Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az új közbeszerzési törvény sem hozott megoldást az építőipar olyan kulcskérdésében, mint az irreális ár meghatározása − válaszolta lapunk kérdésére Wéber László, az ÉVOSZ közbeszerzési albizottságának elnöke. A jogszabály szerint akkor kell vizsgálni az árat, ha az a rendelkezésre álló fedezettől 20 százalékkal eltér, azonban a fedezetnek semmi köze ahhoz, hogy valójában mekkora összegből lehet megvalósítani az adott létesítményt. A mérnökárhoz vagy a beérkezett ajánlatok átlagához való viszonyítás sokkal életszerűbb lenne, de e kérdésben valahogy nem jut a szakma egyről a kettőre − fogalmazott a szakember, noha a tartozási lánc és a becsődölések gerjesztője éppen az irreális áron való vállalkozás.
A bírálati szempontok között meg kellene jelennie az építési beruházások egyediségének, annak a ténynek, hogy sokáig tartanak, különleges munkaszervezést igényelnek és különleges feltételek között valósulnak meg, ám az új szabályozás is csak az összességében legelőnyösebb vagy legolcsóbb ajánlatot preferálja. Ráadásul anélkül, hogy konszenzusra jutottak volna abban, mi fogadható el legelőnyösebbnek. Holott objektív mércével kiszűrhetnék az irreális határidőre vagy irreális áron ajánlkozó − emiatt a legelőnyösebbnek látszó −, a pillanatnyi túlélésre játszó, felelősség nélküli vállalkozásokat. Nincs nyoma a pozitív diszkriminációnak sem, nem kapnak pluszpontot az elbírálásnál az alkalmazottaikat megfelelő bérért foglalkoztató, minősített, innovatív cégek, amelyektől minőségi munkát és hosszú távú garanciavállalást várhat a megbízó − sorolta a szakember. Nem szerencsés jogorvoslati lehetőség a markáns drágítás sem, a megbízás értékének 1 százalékát kell kifizetni előre, ezzel a kisebb likviditású vállalkozások eleve elesnek a lehetőségtől − tette hozzá Wéber.
