Az idei kampány mást volt, mint a többi, kezdhetnénk ezzel a közhellyel. Ez azonban azért lényeges, mert 2010 óta először érezhette az Orbán-kormány, hogy valódi kihívója akadt, aki akár át is veheti a hatalmat. A szavazás végeredményét ismerjük, annak parázs momentumait, napjait, hónapjait majd a politológusok rövidebb távon, míg a történészek hosszabb távon nagyobb kontextusba helyezve elemzik.
Ruszin-Szendi Romulusz esetében azért van jelentősége ennek a végletekig kiélezett kampányidőszaknak, mert az elmúlt évben számos alkalommal került a középpontba, vagyis a nevét az is megismerhette, aki korábban nem követte figyelemmel a Magyar Honvédség történéseit, vezetőinek életútját. Ugyanis a Magyar Honvédség parancsnokaként – időközben a Honvéd Vezérkar főnökeként – 2021 és 2023 között a haderő egyik legfiatalabb és legdinamikusabb vezetőjeként vált ismertté. Majd rövid időn belül felbukkant az újonnan szerveződő Tisza Párt holdudvarában, formálódó szakmai stábjában.
Az ember, aki stílust adott a hadseregnek
Ezért rendhagyó módon először emeljük ki azt a bizonyos két évet, amikor vezető pozíciót töltött be a Magyar Honvédségnél, hiszen nem csak dinamikus stílusa, hanem váratlan távozása is átlépte a közvélemény ingerküszöbét. Azért is válhatott népszerűvé, mert bár a katonai szakmai ismeretek távol állnak az átlag állampolgártól, azonban egy mokány, talpraesett emberrel van dolgunk, aki a pozíciójához méltó módon nem jár ötpercenként a körzeti orvoshoz, netán tüdőszűrésre fizikai állapota miatt.
Rendszeresen részt vett a kiképzési gyakorlatokon és futóversenyeken. Gyakran hangsúlyozta: „a parancsnok elől megy, a többiek követik. Nem mutathatok rá egy akadálypályára, ha én magam nem tudom teljesíteni.” Ez a szemlélet tette őt hitelessé a fiatal tisztek szemében, a 2024 végén megjelent „Te légy a példa!” című életrajzi könyvében is visszatér ehhez a gondolathoz, ahol részletesen kifejti, hogy a „parancsnok elöl megy” elv nemcsak a harctérre, hanem az erkölcsi tartásra is vonatkozik.
Honnan érkezett?
Ruszin-Szendi Romulusz gyermekkora szorosan kötődött a katonai közeghez, hiszen édesapja is hivatásos katonatiszt volt. Iskolás éveit Miskolcon töltötte, később a debreceni katonai középiskolában, majd a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán folytatta tanulmányait. Elvégezte a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet, majd az Egyesült Államok Szárazföldi Haderejének Hadiakadémiáján szerzett mesterdiplomát stratégiai tanulmányokból.
Olyan nemzetközi műveletekben vett részt, mint az iraki és az afganisztáni missziók. 2014 és 2016 között a debreceni 5. Bocskai István Lövészbandár parancsnokaként szolgált, majd a Honvédelmi Minisztériumban kapott feladatokat. Dolgozott helyettes államtitkárként, 2021-ben pedig kinevezték a Magyar Honvédség parancsnokává. Legidősebb fia szintén a katonai hivatást választotta, ami a család elkötelezettségét jelzi a honvédelem iránt.
Újraindult a hadiipar
Hivatali ideje alatt kulcsszerepet játszott a Zrínyi Haderőfejlesztési Program végrehajtásában: a hangsúly a technológiai megújulásra és a tartalékos állomány megerősítésére helyeződött, miközben igyekezett a hadsereget közelebb hozni a társadalomhoz. A Zrínyi Haderőfejlesztési Program gyakorlatilag elhozta a rendszerváltást a katonaságon belül is, hiszen a magyar katonai képességek technológiai és strukturális megújítását jelentette. Vagyis a szovjet érából visszamaradt eszközparkot elkezdték lecserélni modern, NATO-kompatibilis haditechnikára, miközben az állomány képességeinek fejlesztése is előtérbe került.
Továbbá kiemelt jelentőséggel bírt a hazai védelmi ipar újraindítása, amely az ukrán-orosz és a számos nemzetközi katonai konfliktus tükrében meghatározó momentum, ráadásul az Európai Unió is kiemelt prioritásként kezeli a tagországok katonai képességeinek fejlesztését. Ruszin-Szendi parancsnoki időszaka alatt a hazai védelmi ipar újraindítása azt jelentette, hogy a külföldi fegyvervásárlások mellett a gyártás Magyarországon is megjelent. Ebben az időszakban váltak láthatóvá az olyan stratégiai beruházások eredményei, mint a zalaegerszegi Rheinmetall-gyár építése, vagy a kiskunfélegyházi kézifegyvergyártás felfuttatása.
Váratlanul felmentették
Majd a 2023 áprilisában történt váratlan felmentése komoly visszhangot váltott ki, mivel az altábornagyi rangot viselő vezető távozásának pontos körülményeit homály fedte, és azóta sem tisztult a kép. A hivatalos indoklás a haderőfejlesztés új szakaszára és a megváltozott biztonsági környezetre hivatkozott, ám a szakmai közvéleményt ez nem nyugtatta meg, különösen, hogy a döntés egybeesett a honvédségnél zajló radikális fiatalítási hullámmal és több száz főtiszti pozíció megszüntetésével.
