Habár életükben csak egyszer találkoztak − Párizsban 1937 októberében −, az orosz emigránst és a magyar turistát kelet-európai származása mellett összekötötte zsidó identitása is. Szeptember 13-tól január 5-ig most párhuzamosan prezentálja Marc Chagallt és Ámos Imrét a Magyar Nemzeti Galéria a Budavári Palotában. Chagall Háború és béke között című kiállítása a párizsi Musée du Luxemburg július végén zárult rendezvényéről érkezik, nálunk több mint hatvan művet mutatnak be, két fő témakörrel. A művész egyrészt szülőföldjének zsidó lakosságára emlékezett vissza álomszerűen lebegő életképekkel, másrészt a Bibliát illusztrálta előszeretettel. A budapesti bemutató exkluzív attrakciója az a monumentális (háromszor négy méteres) vászon, amely 1964-es keletkezése óta most hagyja el először a helyét. Chagall élete utolsó két évtizedében a délfrancia Saint-Paul de Vence-ban lakott, az itteni Fondation Maeght múzeuma őrzi számos főművét. Az Élet (La Vie) című képen közel nyolcvan figura kavarog − az alakok Chagall régebbi képeiről is ismerősek, így a kompozíció az életmű összefoglalásának tekinthető (képünkön).
Ámos Imrétől \"A háború örvényében 1937−1944\" címmel tragikus remekeket sorakoztatnak fel, a festmények és a grafikák a nagykállói zsidóság mindennapjait, a munkaszolgálat, majd a háború borzalmait örökítik meg.
Kapott_NEM_jelenik_meg_FE-n
