Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hemofília gyógyíthatatlan, kezelése a beteg véréből hiányzó, de a vérzés megállításához elengedhetetlenül szükséges, intravénás injekció formájában beadott alvadási faktor pótlásával történik. Régen csak vérzés vagy annak gyanúja esetén, utólag lehetett beavatkozni, a betegek ilyenkor sürgősen kórházi ellátásra szorultak. Ma már otthonukban tárolhatják a biztonságos gyógyszereiket. A megelőzés, a profilaxis drágább, mint a vérzés esetén adott kezelés, de jobb a vérzéseket megelőzni. A betegek kevesebb időt töltenek kórházban, nem mennek tönkre az ízületeik, nem válnak másokra szoruló mozgáskorlátozott emberekké, hanem szabadon utazhatnak, tanulhatnak, dolgozhatnak, sportolhatnak, vagyis ugyanolyan eséllyel vehetnek részt az életben, mint a kortársaik. A teljes élet szabadságát, melyet a profilaxis, az otthoni kezelés és az öninjekciózás tesz lehetővé a vérzékeny betegek számára, semmi sem pótolhatja.
A Széll Kálmán terv kiadáscsökkentő intézkedései miatt egyre gyakrabban beszélnek a hemofíliásokról, akik már-már úgy érzik, mintha a gyógyszerkassza hiányának egyik fő felelősei lennének − hívja fel a figyelmet Varga Gábor, a Magyar Hemofília Egyesület (MHE) elnöke. Mint kifejti, attól félnek, hogy a jövőben nem juthatnak hozzá a megfelelő biztonsági gyógyszertartalékhoz vagy nem kaphatják meg a vérzékenység súlyos szövődményeit megelőző profilaxisterápiákat. Megtakarítási lehetőséget az egyesület is lát, ezért racionalizálási javaslatot terjesztettek be a minisztériumba, ám a fűnyíróelvszerű spórolást elfogadhatatlannak tartják. Varga szerint vannak betegségtípusok, ahol bár kimondatlanul, de már ma is az orvosokra hárítják a túl kicsi gyógyszerkeret elosztásának felelősségét, s az orvosoknak kell őrlődniük amiatt, hogy nem nyújthatnak olyan terápiákat a betegeiknek, amelyeket lelkiismeretük szerint nyújtanának. \"Tudjuk, hogy az egészségügyben sem lehet pénz mindenre, de kérjük, hogy az ország költségvetésének összeállítói egyértelműen, nyíltan és őszintén foglaljanak állást abban, mire adnak pénzt és mire nem, s vállalják ennek szakmai és politikai felelősségét\" − fogalmaz Varga Gábor.
