Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Melyik város építészetét érzi a legközelebb állónak?
- Inkább kedvenc városrészeim vannak, mint a bécsi MuzeumsQuartier a régi és az új jóízű keveredésével, amit nálunk is el tudnék képzelni, vagy a berlini kreatív negyedek a Kreuzberg környékén, az egykori iparterületek átalakulása mentén megjelenő kortárs szemlélet. Kedvelem, ahogy a régi épületekhez innovatívan, mai építészettel kiegészítve nyúlnak hozzá, aminek kitűnő példája a berlini Neues Museum. Szeretem Barcelona köztereit, mint a Parc Diagonalt vagy az Ecosistema Urbano által tervezett Eco Boulevard-t Madridban.
- Milyen ambíciókkal vállalta el a főépítészi posztot?
- Mindig kritizáltam, hogy nincs tudatos városfejlesztés, és óriási kihívás kritikusból előállni tervezővé, kideríteni, hogy lehet-e ezen belülről változtatni, vagy az egésznek túl nagy a tehetetlensége, és a politika mindent fölülír. Szeretném arra a szemléletre is ráirányítani a figyelmet, amely nem kizárólag a jól eltervezett dolgokban hisz, hanem figyel a városban zajló aktív közösségi folyamatokra, értékeli azok eredményeit és beépíti a városfejlesztési elképzelésekbe.
- Megvannak az elképzelt, tudatos városfejlesztés sarokpontjai?
- Kell egy fejlesztési vízió, s akkor a szabályozást és a terveket ennek lehet alárendelni. Mondjuk ki, ha fontos a többpólusú város, a zöld terület növelése, vagy ha a demográfiai folyamatokat meg akarjuk fordítani és olyan várost szeretnénk, ami az aktív városhasználó, családos fiataloknak kedvez. Készül az új városfejlesztési koncepció, egy komplex célrendszer, 20-25 átfogó céllal, közte például a közösségi közlekedés erősítésével, de priorizálni a városvezetésnek kell. Ezt követően elkészül az eszközrendszer is a hozzárendelt feladatokkal, amit majd a közgyűlésnek kell elfogadni, s a következő hétéves ciklusra kidolgozandó projekteket már ennek megfelelően kell alakítani. Területkínálatot is mellékelünk, és azt is kijelöljük, hogy ott milyen fejlesztések kívánatosak, mindez nagyjából az év végére, döntési szinten jövő év elejére összeáll. Az egészhez egy a mérhetőséget lehetővé tévő indikátorrendszer is készül.
- Van már kapcsolata a fejlesztőkkel?
- Most alakul. A fejlesztők még a régi logika mentén működnek, amikor kinéztek egy területet, elmondták, hogy mit és mekkorát szeretnének építeni és a szabályozás megváltoztatását kérték cserébe a településrendezési szerződésért. Ezt sokszor nagyon nehéz betartatni, ha egy nagyszabású fejlesztésnek csak egy kis eleme valósul meg például. Át kellene fordítani a folyamatot, hogy a város kínáljon területet és az indítson meg fejlesztőket. Persze terület már alig van a főváros kezében, így a közlekedésfejlesztési irányok meghatározásával, a meglévő infrastruktúra bővítési lehetőségeinek feltárásával keletkezhet területi potenciál, amivel a főváros kezdeményezhet.
- A belső rozsdazónára például vonzó fejlesztési célponttá tehető?
- Meg kell keresni, hogy miként. A Corvinus egyetem tájépítészei például a pesti zöldgyűrű revitalizálásával foglalkoztak. Ez a Szilas-patak menti terület egy megfelelő fővárosi döntést követő érzékeny beavatkozással olyan összefüggő, nagy zöld sávvá változhat, ami a környezetet azonnal felértékeli és a környéket akár kisebb fejlesztések számára is azonnal vonzóvá teheti. De egész Kőbánya tele van gyönyörű építészeti értékekkel, csak kreatívan, sokszor egyáltalán nem nagy költséggel kell a műemlékekhez nyúlni. Sajnos nálunk még a totális felújításban gondolkodnak, s ha valami leromlott, a profitmaximalizálás miatt hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy jobban megéri lebontani az épületet. A jövő szempontjából nagy kérdés, hogy a készülő új építési törvényben a településrendezési eszközök megváltoztatásának a joga marad-e a fővárosnál vagy a rövid távú politikai érdekek miatt még jobban elherdáljuk a lehetőségeket.
- A Széll Kálmán térről és az őrmezői intermodális csomópontról mint rövidesen fejlesztendő területekről már esett szó a médiában, de hol várható még ezeken kívül valamilyen fejlesztés?
- Kell, hogy a Dunával történjen valami, differenciálni kellene a parthasználatot, átnézni a stégek rendszerét és megkeresni azokat a területi karakterisztikákat, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. Híve vagyok a teszteléseknek, szerintem érdemes elkezdeni jól meghatározott helyeken a rakpart részleges lezárását eseményekre, akár hosszabb időre is, és elemezni a tapasztalatokat. Szívesen látnék fejlesztéseket a rozsdazónákban. Meg kell keresni azokat a részeket, ahol apró beavatkozásokkal, kevés pénzzel nagy hatást érhetünk el, visszakapcsolhatjuk az adott területet a vérkeringésbe és az így felértékelt helyeken további fejlesztések lehetőségét teremthetjük meg.
- Hogy tetszik a két nagy, indulás előtt álló budapesti projekt, a Várbazár és a Kossuth tér átépítése?
- A jelenlegi tervek szerint a Várbazárban a felszínen egy neoreneszánsz kertet alakítanak ki luxusétteremmel, a térszín alatt multifunkcionális terekkel, óriási parkolóval, múzeumokkal, miközben a meglévő múzeumok fenntartására sincs most elég pénz és látogató. Turisztikai koncepció hiányában az egész a régi beidegződés szerinti tömegturizmusra épül, mint afféle rezervátumban, busszal vonulnak végig a turisták. Pedig ezek a trendek is fordulóban vannak, a jól fizető városlátogatók a helyiekkel akarnak keveredni, erre pedig ebben a koncepcióban nem látok lehetőséget. Szerintem azt a luxust, amit a Várbazár jelent, inkább vissza kéne adni a városnak, emlékezzünk, hogy milyen jól működött itt hajdan az Ifipark. Ugyanezért egyébként a Városházát és a Városháza teret is megnyitnám, visszaadnám a belvárosnak. Szerintem ki kellene mondani, hogy az itt élő emberek életminősége az elsődleges, mert ha ők jól érzik magukat, akkor olyan energiák szabadulnak fel, amelyek a turistákat is bevonzzák. A Kossuth térrel alapvetően nincs problémám, bár azt gondolom, hogy a biztonsági okok miatti erőteljes térszíni kiemelés megszünteti az egy nagy tér érzetét, így nem alakulhat ki az a központi, markáns kortárs tér, amire egyébként az adottságok meglennének.
