Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Beszerzéseink 95 százalékát központilag bonyolítjuk, s a költséghatékony üzemeltetésben szerzett húszéves gyakorlattal a hátunk mögött csak helyeselni tudjuk az ésszerű, értékteremtő centralizálási törekvéseket − mondta a Napinak Horn Péter, a B. Braun vezérigazgatója. Hozzátette: bíznak benne, hogy az új rendszerben az államosítással együtt a hosszú távú gondolkodás is megjelenik, s a központosított beszerzési tendereknél az ár mellett az életnyereség és a hosszú távú költséghatékonyság is beépül a bírálati szempontok közé.
Mint azt a vezérigazgató kifejtette, látható, hogy a jelenlegi költségvetésből csak egy kisebb és hatékonyabb egészségügy tartható fenn. A struktúra átalakítása pedig megteremti a lehetőségét annak, hogy egy-egy eszköz, technológia beszerzésénél ne csak a pillanatnyi árelőny, hanem az összes kapcsolódó költség számítson, vagyis ha többéves távlatban a drágább eszközzel újabb műtéteket vagy hosszas gyógyszerszedést lehet kiváltani. Mert hiába olcsóbb egy implantátum a műtét pillanatában − hangsúlyozza −, ha háromévente cserélni kell, szemben egy akár 10-15 évig is funkcionáló változattal. Az eszközök árdifferenciája ugyanis sokkal kisebb, mint a cserékkel járó járulékos költségek közötti eltérés, nem is beszélve a beteg életminőségi szempontjairól. Úgy véli, az állami tulajdonos tisztában van azzal, hogy egy−öt vagy több év múlva is a büdzsét terhelik ugyanannak a betegnek a költségei − igaz, esetleg egy másik kasszából −, akinél rövid távon sikerült megspórolni a megfelelő eszközt.
Ha a komplex, hosszú távú szemlélet fölött az azonnali megtakarítási szándékok győznek, talán lesz valami kis eredmény, de elveszik egy olyan lehetőség, amelyből hosszú távon is profitálhat a tulajdonos − fogalmazott a vezérigazgató.
Optimistán közelít a központosított beszerzéshez az Orvostechnikai Szövetség (OSZ ) is − erősíti meg Csató András, az OSZ társelnöke, a B. Braun gazdasági igazgatója −, amit a hosszú távú érdekek felismerésének lehetősége mellett az egészségturizmus felfuttatásának törekvésével indokol. Egy attraktív reklámmal beindított program − utal a Kósa Lajos debreceni polgármester által meghirdetett tervekre − nem alapulhat azon, hogy a magánbiztosítók által finanszírozott külföldi pácienseket a legolcsóbb, központilag beszerzett anyagokkal, eszközökkel és technológiákkal kezeljék. Ez a betegkör tisztában van a lehetőségekkel, és határozottan jelzi, hogy milyen implantátumot kér egy műtétnél. Ebből következően előbb-utóbb azok a magyar betegek, akik anyagilag megtehetik, maguk is magasabb szintű ellátásra, modernebb technológiákra vágynak, vagyis hosszú távon nehezen lesz fenntartható, hogy egy forráshiányos rendszerbe ne csatornázzák bele az ilyen jellegű magánforrásokat, s a pácienseknek ne legyen választási lehetőségük a terápiás eljárások között. Ennek meg kell találni a módját, akkor viszont a már régóta bizonyított, prémium termékekkel rendelkező cégek, amelyek komplex szervizszolgáltatást is nyújtanak, a központosított beszerzések mellett is piacon tudnak maradni − hangsúlyozza Csató.
Horn Péter szerint kulcskérdés, hogy milyen termékek kerülnek ebbe a körbe, s az eredeti elképzelésekhez képest hány nyertest hirdetnek egy tendernél. Nagyon kockázatossá teszi az ellátás biztonságát, ha csupán egyetlen szereplő kapja a teljes megbízást egy termékből, és valamiért mégsem tud teljesíteni, miközben a többiek abban a szegmensben leépítik a kapacitásaikat. A rizikót csak úgy lehet csökkenteni, ha minimum két, de inkább három nyertes lesz, s hármójuk között mondjuk 60−25−15 százalékos arányban osztják fel a megrendelést. Ez ahhoz már elég a beszállítónak, hogy fenntartsa a struktúrát − véli.
Csató András a sebészeti műhelyek gyakorlatára hivatkozva azt emeli ki, hogy bizonyos műhelyek hozzászoktak adott termékekhez, s ezt a fajta sokszínűséget nem egyszerű egyik napról a másikra megváltoztatni. Arról nem is beszélve, hogy az eszközök használata hosszú betanulási folyamat eredménye, ez pedig az évenkénti váltás ellen szól. A kiegészítő termékek sem feltétlenül kompatibilisek más csoportba tartozó eszközökkel, bár az ilyen bakik elkerülését a döntés-előkészítésben részt vevő szakmai kollégiumi képviselőkkel sikerülhet elkerülni az októberig tartó munka során, ekkorra ígérik ugyanis a központosított beszerzéssel érintett termékek listáját.
Míg az új beszerzési rendszer koncepcióját az OSZ társelnöke is alapvetően üdvözli, ellentmondásosnak tartja, hogy bár Magyarországon az utóbbi az időben innováció egyre hangsúlyosabbá vált, új innovatív technológia 3 éve nem tud bekerülni az egészségügybe, mert nem kerül fel a támogatotti listára, nem megy át a befogadási eljáráson. Ez pedig éles ellentétben van a meghirdetett egészségügyi turizmusfejlesztési programmal − mutat rá Csató. Az egészségügy a világon az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat, és ennek ismeretében kijelenthető, hogy új technológiák nélkül nem lehetünk vonzóak, hiszen már most is a három évvel ezelőtti innovációs szinten rekedtünk. Sőt, nem csak a termékek, a technológiák, de az ehhez szükséges tudás és ismeret sem terjed el és a szakemberek (orvosok, ápolók, technikusok) sem jutnak hozzá a releváns képzésekhez, így a jövőben megnőhet az esélye, hogy a rendszert működtető szakszemélyzet lemarad a külföldi kollégáktól. Pedig a rezidensek és szakorvosok megtartáshoz a bérrendezés mellett a szakmai fejlődésre is teret kell biztosítani. Az OSZ és az EMMI egyébként épp azért készül stratégiai megállapodásra, hogy a beszállítók számára fájó pontokról folyamatos legyen az egyeztetés − teszi hozzá Csató András.
