Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kevéssé értelmezhető fogalmakkal operál az országos településrendezési és építési követelményekrõl szóló (253/1997. XII. 20.) kormányrendelet hétfőn megjelent módosítása − mondta lapunknak Kárpáti József, az Építőipari Vállalkozások Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) könnyűszerkezet-építő szakmai tagozatának elnöke. Úgy véli, az energiafelhasználás csökkentését előíró fejezet megfogalmazása hasonlít a régi párthatározatok általánosításához, például \"az építményt és annak részeit úgy kell tervezni és megvalósítani, ehhez az építési terméket megválasztani és beépíteni, hogy a rendeltetésszerű és biztonságos használathoz szükséges energiafelhasználás a lehetõ legkisebb legyen\". Ám azt nem pontosítja a szabályozó, hogy a legkisebb valójában mit jelent és ki ellenőrzi.
A rendelet azt sem írja elő, hogy melyik jogszabályt kell figyelembe venni az energiatanúsítvány és az energiafelhasználási mutató kiszámításához. Ezzel lényegében az építtetőre bízzák a döntést, mennyit akar költeni a felhasználás csökkentésére. Így az építtetőt majd csak az egyre magasabb energiaköltségek és a túlzott széndioxid-kibocsátás miatt valószínűsíthetően megjelenő adó vagy büntetés kényszeríti a fejlesztések elvégzésére.
A szakember hiányolja a rendeletből az építési termék fogalmának definiálását is. A beépítéskor való felhasználás módja sem korrekt, nem kompatibilis az EU-s jogszabályokkal, nincs megfelelő alkalmazási útmutató, de még csak utalás sem arra, hogy melyikeket kellene alkalmazni. Így továbbra sem egységes a rendszer. Nem jó megfogalmazás az OTÉK-ban a Magyar Nemzeti Szabványra való hivatkozás − hangsúlyozza Kárpáti, hiszen ez ma már nem kötelező, sőt helyette például a szerkezetek tervezésénél is az Eurocode-ot kell alkalmazni.
