A vasárnapi választások kapcsán több előrejelzés is született arról, hogy a részvétel akár a 89 százalékos is elérheti.
Ha ez megvalósulna, az történelmi rekord lenne, és a kötelező szavazásos országok szintjéhez hasonló részvételt hozna Magyarországon.
Kevesen tudják, hogy vannak még olyan európai országok, ahol kötelező elmenni szavazni: Belgiumban, Luxemburgban, Görögországban és Bulgáriában jogilag előírt, hogy a választásokon minden szavazójoggal rendelkező állampolgárnak kötelező részt venni, és Svájcban a schaffhaeuseni kantonban is él még a szavazási kötelezettség.
Ez persze nem azt jelenti, hogy egy adott jelöltre kell szavazni, hanem azt, hogy meg kell jelenni a szavazáson, vagy hivatalos indokkal (például betegség, külföldi tartózkodás, akadályoztatás) igazolni kell a távolmaradást. A szavazás tehát lehet üres vagy érvénytelen is, a lényeg a részvétel.
A kötelező szavazás európai hagyományai alapvetően nem egységesek, de közös céljuk mindenhol a választási részvétel növelése és a demokratikus rendszer legitimációjának erősítése.
Belgiumban 1893-ban vezették be a kötelező szavazást, amikor az ország fokozatosan bővítette a választójogot a társadalmi osztályok közötti egyenlőtlenségek csökkentése és a fiatal belga demokrácia stabilizálása érdekében. A flamand-vallon ellentétek miatt Belgium egy mélyen megosztott ország, ezért az akkori politikai elit számára fontos volt, hogy minden társadalmi csoport biztosan részt vegyen a szavazáson, ne csak a politikailag aktív rétegek döntsenek az ország sorsáról.
Luxemburgban a kötelező szavazás a 20. század elején szintén a demokratikus stabilitás erősítésére jelent meg. Ennek legfőbb oka az volt, hogy egy ilyen kis lélekszámú országban minden szavazat politikailag erős hatású, éppen ezért minimalizálni akarták a részvételi ingadozásokat, és biztosítani akarták a politikai rendszer stabilitását. Luxemburg politikája hagyományosan kis léptékű, erősen konszenzusos, és kevés, de stabil politikai szereplővel működik. Itt a kötelező szavazás inkább „intézményi stabilizátor”, mint politikai vita tárgya.
Görögországban a kötelező szavazás az 1970-es évek demokratikus átmenetéhez kapcsolódik, a katonai diktatúra (1967–1974) után. Azonban a kötelező szavazás inkább szimbolikus demokratikus örökség, mint valódi kötelezettség, és a gyenge szankcionálás miatt a gyakorlatban egyáltalán nem valósul meg.
Bulgáriában a 2010-es években vezették be, mint válasz a tartósan alacsony részvételre és politikai bizalomhiányra, de nem vált mélyen beágyazott hagyománnyá, ezért a hatása korlátozott. Svájc Schaffhausen kantonjában pedig helyi történelmi sajátosságként maradt fenn, a közvetlen demokrácia hagyományai mellett, ahol a cél inkább a részvétel ösztönzése volt egy kis közösségben.
A kötelező szavazáshoz büntetések is kapcsolódnak. Belgiumban 40–80 eurós bírság járhat a távolmaradásért, Luxemburgban akár 100–250 euró is lehet az első alkalommal, ismételt esetben még magasabb. Éppen ezért nagyon magas a részvétel. Belgiumban a 2024-es választásokon az arra jogosultak 88,45 százaléka ment el szavazni, Luxemburgban pedig a 2023-as választásokon 89,32 százalék volt a részvétel.
Ezzel szemben azokban az országokban, ahol a kötelező szavazás nem működik igazán a gyakorlatban, alacsonyabb a részvétel. Görögországban 2023-ban 46,3 százalék, Svájcban körülbelül 46,7 százalék, Bulgáriában pedig nagyjából 39 százalék volt a részvétel. Ezekben az országokban a szabályok vagy nem érvényesülnek, vagy csak formálisan léteznek.
Magyarországon nincs kötelező szavazás, mégis viszonylag magas a részvétel. A 2002-es választás második fordulójában született meg a rekord értékű 73,5 százalék. Ha valóban megvalósul a 89 százalékos részvétel, az már a kötelező szavazásos országok szintjét érné el.
