A legpesszimistább jóslatokat is túlszárnyalja az építőipar mélyrepülése, a KSH szerint februárban a termelés 16 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, s noha az építőipari vállalkozások februárban csaknem 80 százalékkal nagyobb volumenű új szerződést kötöttek, mint egy évvel korábban, a hó végi szerződésállomány több mint egyötödével elmaradt az egy évvel korábbitól. Negyven százalékkal nőtt az első negyedévben - a tavalyi negyedéves átlaghoz képest - a végelszámolások száma, s az Opten szerint több mint 1400 építőipari cégnél indult el az eljárás, ami év per év alapon 30 százalékos növekedést jelez.
Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) 2012-re 5 százalékos termelés-visszaeséssel számol, a mélypontot 2012 második felére várják. Legnagyobb vesztesként a lakásépítőket tartják számon, akik piacuk 75 százalékát veszíthetik el a hatodik éve tartó recesszió következményeként, de nem jártak sokkal jobban a magasépítők sem a maguk felére olvadt piacával. Mindazonáltal a GKI Gazdaságkutató Zrt. által mért bizalmi index értéke áprilisban csak hibahatáron belül változott, azaz a kilátások nem javultak, de nem is romlottak.
Magánberuházók nélkül csak a közmegrendelések jelenthetik a túlélési esélyt - hangsúlyozza az ÉVOSZ, valójában azonban a fenntartható építés lenne az igazi kitörési pont, de nincs meg azonban az a szellemi kapacitás - a 97 ezer építési vállalkozásból 87 ezer 5 fő alatti -, amely megteremtené a fenntartható építés alapjait. Ráadásul az uniós szabályozás szerint 2020-tól már csak közel nulla energiafogyasztású lakóépületek kaphatnak építési engedélyt, a középületeknél már 2019-től életbe lép a szigorítás.
Az építőanyag-ipar is az energiatakarékos felújításokban, ezek támogatásában látná a kivezető utat, ehhez azonban mindenképpen állami beavatkozást sürgetnek, kamattámogatott hitelt és ösztönző központi koncepciót - mint például a KÉK program -, az uniós források eredményesebb felhasználása mellett. Az épületgépészet területén a korszerűsítéssel ellentétes folyamatokat, a korszerűtlen technológiák konzerválását tapasztalják, s 2012-re további romlással számolnak. A betonipar kitörési pontja a stadionok, iskolák, infrastrukturális beruházások építése lehetne, egyelőre azonban az adatok itt is csökkenésről tanúskodnak. Az ajtó- és ablakgyártók szerint a lakosság rájött, hogy nem számíthat központi támogatásra, így elindult az önerős felújítások szervezése, azonban a teljes piaci mozduláshoz elengedhetetlen az állami beavatkozás. A téglagyártók 2012-re további 20-30 százalékos csökkenést prognosztizálnak, számukra a kitörési pont egyértelműen a lakásépítés újraindulása lenne, számításaik szerint 10 ezer lakás építése hozzávetőleg 40 ezer embernek adna munkát.
