraeli is pártlistás rendszer: ebben a választók pártok listáira szavaznak, ezek lehetnek zártak vagy nyitottak, ahol a jelöltek sorrendje befolyásolható. De a másik altípus az egyetlen átruházható szavazat: eszerint a választók rangsorolják a jelölteket, és a felesleges vagy kieső szavazatok átkerülnek a következő preferált jelöltre, mint ahogy azt Írországban is alkalmazzák.
- Ezek kombinációjaként vegyes választási rendszerekről is beszélhetünk, melyek a stabilitás és az arányosság egyensúlyára törekednek. Itt is két altípus van, a német és új-zélandi például vegyes tagsági arányos: ebben a listás mandátumokkal teljesen kiegyenlítik az egyéni választókerületek torzításait. Másrészt ott van még az úgynevezett árokrendszer vagy párhuzamos szavazás: eszerint az egyéni és a listás ág egymástól függetlenül működik, nincs teljes kompenzáció, mint ahogy ez Japánra és Magyarországra is igaz.
Érdemes pár szót ejteni arról:
milyen kulcsfontosságú elemekből állnak az egyes választási rendszerek?
A választókerületi szisztéma lehet egyéni, avagy egymandátumos; illetve többmandátumos, amikor egy kerületből több képviselő jut be. A szavazólap formája meghatározza, hogy a választó egyetlen ikszet tehet; rangsorolhat, vagyis preferenciálisan voksol; vagy megoszthatja a szavazatát. A választási küszöb meghatározza a parlamentbe történő bejutáshoz szükséges minimum százalékot, ami most idehaza 5 százalék; másutt akár 1 vagy 2 százalék, ennek célja korlátozni a pártrendszer széttöredezettségét, fragmentálódását.
A mandátumkiosztási matematikák a szavazatok mandátummá alakítására szolgáló formulákat jelentik, mint például a D’Hondt-módszer, mely a nagyobb pártoknak kedvez; vagy a Sainte-Laguë-módszer, ez pedig az arányosságot segíti. Az egy- vagy kétfordulós rendszer azt határozza meg, kedvez-e a pártszövetségek létrejöttének, utóbbi volt hazánkban is még 2010-es országgyűlési választások idejéig.
Az Európai Unió tagállamaiban roppant sokszínű kép rajzolódik ki, a különféle választási szisztémák számos variánsát használják a nemzeti parlamenti választásokon. A legkézenfekvőbb, ha gyakorlatias szemmel az arányosság szerint csoportosítjuk az egyek tagországok rendszereit:
1. A magas arányosságú rendszerekben a parlamenti mandátumok eloszlása szinte hajszálpontosan leképezi a pártokra leadott szavazatok országos arányát. Nincsenek egyéni választókerületek, vagy ha mégis, az országos szintű kompenzáció teljes mértékben helyreállítja az arányosságot.
- Hollandia: az egész ország egyetlen hatalmas választókerületet alkot. Nincs formális bejutási küszöb, csupán a természetes küszöb (egy mandátum ára kb. 0,67 százalék).
- Dánia: bár regionális listák vannak, egy igen hatékony, országos kiegyenlítő mandátumrendszer 40 plusz hely kiosztásával garantálja a szinte tökéletes arányosságot.
- Svédország: hasonlóan a dán modellhez, a fix kerületi helyek mellett 39 kiegyenlítő mandátum biztosítja, hogy a pártok országos támogatottságuknak megfelelő súllyal üljenek a törvényhozásban.
- Finnország: nyitott listás rendszert alkalmaznak többmandátumos kerületekben, ahol a választók közvetlenül a jelöltekre szavaznak, így minimalizálva a pártközpontok beleszólását.
- Ausztria: háromszintű (regionális, tartományi és szövetségi) listás szisztéma, mely a felsőbb szinteken szinte teljesen kiegyenlíti az alsóbb szintek torzításait.
