„Az imént Orbán Viktor miniszterelnök úr telefonon gratulált a győzelmünkhöz” – írta Facebook-bejegyzésében Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke.
„Köszönjük, Magyarország!” – tette hozzá.
Ezt tette az Orbán-rendszer az országgal
Magyarországot a politikatudomány a posztkommunista rezsim utáni demokratizáció egyik legpozitívabb példájaként tartotta nyilván, ugyanakkor 2010 óta elindult egy ezzel ellentétes folyamat. Azóta egész konkrétan úgy fogalmaz a tudomány, hogy a populista, illiberális és autoriter kormányzás fellegvára lett az ország. Utóbbit egyértelműen igazolja az a tény is, hogy az Orbán-kormány által kialakított rezsim az Európai Unió (EU) első nem demokratikus, de megválasztott rendszere.
A Freedom House „hibrid rezsimnek” nevezi a magyar rendszert, ami arra utal, hogy bár választásokat rendeznek, a demokratikus intézmények törékenyek, valamint a politikai és polgári szabadságjogok is kihívások elé vannak állítva.
Mikor indult el ez a folyamat? A Fidesz–KDNP első kétharmados választási győzelme után szinte azonnal. Ráadásul folyamatosan romlik a helyzet azáltal, hogy ugyanazon párt van kormányon több választási cikluson keresztül.
Nem véletlenül találkozunk a kormány kommunikációjában oly gyakran Orbánnal. Tudatosan építették fel a már-már elnöki rendszerre hajazó kommunikációs működést, ami lehetővé teszi, hogy fenntartsák a karizmatikus vezető képét.
Tavaly azonban kiderült, hogy ez a karizma mégsem végtelen és korlátlan, igenis megvannak a korlátai, és kérdéses, meddig tudják fenntartani a képet. Erre a 2025-ös rekordrészvételű (470 ezer fő) Pride mutatott rá igazán, ugyanis a párt választói bázisában kétségeket ébresztett a miniszterelnök mindenhatóságát illetően, és arra késztette a Fideszt, hogy felülvizsgálja 2026-os választási stratégiáját Orbán karizmájának és az ő mindenhatóságába vetett hitnek a helyreállítása révén.