A találgatások azóta is széles skálán mozognak: egyes elméletek szerint a NATO-szövetségesekkel való kapcsolattartás és a háborús eszkaláció megítélése körüli nézeteltérések vezettek a bizalomvesztéshez, míg mások szerint a tárca civil vezetése és a katonai szakmai stáb közötti feszültségek váltak feloldhatatlanná. Ez a tisztázatlan lezárás tette lehetővé, hogy alakja köré a szakmai autonómiát védő katona nimbusza épüljön, ami most különös politikai súlyt ad a személyének.
Kereszttűzben, de nem a harctéren
A felmentése után sokáig nem beszélt erről, majd a hosszú csendet megtörve így fogalmazott a távozásáról a Népszavának 2023 novemberében „egy katona nem kérdez, hanem végrehajt. Ha a bizalom elfogy – függetlenül attól, hogy miért –, akkor menni kell. Nem revansot akarok venni, hanem a tapasztalataimat átadni. A sereg nem egy emberről szól, de az elveimből nem engedtem.”
Egyébként az interjú apropóját az adta, hogy „A háború öt alapelvei” című hadtudományi szakkönyve megjelent, amelyben a klasszikus hadtudományi tételeket igyekszik a 21. századi, úgynevezett „hibrid” hadviselés környezetébe átültetni. A könyv nem csupán elméleti értekezés, hanem a volt vezérkari főnök személyes missziós tapasztalataira is épít.
A távozása kapcsán is ellentmondásos vélemények láttak napvilágot, ami most a politikai szerepvállalása miatt érdekes kontextusba helyeződik. Hadházy Ákos független képviselő is véleményt nyilvánított a 2025-ös Tisza-kongresszus után: „Ruszin-Szendi vezetése alatt átláthatatlan fegyverbeszerzések zajlottak a honvédségnél, amelyeknél a szakmai szempontok sokszor háttérbe szorultak a politikai és üzleti érdekek mögött.”
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter pedig egy 2025-ös nyilatkozatában „szereptévesztésnek” nevezte Ruszin-Szendi politikai fellépését: „aki így lép fel, nyilvánvalóan alkalmatlan a feladatára. (...) Láttunk már ilyet: ha nincs többmilliós fizetés és magas pozíció, akkor jön a teljes pálfordulás.” Mindez a vélemény természetesen csupán politikai összefüggésekben értelmezhető, vagyis a szakmai megalapozottságot információk hiányában civil szemüvegen keresztül nem tudjuk értelmezni.
Miért Romulusz?
A neve gyakran kelt feltűnést, a szülei egyedi, erőt sugárzó nevet kerestek a fiuknak. Ruszin-Szendi humorosan megjegyezte a kinevezése utáni honvédelem.hu-nak adott mélyinterjújában: „a nevem kötelez. Ahogy a római városalapító Romulusznak is az volt a küldetése, hogy valami maradandót építsen a semmiből, én is úgy tekintek a feladatomra: nem várost falazok, hanem egy modern, ütőképes magyar hadsereget építek, aminek az alapjai évtizedekig megállnak majd.” Ahogy Róma sem egy nap alatt épült fel, úgy a haderőfejlesztés sem egy gyors folyamat, hanem türelmet és szisztematikus munkát igényel.
Kritikák a Tisza-korszakban
Amikor 2025-ben és 2026-ban már a Tisza Párt honvédelmi szakértőjeként és miniszterjelöltjeként szólalt meg, már sokkal direktebben fogalmazott a korábbi felmentése kapcsán: „a haza szolgálata nem egyenlő a pillanatnyi politikai érdekek kiszolgálásával. Azért kellett távoznom, mert a szakmai érveket és a NATO-szövetségeseink felé tett vállalásainkat előbbre valónak tartottam a minisztériumi folyosókon született, katonailag értelmezhetetlen döntéseknél.”
Ruszin-Szendi tehát a kezdeti sztoikus hallgatástól eljutott a nyílt politikai szerepvállalásig, amely megalapozta a későbbi kritikák dinamikáját is, hiszen a kormányoldal számára a „megbízhatatlan, önjáró katona” képévé vált, aki szembefordult korábbi kenyéradójával, míg a miniszterjelölt érvelése szerint ő a szakmai autonómiát képviselte a politikai lojalitással szemben.
Emellett két legemblematikusabb ügy is kapcsolódik a nevéhez. Az egyik a debreceni „luxusvilla-ügy”: a vádak szerint a volt vezérkari főnök egy nagy értékű, medencés ingatlant építtetett Debrecenben. A másik ügy a honvédségi keretek között elvégzett állítólagos „zsírleszívás” vádja. Ruszin-Szendi ezeket a vádakat kategorikusan visszautasította, „politikai karaktergyilkosságnak” nevezve a támadásokat, és hangsúlyozta, hogy ingatlana törvényes jövedelemből és hitelekből épült, az egészségügyi állapotával kapcsolatos állítások pedig a magánszféráját sértő, valótlan rágalmak.
Jelenleg a kormányzati szerepvállalása kapcsán az altábornagy mellett a legfőbb érv a szakmaisága és rendszerismerete, hiszen ismeri a védelmi igazgatás belső útvesztőit és a haderőfejlesztési folyamatokat. Ugyanakkor miniszterként olyan kényes kérdésekben kell majd helytállnia, mint a szomszédban zajló háború miatti biztonsági kihívások kezelése és a Magyarország iránti szövetségesi bizalom stabilizálása a nemzetközi porondon.