2. A közepes arányosságú, korlátozott rendszerek elvi síkon arányosak (listásak), de különféle jogi vagy matematikai eszközökkel szándékosan korlátozzák a kispártok bejutását a kormányozhatóság és a stabilitás érdekében.
- Németország: vegyes tagsági arányos rendszert használnak, s bár a parlament fele egyéni körzetből jut be, a listás ág teljesen arányosítaná a végeredményt. Az 5 százalékos küszöb és a túlnyúló mandátumok körüli reformok miatt az arányosság enyhén korlátozott.
- Spanyolország: területi alapon nagyon kis méretű, többmandátumos választókerületeket használnak, tartományonként. Mivel sok kerületben csak 2-5 mandátum szerezhető meg, a rendszer matematikailag a nagy pártoknak kedvez, így a magasabb szintű kompenzáció hiánya miatt az arányosság sérül.
- Lengyelország: a D’Hondt-módszer alkalmazása miatt a szavazatszámok mandátumra váltása a nagyobb pártok felé lejt, amit az 5 százalékos (koalícióknak 8 százalékos) küszöb is felerősít.
- Csehország, Szlovákia és Belgium: klasszikus pártlistás rendszerek, ahol a szigorú 5 százalékos bejutási küszöbök vagy a kerületi felosztások mérséklik a matematikai tisztaságot.
3. Az alacsony arányosságú, többségi jellegű vagy torzított rendszerekben olyan választási törvényeket fogadtak el, amelyek nyíltan a győztes pártot vagy a nagy blokkokat támogatják, ezt a parlamenti többség és a stabil kormányzás megalapozásával indokolva.
- Magyarország: névleg vegyes választási rendszer, itt 199 képviselőből 106 egyéni választókerületben, relatív többségi elvvel jut be, a „győztes mindent visz” alapon. Bár a töredékszavazatokat, beleértve a győzteskompenzációt is, országos listán összesítik, ám a rendszer erősen többségi karakterű és a mindenkori legnagyobb erőnek kedvez.
- Görögország: egyedi, úgynevezett „bónuszrendszert” alkalmaznak, miszerint a választásokon első helyen végző párt a megszerzett százalékától függően akár 50 ajándék mandátumot is kaphat a 300 tagú parlamentben, ami szándékosan felülreprezentálja a győztest az egypárti kormányzás érdekében.
- Olaszország: a jelenlegi rendszer vegyes, tehát a mandátumok körülbelül 37 százalékát egyéni kerületekben többségi alapon, míg a maradék 63 százalékát arányos listákon osztják ki, ami kompenzáció nélkül jelentősen torzítja a tiszta arányosságot a választási szövetségek javára.
- Franciaország: az EU-ban egyedüliként a nemzetgyűlési választásokon kétfordulós, abszolút többségi rendszert használnak egyéni kerületekben. Országos listák egyáltalán nincsenek, így a parlament összetétele radikálisan eltérhet a pártok országos szavazatarányától. Ezért a kis pártok szinte teljesen kiszorulnak, kivéve ha szövetségre lépnek.
- Írország: egyfajta kakukktojás, mert az egyetlen átruházható szavazat rendszerét használják. Bár a preferenciák rangsorolása miatt a végeredmény politikailag viszonylag arányos, a kis méretű (3-5 tagú) körzetek miatt matematikailag az alacsonyabb arányosságú rendszerek közé sorolható.
Ha a tengerentúlra tekintünk, bónuszként az amerikai választások rendszeréről sem árt röviden említést tenni: az Egyesült Államokban a nemzeti parlamenti (kongresszusi) szinten a szigorúan nem arányos, tiszta többségi rendszernek számít. Bár nem uniós tagállamként teljesen eltér a struktúrája az európai modellektől, érdekes tanulságokat tartogathat. A képviselőház és a szenátus tagjait is relatív többségi rendszerben választják.
A „győztes mindent visz” elvét plasztikusan szemlélteti, hogy ha valaki 49 százalékot kap, a győztes pedig 51 százalékot, az előbbi jelölt összes szavazata teljesen elvész. Az elnököt nem közvetlenül a lakosság voksai révén választják meg, hanem az államonként működő elektori kollégium dönt. Pár kivételtől eltekintve, valamennyi államban szintén az az elv érvényes, hogy ha egy elnökjelölt akár csak egyetlen szavazattal is nyer egy államban, az adott állam összes elektori szavazatát bezsebeli. Ez az ismertetett szisztéma a kétpártrendszernek kedvez, ezért is marad fenn a víz felszínén jellemzően a Demokrata és a Republikánus párt.
Más formáció, szerezzen akár több millió voksot, akkor sem tudnak mandátumot szerezni a két nagy párttal szemben. Különös sajátosság, hogy az elektori rendszer miatt a választást úgy is elveszítheti egy elnökjelölt, ha riválisánál országosan több szavazatot kap, ilyen kirívó esetre került sor például 2016-ban is.
Mi mellett foglalhat állást a Tisza?
Mindezek tükrében is úgy fest, fel van adva a lecke a Tisza kormányzatának, vajon melyik nemzet választási rendszerét adaptálja vagy melyik ország szisztémáját veszi alapul, amikor majd az új rendszerről indít társadalmi párbeszédet a következő években. Elképzelhető, hogy egyik gyakorlati példához sem nyúlnának vissza, hanem valamiféle egyedi magyar megoldás mellett törnek majd lándzsát.
A Tisza Pártnak a kampány óta nem titkolt, deklarált célja a magyar választási rendszer átfogó reformja, melynek legfőbb irányelveit a „Működő és Emberséges Magyarország” nevű választási programjukban is lefektették. Összegezzük a legalapvetőbb pontokat!
- Arányosabb rendszer kialakítása: a Tisza bírálja a jelenlegi rendszer erős többségi torzításait és egy igazságosabb, arányosabb választási szisztéma bevezetését ígéri.
- A kétharmados felhatalmazás ellehetetlenítése: A reform egyik elsődleges politikai célja egy olyan új választójogi törvény kidolgozása, amely jogi és matematikai garanciákkal megnehezíti, hogy a jövőben bármelyik politikai erő egyedül kétharmados (alkotmányozó) többséget szerezhessen a parlamentben.
- A győzteskompenzáció felülvizsgálata: a korábbi szakmai kritikákat is alapul véve el kívánják törölni a jelenlegi rendszer azon sajátosságát, amely az egyéni körzetben egyébként is győztes jelöltek szavazatait is továbbkompenzálja a listán, ezzel mesterségesen felduzzasztva az aktuálisan legnagyobb párt előnyét.
- Pártfinanszírozási reform: a választási törvény átalakításával párhuzamosan szigorítanák és átláthatóvá tennék a pártok, illetve a választási kampányok finanszírozását a korrupció és a „kamupártok” kiszűrése érdekében.
- Társadalmi és szakmai konzultáció: hangsúlyozzák, hogy a végleges választási törvényt az új alkotmány elfogadása után, a civil szféra és a választók bevonásával, széles körű konszenzus alapján kívánják bevezetni.
Bárhogy is lesz, amennyiben a fentiek valamelyike áll majd mintaként a Tisza-kormány előtt, alapesetben, ha az eddigi kommunikációjukra hagyatkozunk, nagy valószínűséggel
valamilyen magas arányosságú, vegyes rendszer tűnik esélyes befutónak, több torzító elem kigyomlálásával.
Ezen a ponton azonban további kérdések is felmerülnek a választókerületek számának módosításától a körzethatárok átrajzolásán át a küszöbérték újragondolásáig. Ám még mielőtt a magyar választópolgárok elé tárnák elképzeléseik fő csapásirányát, első körben a kormánynak, a frakciónak és a pártnak dűlőre kell jutnia egymással.
Az viszont jó eséllyel már most borítékolható, akármelyik variánsból is faragják újra az új magyar választási rendszert, a Tisza alkotmányozó többségével már huzamosabb időre az is marad majd érvényben.
